FÖÖ – Hírek

Elsöprő siker a Kárpát-medencei Székely és Magyarörmény Fesztivál Az, hogy a trianoni trauma után az ország viszonylag hamar újra talpra állt, nem egyetlen személynek, hanem az egész magyar társadalomnak köszönhető – mondta Prof. Szakály Sándor, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatója a II. Kárpát-medencei Székely és Magyarörmény Fesztiválon, Budapesten. A Fővárosi Örmény Önkormányzat október 28-án tartotta meg a már hagyománynak számító fesztivált, amelynek első helyszíne tavaly Gyimes volt. A rendezvényt kerekasztal-beszélgetések, filmvetítések, kiállítások, humoristák, élő koncertek, argentintangó-bemutató, valamint székely ételek, balatoni borok színesítették, illetve első ízben itt adták át a Fővárosi Örmény Önkormányzat által alapított Czetz János-díjat is. Esztergály Zsófia a Fővárosi Örmény Önkormányzat elnöke és az esemény szervezője elmondta: A program összeállításánál két fő témát igyekeztem megjeleníteni, olyan közösségformáló személyiségekkel, akik vagy örmény gyökerűek, vagy emblematikus és értékes képviselői egy-egy, az összmagyar társadalmat érintő kérdésnek: a Kárpát-medencei magyarság, azon belül a székelység és örménység helyzete, vagy esszenciális bemutatása. A tartalmas programokat, könnyed és fesztelen hangulatban jelenítettük meg. Ennek sikere mindannyiunk számára öröm és felüdülés volt. Az események összeállítása változatos elemeket tükröz, hiszen legalább akkora népszerűségnek örvendett a Magyarörmény és székely karaktereket figurázó improvizációs játék, mint Herczku Ági és a Banda, vagy a varázslatos kaukázusi dallamokat játszó Group Duduk koncertje, vagy pedig  a komolyabb hangvételű tárlatok és filmek. Szakralitás a művészetben Látható volt Lázár Imola tűzzománcművész: Az Örmény Biblia képekben, valamint Kabdebó János fotóművész: Örmények című tárlata. A kiállításokat Szőcs Géza Kossuth- és József Attila-díjas erdélyi magyar költő és politikus méltatta. Köszöntőjében kiemelte: a különböző nemzetiségek összefogása és találkozása meghatározó a magyar történelemben. Az örmények tekintetében például egyértelmű, hogy milyen fontos volt számukra magyarrá lenni és bizonyítani: ezt meg is tették! Azonban kulturálisan is adóztak a magyarságnak, hiszen ahogy az örmény, úgy a magyarörmény művészetben megjelenő szakralitás mindannyiunk számára fontos és máig tiszteletre méltó – hangsúlyozta Szőcs Géza. Lázár Imola alkotásairól elmondta: a munkájához alapul vett örmény Bibliát eredetileg ó- örmény írásokkal ellátva, marhabőrre készítették. Ennek első papírnyomatát Velencében készítették el a XVI. század végén. A művész felkérésre készített el először 18 képet, majd végül összesen 50-et. A sorozatból egy darab Esmiadzinban az Örmény Vallási Múzeumban, egy másik pedig a Vatikánban található – tudtuk meg Imolától. A tárlatok mellett, a Ioszifovics Paradzsanov által rendezett: A gránátalma színe című filmen keresztül engedtünk bepillantást az örmény művészetbe. Mivel a Paradzsanov által elképzelt film a szovjethatalom ellenőrzésén nem ment át, ezért az eredeti kópiát Szergej Jutkevics saját ízlése szerint megvágta, az eredeti Szajat-Nova címet pedig A gránátalma színére cserélte. Ez jelenhetett meg 1969-ben, ez a verzió volt látható a fesztiválon is – tájékoztatott Esztergály Zsófia. A szervező hozzátette: ezt követte Kali Kinga író, antropológus Hájr Méhr című hiánypótló dokumentumfilmje. A beszélgetéssel egybekötött vetítés a gyergyószentmiklósi magyarörmények példáján keresztül mutatta be azt a maradék örmény világot, amely Erdélyben mind a mai napig fellelhető, és amelyről az összmagyar társadalom keveset tud.   Magyar Kollégium I.: Utat kell csinálni, megerősíteni a magyar érdekeket minden szinten Kiemelt érdeklődésre tarthatott számot a Magyar Kollégium, amelynek keretében előadások, valamint kerekasztal-beszélgetések sorakoztak. Pesty László, a Pesty Fekete Doboz vezetője moderálásával az elsőn a határon túli magyarság, illetve a magyar diaszpórák felkutatása a világban volt téma. Esztergály Zsófia ezzel kapcsolatban elmondta: az örményekhez kicsit hasonlóan, a magyarság is szétszóródott a világban. A rendszerváltozás után a jelenlegi kormány elsőként az, amely nagy hangsúlyt fektet a diaszpórák felkutatására és azok identitásának erősítésére. Ebben nagyszerű és izgalmas eredmények mutathatók fel, ezért ezeket megjelenítettük a fesztiválon, elsősorban Argentínán keresztül. Szabolcs Attila, az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának tagja arról beszélt: a magyar kormány az elmúlt években jelentős összegeket invesztált a magyarság megtartására. A többi között ismertette: ezért hozták létre a Kőrösi Csoma Programot, amelynek lényege, hogy felkutassák a külföldre szakadt magyarokat – akik közül ugyan kevesen beszélnek magyarul, de büszkén vállalják nemzetiségüket – vagy a Petőfi-programot, amely segítségével támogatják a hátáron túl élőket. A szempont mindenhol ugyanaz: segíteni a magyarságot identitásának megőrzésében – tájékoztatott a parlamenti képviselő. Azzal kapcsolatban, hogy Trianon mennyiben változtatta meg a magyarok sorsát és egymáshoz való viszonyát, Prof. Szakály Sándor, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatója úgy fogalmazott: ez a magyar társadalom máig fel nem dolgozott traumája, meghatározta az egész 20-dik és 21-dik századi Magyarország történetét. Hogy mi a határon túli oktatás szerepe például az erdélyi magyarság identitásának megtartásában, arról Dr. Szakács Ferenc Sándor, az Institutio Pro Educationem Transilvaniensis Egyesület operatív igazgatójaként kijelentette: a román rendszer egy Bukarestből irányított formális oktatás, amelyet az informális felé szükséges eltolni. Ebben hatalmas szerepe van az egyháznak és a családnak, és azoknak a felnőttképzési intézményeknek, amelyek a magyarság megtartása érdekében a jelenlegi geopolitikai helyzetben kihasználnak minden lehetőséget arra, hogy a magyart magyar emberként szocializálják – mert az az identitásának és lelki egészségének egy fontos tényezője. Józsa Judit kerámiaszobrász, a Magyar Kultúra lovagja arról beszélt, hogy az identitás megtartása és a művészet közötti kapocs ősi időkre tekint vissza, úgy kellene gondolkodni, hogy minden határon túl élő magyar a testvérünk: sokkal szebb lesz ezzel a hazánk, a világ, az ország.   Kőrösi Csoma Sándor emlékének ápolása Zakariás Botond a Csoma’s Room Alapítvány tagjának bemutatójából kiderült, hogyan élnek az emberek Észak-Nyugat Indában a tibeti buddhizmus egyik utolsó mentsvárában. A 3900 méter tengerszint feletti magasságon elhelyezkedő Zangla faluban két évig élt Kőrösi Csoma Sándor. Ma ezen a helyen tevékenykedik immár 10 éve a Csoma’s Room. Zakariás Botond a magyarországi alapítvány koordinálásával épített napiskolát a helyi gyerekek számára.   Misszió Argentína elfeledett magyarjai közt Chaco-i expedíciójáról beszélt Zsonda Márk, a Kőrösi Csoma Program ösztöndíjasa. Magyarok a világban címmel: a néprajzkutató beszámolt arról, hogy terepmunkája során hogyan fedezett fel egy magyar kolóniát. Az Argentínában élő és legalább 100 éve minden hazai kapcsolattól elszigetelt honfitársaknak magyar táncokat és éneket tanított. Lenyűgöző teljesítmény, érdekfeszítő előadás volt a fesztiválon.   A tudósítást a következő számban folytatjuk.

A fővárosi örmény csapat főzött Szépvízen Lovaskocsikon érkező, frissen vágott, ropogós, no meg tengernyi és hatalmas káposztafej. Ínycsiklandó illatok és több tucat izgatott csapat. A csöndes csíki település határa egy napra nyüzsgő forgataggá változott. Szépvízen október közepén rendezték meg a helyi „káposztaversenyt”. Azaz a főzőversenyt, amelyre benevezett a Fővárosi Örmény Önkormányzat csapata is. Név szerint: Magyarörmény Fuszulykák, amely négy fővel különleges színfoltja volt az eseménynek. A messziről érkezett csapat a verseny első helyezettjének egy üveg Ararat konyakot is felajánlott, melyet a település polgármestere, Ferencz Tibor adott át a boldog győztesnek.    Fűszeres perceket szereztünk Szépvíznek, azzal az erdélyi örmény receptúrával, ami megtestesülve rotyogott bográcsunkban. Nevezetesen, paradicsomos lucskos káposzta báránnyal, egy jó csipet ánizzsal, no meg egy bohém női csapattal – utóbbi persze nem a bográcsban volt. Komolyra fordítva tehát, huncutul kezdtünk a verőfényes napnak és még vidámabban zártuk azt órák múlva. Erről nemcsak a szép székely program gondoskodott – és a ki tudja, hogyan oda kerülő finom szépvízi és újkígyósi pálinka -, hanem a szépvízi Magdika és Réka is, akik kisegítettek egy kis drapériával. Ugyanis pont a zsűrizés izgalma alatt álltunk, amikor rájöttünk: az asztaldísz, amit Budapestről cipeltünk, ugyan örmény, de igen kevéske. Persze már mindegy volt, de a Magyarörmény Fuszulykák nem tűrhették, hogy soványka asztaluk ásítozzon a többi gusztusos mellett. Így aztán egyik tagunkat, Ispánki Katit szekérre ültettük és elküldtük virágot szedni. Bevallhatom, a legszebb csokrot hozta vissza. Miután nem futva érkezett meg, remélem a településen senkinek sem támadt hiányérzete azóta sem. Főképp, hogy el is mondom. Mert mennénk jövőre is izgalmas keleties ízzel, ami ugyan idén nem lett az első, de ez nem jelenti azt, hogy riválisaink karba tett kézzel főzhetnének majd le. Nem ám! Főként, hogy most már belekóstoltunk a versenybe és a finom szépvízi káposztába. Esztergály Zsófia A Fővárosi Örmény Önkormányzat elnöke Ispánki Kati tollából: Messze földön híres az 1700-as évek vásárából éppen 10 éve feltámasztott hagyomány, a   káposztafőző versennyel egybekötött csíkszépvízi káposzta-fesztivál! Olyannyira, hogy nemcsak Erdélyből, de az anyaországból, sőt a Felvidékről is érkeznek résztvevők összemérni káposztafőzési tudományukat és speciális receptjeiket. Szépvízen emberemlékezet óta termesztik a káposztát, amit tavasszal Szent László hetében (június 20-28) ültetnek el és október közepén mindet egyszerre, egyetlen nap alatt vágnak le! A „káposzta-gyilkosság” hajnalban kezdődik. Az ezeréves határ felé vezető út gomolygó ködéből gyilkos szerszámokkal felfegyverzett emberek bukkannak elő és veszik be magukat a káposztasorok közé, ahol hamarosan ezer szám hullanak a káposztafejek.  De ez a nap, nemcsak a munkáé, hanem egyben a vigasságé is!  Ugyanis a lekaszabolt káposztafejek egy része a kondérban végzi, mint a   káposztafőző verseny áldozata.

Ünnepélyes keretek között átadták a Czetz János-díjat A Fővárosi Örmény Önkormányzat Közgyűlése az örmény-székely származású Czetz János, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc legfiatalabb honvédtábornoka, az argentin hadsereg ezredese előtti tisztelgés, emlékének méltó megőrzése érdekében a honvédtábornokról elnevezett díjat és kitüntetést alapított. A kitüntetést a II. Kárpát-medencei Székely és Magyarörmény Fesztivál keretében adta át Maximiliano Gregorio Cernadas, Argentína magyarországi nagykövete és Esztergály Zsófia Zita, a Fővárosi Örmény Önkormányzat elnöke a legeredményesebb magyar honvédtiszt-jelöltnek, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán tanulmányait folytató Mozsár Gergelynek, a Magyar Honvédség Ludovika Zászlóalj IV. évfolyamos katonai vezetői szakos honvédtiszt-jelöltjének. A díjazottat Sári Szabolcs ezredes, a Magyar Honvédség Ludovika Zászlóalj parancsnoka és Dr. Pohl Árpád ezredes, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dékánja javaslata alapján tüntették ki. Mozsár Gergelyt a díjátadón Siposné prof. dr. Kecskeméthy Klára ezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Kossuth Lajos Hadtudományi Kar tanára méltatta. Mint elmondta, a honvédtiszt-jelölt fiatalember 2014 augusztusa óta teljesít szolgálatot a Magyar Honvédség Ludovika Zászlóalj 1. század állományában. Már motivációs levelében is nagyfokú elkötelezettségről tanúsított a katonai hivatás iránt. Tanulmányait a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar katonai vezetői szakán folytatja. Tanulmányi átlaga az előző félévben 5-ös, az azt megelőző félévben 4,6 volt. Feladatait, legyen szó tanulmányokról, zászlóalj-feladatokról vagy sportról, példamutatóan és lelkiismeretesen látja el. Ő készíti fel a közelharc-bemutatókra fiatalabb társait, hiszen évek óta aktív küzdősportoló. A NATO Többnemzeti Összhaderőnemi Kiképző Központjában, a németországi Hohensfeldi nemzetközi gyakorlaton parancsnokként, vezetőként bizonyította képességeit. Az emlékérem mellé egy Gidófalván, Czetz János szülőfalujában készült székely, örmény és honvédségi makkos díszítésű faragott mécsestartó fali díszt adományozott a Fővárosi Örmény Önkormányzat. Czetz János honvédtábornok, Juan Fernando Czetz az argentin hadsereg ezredeseként szolgált. A Colegio Militar de la Nación alapítója és első parancsnoka, az első műszaki zászlóalj alapítója, a Topográfiai Intézet parancsnoka, a pampák térképezője volt. Második hazájában, Argentínában megbecsülés és tisztelet övezi a személyét, tevékenységét és életútját. Czetz János életútja példát mutat a ma emberének, a fiataloknak.        

Soltész Miklós: A Nyugat szinte semmit nem tesz az üldözött keresztényekért Párbeszéd a keresztényüldözésről címmel rendezett geopolitikai konferenciát a Fővárosi Örmény Önkormányzat. Az eseményt Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára nyitotta meg, aki hangsúlyozta: Európa és a magát kereszténynek, liberális demokratának mondó Észak-Amerika, szinte semmit nem tesz az üldözött keresztényekért, ellenben igent mond a muszlim tömegek Európába özönlésére. A Fővárosi Örmény Önkormányzat azért döntött a konferencia megszervezése mellett, hogy felhívja a társadalom figyelmét a reformáció ötszázadik évfordulóján arra, hogy új korszakba lépett Európa és a Közel-Kelet egyaránt. Az örmények történelmük során szembesültek már üldöztetéssel, máig élénken él a közösség tudatában ennek emléke. Esztergály Zsófia a Fővárosi Örmény Önkormányzat elnöke a tanácskozáson így fogalmazott: szabad vallásgyakorlás, egyházak szerepe, biztonsági tényezők. A múltból de a jelenben is ismerjük a kisebbségben lévő vallási csoportok kiszolgáltatott helyzetét, esetenként az instabil államok fel nem vállalt módszereit, amelyek nem ritkán akár egyházakat használtak fel áttérítések megvalósítására a későbbi asszimilálás érdekében. Legyen az etnikai vagy vallási indíttatású. Nem beszélve a szélsőséges félkatonai szervezetekről, amelyek napjainkban lemészárolják keresztény honfitársainkat Közel-Keleten vagy Ázsiában. Olyan problémák ezek, amelyek vélhetően egyre-inkább körbe lengik saját hétköznapjainkat is. Kívánom, hogy a jövő jobb legyen, továbbá a tömeges migráció európai kezelése kiegyensúlyozottá és átláthatóvá váljon. A magyar kormány éleslátása, kitartó munkája pedig sikeres és hatékony legyen e téren is – zárta szavait a szervezet vezetője, hozzátéve: a konferencián olyan szakemberek tolmácsolják a keresztényüldözés krízisét, valamint a tömeges migráció keresztény társadalmakra gyakorló várható hatásait, akik maguk élesben is részt vettek missziókban, illetve helyi kutatásokban, elemzésekben. Az eseményt Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára nyitotta meg. Az államtitkár a konferencián arról beszélt: az iraki Moszulban néhány évvel ezelőtt még több mint 60 ezer keresztény élt, és 45 keresztény templom volt, de ezeket vagy lerombolták, vagy mecsetté alakították át. Az ott élő keresztényeknek négy lehetőségük volt: vagy áttérnek, vagy megfizetik az adót, a „vérdíjat”, vagy elüldöztetnek, vagy pedig vállalják a gyötrelmet a keresztény hitért. Ezekért a keresztény emberekért a nyugati világ „egy szót nem szól, nem emeli fel a szavát, nem tesz semmit” – jelentette ki Soltész. A nagyhatalmak, a magát kereszténynek, liberális demokratának mondó Észak-Amerika és Európa egyes politikai vezetői a keresztények védelmében nem tesznek semmit, és nem tettek semmit a helyben segítés érdekében sem. Ellenben igent mondanak a muszlim tömegek európai beözönlésére – emelte ki az államtitkár, aki szerint ez „teljesen érthetetlen”. Azokkal szemben pedig, akik ez ellen fellépnek, mindenféle szankciókat alkalmaznak. Látható az Európai Unió egyes bizottságaiban, döntéshozó szerveiben, „milyen módon próbálják Magyarországot eltakarítani, milyen módon akarják a közép-kelet-európai összefogást megszüntetni, és milyen módon akarják kitisztítani a balkáni útvonalat” – fogalmazott Soltész, hozzáfűzve: mindezt azért, hogy az az „ördögi elképzelés”, amit ők elgondoltak, megvalósuljon. „Nem veszik észre, hogy olyan társadalmi rétegek alakulnak ki az úgynevezett NO-GO zónákban, amelyek összeegyeztethetetlenek a jelenlegi európai léttel, és jól látható, hogy a következő évtizedekben sem lesz ezekre megoldás, hiszen teljesen más kultúráról van szó, ahol teljesen más törvények működnek és szabnak határt az együttműködésnek” – közölte, megjegyezve: azt sem veszik észre, hogy Európa-szerte terror dúl. Soltész Miklós kijelentette: nem véletlen, hogy a magyar kormány a magyar emberek támogatásával élére állt a küzdelemnek. „Mi biztosan nem fogjuk engedni azt, amit tesznek szerte a világban, biztosan nem fogunk engedni a nyomásnak, amit akár Soros Györgyék, akár pedig mások kitaláltak” – hangsúlyozta. A konferencián az előadók sorát Speidl Bianka, a Migrációkutató Intézet iszlám- és Közel-Kelet szakértője nyitotta, aki az európai muszlim közösségekről, az iszlám jogrendről és a párhuzamos társadalmakról, valamint a radikalizálódásnak, iszlamizmusnak és terrorizmusnak a vallásjogi hátteréről beszélt. Elmondta: az iszlám egy olyan erős közösségi létformát valósít meg, amely számunkra ismeretlen, éppen ezért a muszlimok számára egyfajta misszió a nyugatra vándorlás, ugyanis szerintük Európa könnyen iszlamizálható. A Közel-Kelet térségének geopolitikai jelenőségéről és az ott folyó hatalmi átrendeződésekről Kiszelly Zoltán politológus beszélt. Mint mondta: a kutatások azt prognosztizálják, hogy 2100-ra a muszlimok meghaladhatják a keresztény lakosság számát, ami persze nem jelent problémát, ha konfliktusok nélkül tudunk együtt élni. A békés együttélést viszont nem segíti a természeti erőforrások kimerülése párhuzamosan a Föld népességének növekedésével – tette hozzá. Georg Spöttle biztonságpolitikai szakértő az ISIS és más szélsőséges szervezetek tevékenységét, valamint az európai integráció nehézségeit ismertette biztonsági kockázatelemzéssel. Kitért arra, hogy az Iszlám Állam, mint más terrorszervezetek, hogyan akadályozzák meg a keresztényeket vallásuk gyakorlásában, és hogyan követnek el terrorcselekményeket, mint például Egyiptomban. A terrorszakértő bemutatott néhány országot, abból a szempontból, hogy azokban hogyan kezelik a vallási kisebbségeket. Szóba kerül a radikális vahabizmus továbbá az, hogy a németországi menekülttáborokban a keresztények súlyos bántalmazásoknak vannak kitéve. Szerinte kulcsfontosságú lenne, hogy a migrációs hátterű gyerekeknek kötelező legyen a bölcsőde és az óvoda annak érdekében, hogy már kicsi kortól elsajátítsák a befogadó ország nyelvét. Kiemelte: „Így hatékonyabb lehetne a felnövekvő generáció beilleszkedése a társadalomba, ezzel pedig lényegesen csökkenthetnénk a potenciális terroristák számát a jövőre nézve”. Dr. Birkás Antal PhD evangélikus teológus előadásában az állam és az egyház felelősségi körének elhatárolását és megkülönböztetését mutatta be kimondottan teológiai alapon, majd az egyházak szerepének lehetőségeiről szólt, a keresztényüldözés tényét szem előtt tartva egyházdiplomáciai, lelki és a nemzetközi kapcsolatok összefüggésében. Kótai Róbert százados arról beszélt előadásában, hogy az Iraki és Levantei Iszlám Állam 2014 nyarán egy villámhadjárattal elfoglalta Irak északi és nyugati területeit, köztük az ország második legnagyobb városát, Moszult. A muzulmán mecsetek hangszóróin és röplapokon keresztül felszólították a keresztényeket, hogy 24 óra leforgása alatt hagyják el a várost, vagy térjenek át az iszlám hitre, és fizessenek különadót. A menekülőknek az ellenőrzőpontokon le kellett adniuk minden pénzüket és ékszerüket. Az ISIS szélsőséges fegyveresei felgyújtották a moszuli szír katolikus érseki palotát. Szemtanúk és a katolikus érsek is arról számolt be, hogy az Iraki és Levantei Iszlám Állam harcosai „N” betűvel jelölték meg a keresztények házait. A Koránban ugyanis naszara szóval jelölik a názáreti Jézus követőit. Az egyházi vezetők, papok, szerzetesek és híveik hajléktalanná, földönfutóvá – belső menekültekké váltak – fogalmazott a százados, aki kitért arra, hogy Magyarország több területen is hozzájárult, hozzájárul az „Iszlám Állam” elleni harchoz. Ismertette: az Országgyűlés 2015-ben döntött a magyar részvételről. A … Olvass tovább

Czetz János emlékkonferencia „Szegény legény elindult a faluból és meghódította a világot” – mutatták be Czetz Jánost a gidófalvi hagyományőrzők a honvédtábornok születésének 195. évfordulója alkalmából tartott emlékkonferencián, amely a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Műveleti Támogató Tanszéke, a Magyar Hadtudományi Társaság Geoinformációs Szakosztálya, valamint a Fővárosi Örmény Önkormányzat közös szervezésében valósult meg. Czetz János volt a 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik legfiatalabb tábornoka, Bem József altábornagy táborkari főnöke, kitűnő stratéga, Argentína déli határvidékének feltérképezője és védelmének szervezője, a Buenos Aires-i Katonai Akadémia első igazgatója.  A konferencia során különböző szempontokból ismertették az előadók a szabadságharc után emigráló, majd kalandos úton Dél-Amerikában letelepedett, magyar-székely-örmény származású honvédtábornok életútját, hazai és külhoni értékteremtő tevékenységét. „A mai konferencia egy olyan honfitársunkat állít emléket, akinek életét áthatotta a magyarság iránti szeretet, mégis a Föld másik oldalán élt és halt meg. Magyarországon mi megőriztük az emlékét és ezúton tisztelgünk az eredményei előtt” – mondta megnyitóbeszédjében Dr. Nagy Péter alezredes, a Magyar Honvédség Geoinformációs Szolgálat főmérnöke. Kifejtette, hogy a honvédtábornok kitűnő katonai szakember, szervező és térképész, akinek élét nem törték meg a történelem viharai, mindig képes volt az újrakezdésre. A konferenciára Argentínából is üzentek, a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége Argentínai „Czetz János” Főcsoportja tizenháromezer kilométerről üdvözölte az előadáson résztvevőket: “Czetz János, ahogy Magyarországon sikeresen tevékenykedett és harcolt élete fiatal éveiben, úgy felragyogott Argentínában érett korában. Élete mérföldköveket tett le az argentin katonai intézményekben.” A konferencia során az előadók részletesen bemutatták a honvédtábornok hazai és külhoni életútjának, katonai pályájának különböző szemelvényeit. Az örmény diaszpóra magyarországi és erdélyi jelenlétéről, kultúrájáról és Czetz János emlékének őrzéséről beszélt Esztergály Zsófia Zita a Fővárosi Örmény Önkormányzat elnöke, amit Bereczkiné Máté Judit, a Czetz család leszármazottja egészített ki személyes élményeivel. Az erdélyi katonai hagyományokat a honvédtábornok szülőfalujából származó, gidófalvi hagyományőrzők mutatták be. Czetz János katonai karrierjének kezdetét és a kor császári-királyi hadseregének szervezetét Prof. Dr. Csikány Tamás ezredes, a HHK egyetemi tanára ismertette. Czetz nem csak hadtudományok művelője volt, a honvédtiszti tevékenysége mellett előszeretettel foglalkozott földrajztudománnyal, térképészettel és nyelvműveléssel. A Magyar Hadnyelvtan elkészítésének folyamatát, Prof. Dr. Balázs Géza az ELTE BTK egyetemi tanára mutatta be. Dr. Kedves Gyula ezredes, az Országgyűlési Múzeum vezetője előadásában kifejtette, hogy Czetz János meghatározó szerepet töltött be az 1848-49-es forradalom és szabadságharc során, az erdélyi hadjárat és haderőszervezés egyik kulcsfigurája volt. A szabadságharc bukásával a honvédtábornok, mint sok más katonatiszt a korban, emigrációba kényszerült. Czetz János számos országban megfordult: az európai tevékenységét Dr. Csorba László, a Nemzeti Múzeum volt főigazgatója, az argentin katonai pályafutását pedig Siposné Prof. Dr. Kecskeméthy Klára ezredes, a HHK egyetemi tanára ismertette. Végül a kor Latin-Amerikáját, az emigrált magyarok életét Asqui Jorge Kristóf doktorandusz foglalta össze. (forrás:www.honvedelem.hu)

A Gulág-emlékévre emlékeztünk Nagy érdeklődés övezte a Fővárosi Örmény Önkormányzat rendezvényét, amellyel a második világháború után a Gulagra hurcolt mintegy 800 ezer magyarnak állított méltó emléket. A találkozón Földes László Hobo adott elő részletet A Gulag virágai című előadásából, valamint Ravasz Balázs filmjét, Az elfelejtett katonát tekinthették meg a jelenlévők. A Szovjetunióba elhurcoltak negyede soha többé nem tért haza, mintegy kétszázezren vesztették életüket a nélkülözések, a kényszermunka, az éhezés miatt és kivégzések során. Az ő tiszteletükre nyilvánította a magyar kormány a 2015-ös évet Gulág-emlékévvé, majd ezt az időpontot idén február 24-éig meghosszabbította. Az ennek kapcsán tartott rendezvényen Földes László Hobo a saját írásaiból és a Gulágra hurcoltak verseiből, novelláiból, történeteiből írt zenés monodrámából adott elő megrázó részletet. Ezután az Elfelejtett katona című filmet tekinthették meg a jelenlévők. A Ravasz Balázs rendezte alkotás az utolsó magyar hadifogoly, Toma András történetét mutatja be, akit 53 évig tartottak egy szovjet elmegyógyintézetben anélkül, hogy tudták volna, honnan származik. Amikor kiderült, hogy magyar, és hazai pszichiáterek segítségével hazaszállították, hosszú idő telt el, mire megnyílt és beszélni kezdett: de a Szibériában töltött évekről nem volt hajlandó. A bemutatón kiemelt vendégek, valamint az örménység képviseletében is sokan részt vettek. A rendezvény fővédnöke Tarlós István, Budapest főpolgármestere volt. Nuridsány Zoltánné, Budapest Főváros XV. Kerületi Örmény Nemzetiségi Önkormányzatának elnöke nyerte el az Ani Trdat-díjat Esztergály Zsófia, a Fővárosi Örmény Önkormányzat elnöke adta át az általa alapított, Trdat mesterről, a kiemelkedő örmény építészről elnevezett díjat: egy oklevelet és ezüstérmet. A díj névadója Ani városának számos kimagasló épületét emelte és kortársa volt a XVII. században Magyarországra, elsősorban Erdély területére települő örményeknek. A díjat annak ítéli oda az önkormányzat, aki sokat tesz a magyarörmény nemzetiségért. Idén a testület Nuridsány Zoltánné, Miminek, Budapest Főváros XV. Kerületi Örmény Kisebbségi Önkormányzatának elnöke, nyugdíjas biokémikusnak adományozta az elismerést, egy csodás ezüstérmet. Mimi csaknem 50 éve foglalkozik a művészetekkel, a magyarok és örmények közötti kapcsolatok ápolásával, mind Erdélyben, mind Örményországban. Nuridsány Zoltán örmény származású festőművész feleségeként került közel az örmény kultúrához: csaknem 50 éve foglalkozik a művészetekkel, a magyarok és örmények közötti kapcsolatok ápolásával, mind Erdélyben, mind Örményországban. Két képzőművészeti albumot jelentetett meg férje munkásságáról. 1974-ben Nuridsány Zoltán meghívást kapott Jerevánba egy gyűjteményes kiállítás megrendezésére, amit korai halála miatt már nem tudott megvalósítani. Mimi 26 évvel férje halála után, 2000-ben megrendezte Örményországban, Jerevánban, sajnos már csak emlékkiállításként azt a tárlatot, amelyre még együtt készültek. A kiállításnak óriási sikere volt, a két ország kulturális kapcsolatában is jelentős eseménynek számított. Nuridsány Zoltánné aktívan részt vesz örmény kulturális rendezvények szervezésében, megvalósításában, rendezésében. Francia, angol, és orosz nyelvtudása segítségére van abban, hogy elmélyítse külföldi kapcsolatait. Rendezvényeit alapos felkészítő munka után valósítja meg, ebben irodalmi, képzőművészeti tájékozottsága, építészeti felkészültsége, általános intelligenciája és nagy-nagy szorgalma mind segítségére vannak. Hazánkban és Erdélyben, az örmények lakta városokban, főleg Gyergyószentmiklóson, szervez rendezvényeket, kiállításokat. Budapesten, kerületében, küldetését teljesítve, kapcsolatot tart a helyi kulturális intézményekkel és egy kiválasztott iskolával. A jövő nemzedékével foglalkozva a március 15-i forradalom és szabadságharc ünnepén és az aradi vértanúk kivégzésének megemlékezésén évek óta tart gyermekeknek ismeretterjesztő órákat, versenyeket az örmény származású vértanúkról és történelmi hátterükről. Közösen emlékeznek meg a gyermekekkel Kiss Ernő aradi vértanú emléktáblájánál is. Erdélyben és Örményországban is megtesz mindent azért, hogy a népek közötti kulturális kapcsolat minél erősebb szálakon fonódhasson össze. Mimi korát meghazudtoló energiával, lelkesedéssel, odaadással végzi nem mindennapi munkáját. Nyugdíjas éveiben is aktívan, tele tervekkel, megvalósításra váró ötletekkel. Minden fiatalnak példát mutat, munkaszeretetével, eredményeivel és azzal a kimagasló színvonallal, amit a kezéből kiadott munkák képviselnek. Munkássága tiszteletet ébreszt a körülötte élőkben, dolgozókban.   Búcsúztassuk együtt a telet és ünnepeljük a tavaszt! – Farsangi bált tartott az örmény közösség Remek műsorok, süteménysütő verseny, csodás muzsika várta a közösség tagjait és meghívott vendégeit a Fővárosi Örmény Önkormányzat farsangi mulatságán. Sokan voltak kíváncsiak a második alkalommal megtartott bálra. Izgatottan gyülekeztek a feldíszített teremben a jelmezbe öltözött vendégek, akiket először a Magyarországi Nemzetiségek Színházi Társulatának fergeteges műsora várta. Előadásuk egy 7 nemzetiséget felölelő, saját nyelven megszólaló vidám zenés est volt, amelyet Karinthy Frigyes humoreszkjeiből és lengyel, görög, német, szlovák, örmény és roma dalokból állítottak össze. A társulatnak, amely össznemzetiségi kezdeményezésként ma egyedülálló Magyarországon, hatalmas sikere volt. Majd az Örmény Trió muzsikáját hallgathatták a jelenlévők: a zenekar jellegzetes, megrendítő duduk-muzsikával és örömteli, tüzes tánczenével örvendeztette meg a közönséget, de klasszikus hangszerekkel örmény műzenét is interpretáltak, melyet érdekes hangszereléssel, oboával, fagottal és dobokkal adtak elő. Az eseményen süteménysütő versenyt is hirdetett az önkormányzat: a közösség tagjai közül négyen is megmérették magukat. Készült citromos örmény torta, köményes-sajtos pogácsa, marlenka és farsangi sütemény is. A rendezvényt svédasztalos fogadás zárta: a finom örmény ételeket és borokat élvezettel kóstolgató bálozók Weszely Ernő harmonikaművész muzsikájára perdültek táncra.

„Emlékezés egy régi márciusra” – ünnepi műsor a Fővárosi Örmény Önkormányzatnál   Ünnepélyes keretek között, családias légkörben tartotta meg a Fővárosi Örmény Önkormányzat az 1848-49-es forradalom és szabadságharcra emlékező rendezvényét. Az ünnepség az örmény és a magyar himnusz közös éneklésével kezdődött, majd Esztergály Zsófia elnök beszéde következett. Elmondta: a 169 évvel ezelőtti március 15-e Magyarország újkori történetének meghatározó eseménye, a nemzeti identitás egyik alapköve, társadalmi reformjaival a polgári átalakulás megindítója volt. Kiemelte: az 1848-49-es forradalom és szabadságharc a magyar nemzet történetének eddig leghíresebb háborús konfliktusa volt, amelyben a közösség magyarörmény felmenői is részt vettek és alakították azt. Itt szólt Lázár Vilmos ezredesről, Kiss János altábornagyról és nem utolsó sorban Czetz János honvédtábornokról, aki erdélyi magyarörmény származású volt. Az elnök úgy fogalmazott: a rájuk való emlékezés és a szabadság vezérgondolatának őrzése okán készült az önkormányzat a megemlékezésre. Ezután irodalmi összeállítás következett, amelynek során Pagonyi Judit mondta el Petőfi Sándor A nép nevében című versét, majd Várady Mária szavalta Wass Albert költeményét, Emlékezés egy régi márciusra címmel. Ezután a Koncz Eszter, Kósa Zsolt és Krizsik Alfonz színművészek által összeállított Jelszó: Petőfi! című irodalmi-zenés műsort hallhatták a jelenlévők. A nagy sikert aratott műsort kötetlen beszélgetés követte. Ennek során derült fény arra, hogy a jelenlévők közül többen is bírnak olyan felmenőkkel, akiknek köze volt az 1848-49-es forradalom és szabadságharchoz: így az elnök, Esztergály Zsófia, aki távoli leszármazottja Hrúz Máriának, Petőfi édesanyjának, Marosváry István, akinek szépanyja testvére volt Petrovics Istvánnak, a költő édesapjának. De a fellépő művészek közül Krizsik Alfonz is dicsekedhet híres felmenőkkel: ő Szendrey Júlia, a „feleségek felesége” keresztanyjának leszármazottja.    

Karácsony a Fővárosi Örmény Önkormányzatnál December 14-én tartotta karácsonyi ünnepségét a Fővárosi Örmény Önkormányzat. Az eseményen Esztergály Zsófia Zita, az Önkormányzat elnöke tájékoztatta a jelenlévőket a 2016-os év eredményeiről. Az elnök elmondta többek között, hogy az önkormányzat 2016-ban 10 közgyűlést tartott és 169 határozatot hozott. Támogatta az EÖGYKE füzetek megjelenését, az Örmény Katolikus Lelkészség és Alapítvány működését, 25 egyetemista örményországi utazását, erdélyi utazásokat, a Közép-európai Régiók Kutatási Alapítványt. Esztergály Zsófia a hagyományápolással kapcsolatos teljesítésekről, tervekről is beszélt. Elmondta, folytatódott az örmény anyanyelvi program, és orosz nyelvi kurzus is, és mint minden évben, most is megrendezték a fővárosi örmény klubot, továbbá a farsangi bált. Együttműködési megállapodást írtak alá az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesülettel, a Velünk élő kultúrák: Örmények című országos kulturális vetélkedő szervezésében való részvételről és támogatásról. Részt vettek Szamosújváron a Világosító Szent Gergely búcsún és a Csíkszépvízi Örmény Katolikus templom avatásán. Életre hívták az I. Kárpát-Medencei Székely, Csángó és Magyarörmény Művészeti Fesztivált, valamint számos együttműködést valósítottak meg az erdélyi partnerrel: a Csíkkörzeti Magyar-Örmény Szentháromság Alapítvánnyal karöltve. Elkobzott Életek című vándorkonferencia A múlt ébren tartása elsődleges feladat – jelentette ki az elnök, aki rámutatott arra, hogy a vándorkonferencia is ennek jegyében zajlott Budapesten, Csíkszeredában és Szamosújváron. Elmondta: Saját kutatást is végeztettünk, így megtudtuk a többi között, hogy Erdélyben a magyarörmény diaszpóra hogyan vészelte át a kommunizmus első évtizedeit. Hogyan és merre vonultak, menekültek vagy telepedtek át, hozzávetőleg hányukat hurcoltak el vagy öltek meg politikai fogolyként. Választ kaptunk arra, hogy számon tartotta-e a szekuritáte az örmény kisebbséget: egyéneket nemzetiségi alapon, vagy lokáció szerint. Azok, akik nem voltak jelen a konferenciákon, az újság következő számaiban és a honlapunkon – www.fovarosiormeny.hu – olvashatnak majd róla: A projekt létrejöttét az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő jóvoltából valósíthatta meg a Fővárosi Örmény Önkormányzat. A forradalom Esztergály Zsófia: Pongrátz Andrással utaztunk el Szamosújvárra, miután két történész is kutatta a családot, illetve az 56-os forradalom magyarörmény résztvevőit, szemtanúit. Emellett megrendeztük a külhonba szakadt 56-os találkozót is, amelyen méltó módon tisztelegtünk a forradalom áldozatai előtt. Örmény és magyarörmény ételeket szolgáltunk fel, többen elmondták történetüket, együtt „repültünk” vissza 1956 októberébe. ’56-os kutatásainkat egyébként rendhagyó történelem óra keretében több budapesti iskolába és erdélyi rendezvényre is elvittük, amelyeken szintén nagy sikert arattunk. A projekt létrejöttét az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő jóvoltából valósíthatta meg a Fővárosi Örmény Önkormányzat. Ezek eredményeiről szintén az újságban és a honlapon lehet majd olvasni a közeljövőben. Digitális kultúrtörténeti térkép Esztergály Zsófia elmondta: digitális örmény kultúrtörténeti térképet hoztak létre, amelynek első elemei a www.fovarosiormeny.hu oldalon lesz megtekinthető januártól. Korszerű 3D-s és professzionális körpanorámás felvételek segítségével virtuálisan bejárhatóvá válik az örmény örökség, amelynek főbb helyszíneiről és emlékeiről kultúrtörténeti leírások nyújtanak tájékoztatást. Az eddigi eredmények egy hosszú távú projekt első lépcsőiként értelmezhetőek és a kultúrtörténeti tájékoztatás mellett cél az idegenforgalom fellendítése.   Tábor fiataloknak A hagyományőrző tábor a Csíkkörzeti Magyar-Örmény Szentháromság Alapítvány és a Fővárosi Örmény Önkormányzat szervezésében Csíkszépvízen valósult meg – tájékoztatott Esztergály Zsófia, aki hozzátette: Budapestről öt magyarörmény fiatalt vittek ki: a 14-18 éves korosztály vett részt a programon. Foglalkozásokat tartottak és vetélkedővel zárták a hetet. A fiatalok jurtában laktak, lovagoltak, íjászkodtak. A magyar mitológiával ismerkedtek egy magyarörmény múltú településen, így közben sok mindent megtudtak az örmény származású magyarokról. Nyílt gasztronómiai nap és jótékonysági mozgalom Az elnök tájékoztatott arról, hogy nyílt Gasztronómiai Napot szervezett az önkormányzat, amelyen útnak indítottak egy jótékonysági gasztronómiai mozgalmat is. Célul tűztük ki a budapesti örmény katolikus templom és a szépvízi és gyergyói templomon korszerűsítését is, valamint a gyimesbükki Rákóczi vár felújításához való hozzájárulást. A mozgalom egy évig tart, és a hozzá csatlakozó éttermek az általunk adott receptekből készített saját ízvilágú csángó, székely és magyarörmény ételeket forgalmazzák. A programhoz eddig 4 étterem csatlakozott, egy Erdélyben, három pedig Budapesten. A mozgalom védnöke Pataky Attila, az EDDA frontembere. A projekt létrejöttét az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő jóvoltából valósíthatta meg a Fővárosi Örmény Önkormányzat. I. Kárpát-Medencei Székely, Csángó és Magyarörmény Művészeti Fesztivál A Fővárosi Örmény Önkormányzat, a Csíkkörzeti Magyar-Örmény Szentháromság Alapítvány és a Gyimesbükkért Egyesület éltre hívta elsőként Gyimesbükkön megvalósult fesztivált. Esztergály Zsófia: Az esemény kapcsolódott a jótékonysági mozgalomhoz, azért választottuk az 1000 éves magyar határnál lévő helyszínt, mert a Kárpát-Medencébe betelepülő örmények egykor ott tartózkodtak vesztegzár alatt. A nagyszabású eseményt ismételjük 2017-ben is. Bízunk benne, hogy évről-évre kiteljesedik majd a sikere. Új magyarörmény kollekció Esztergály Zsófia elnök bemutatta Szurdi Kata iparművészt, és fantáziadús magyarörmény ruhakollekcióját. A Fővárosi Örmény Önkormányzat által terveztetett öltözékek rekonstruálni kívánják, milyen lenne ma egy ősi viselet. Miután sok tárgyi emlék nem maradt fönn, a tervező művész a szerteágazó örmény és a változatos magyar stílusjegyeket és ornamentikát ötvözte, kiegészítve mindezt egy szakmai kutatással. Így végül az erdélyi örmény viseleteket is számon tartva, készített négy teljes női öltözetet. Az izgalmas ruháknál fő szempont volt, hogy ma is viselhetők legyenek, akár hétköznapi szinten is. Az iparművész a kutatás során összefüggést talált a nagyszentmiklósi aranykincs motívumvilága és az örmény, csángó és délvidéki torontáli minták között. A projekt létrejöttét az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő jóvoltából valósíthatta meg a Fővárosi Örmény Önkormányzat. Csiky Gergely Vasember című darabjának ősbemutatója Esztergály Zsófia elmondta, hogy nagyra tartja az ARTASHAT örmény nemzetiségi színház lendületes munkáját. Megköszönte, hogy színpadra állították az erdélyi örmény drámaíró darabját, amelynek a Fővárosi Örmény Önkormányzat karácsonyi ünnepi rendezvényén volt az ősbemutatója. A társulat az elnök kezdeményezésére álmodta meg a darabot, amelyet az újszerű rendezés, a színészek tehetsége és a csodálatos örmény díszletek tettek fantasztikus élménnyé. A hatalmas sikert aratott produkció összefogás gyümölcse: a Fővárosi Örmény Önkormányzaton kívül kiemelt támogatója volt a XVIII. Kerületi Örmény Önkormányzat és a XVIII. Kerületi Önkormányzat. Támogatóként járult hozzá az előadáshoz a II. és VII. kerületi Örmény Önkormányzat is.

ELKOBZOTT ÉLETEK – VÁNDORKONFERENCIA A GULÁGRÓL A Fővárosi Örmény Önkormányzat első alkalommal rendezi meg az Elkobzott életek című vándorkonferenciát, amely az 1944 őszétől a Szovjetunió által működtetett táborokba hurcolt magyarországi és erdélyi magyar civilek többéves rabságával, a fogolyélet mindennapjaival, a túlélők szabadulásának körülményeivel és az elhurcoltak pszichológiai, vallási vonatkozásaival foglalkozik. Az előadók rávilágítanak arra, hogy a szovjet rezsim hogyan vezette félre az „igazság” zászlaja alatt a társadalmakat és hogyan vette el ártatlan emberek százezreinek életét, tette kilátástalanná családjuk helyzetét. A konferencia két helyszínen, válogatott kutatók által valósul meg, október 11-én Budapesten, majd november 6-án, Szamosújváron, Romániában. Az eseménysorozat az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő jóvoltából jöhet létre. A vándorkonferencia a GULÁG, a GUPVI, illetve a szovjet rezsim által működtetett táborokat elszenvedett magyar és magyarörmény áldozatok előtt is tiszteleg. Indokolt ez Magyarországon és határon túl is, hiszen csak Erdély területén több mint 20 ezer embert hurcoltak el GUPVI táborokba, 8-10 ezer embert román táborokban tartottak fogva, GULÁG táborokba pedig csaknem 2 ezer embert deportáltak. Az ő áldozatukra emlékezünk és a közöttük szenvedő magyarörmény honfitársainknak állítunk emléket. Mindkét helyszínen vetítéssel egybekötött előadások várják az érdeklődőket, amelyek témái között szerepel a többi között a Szovjetunió teljes területét behálózó kényszermunkatáborok ismertetése, valamint az erdélyi magyarok – örmény vonatkozással is bővített – szovjet fogságával kapcsolatos kutatások jelenlegi helyzete. Az előadások kitérnek a fogolyszedés okaira és körülményeire, a foglyok társadalmi összetételére, a kiszállítás útvonalára, a fogság helyszíneire, a fogolyélet mindennapjainak bemutatására. Egyes kutatási adatok szerint 700 ezer magyar állampolgárt hurcoltak el a szovjet kényszermunkatáborokba – 500 ezer katonát és 200 ezer civilt. Közülük több mint 200 ezren haltak meg. A konferencia kiemelt témája a GULÁGRA hurcolt nők helyzete, hiszen ők sokszor az „általánosnál” megalázóbb szituációk elszenvedői voltak. További hangsúlyos témák a politikai rendőrség, a katonapolitikai osztály, a szovjet állambiztonság, valamint a kollektív bűnösség csapdája, továbbá az internáltak túlélését garantáló vallási kapcsolódások. „…Hideg, borús reggelre ébredtünk. Kint szállingózott a hó. A síndarabon már elkalapálták az ébresztőt, de a barakkok ajtaját, amelyek éjszakára vaspánttal voltak bezárva, nem nyitották ki. Nemsokára jött a hír: Joszif Visszarionovics Sztálin meghalt! Szinte hallani lehetett, hogy mindenkinek egyszerre dobban a szíve. Tudtuk, hogy minden brigádban vannak beépített besúgók, de azért mindenkinek az arcán ott ragyogott a reménység…” – részlet Dr. Zsebők Csaba történész, publicista: Komáromi Attila és Zsebők Dániel Gulág-rabok emléke című, személyes hangvételű előadásából. A budapesti konferencia előadói és témái: – Menczer Erzsébet elnök, Szovjetunióban volt magyar politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezete (SZORAKÉSZ), a konferencia védnöke. – Dr. Bank Barbara történész, Nemzeti Emlékezet Bizottsága tagja: hadifogolytáborok, internáltak és a kollektív bűnösök. – vitéz Békei Koós Ottó nyugalmazott alezredes visszaemlékezése. – Szentgyörgyi Dezső gyermekkori visszaemlékezése. – Dr. Muradin János Kristóf Gulág-kutató, egyetemi oktató, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem: Erdélyi magyarok a GUPVI lágereiben (örmény vonatkozásokkal bővítve). – Dr. Tóth Eszter Zsófia tudományos főmunkatárs, a budapesti Veritas Történetkutató Intézet: Magyar nők a Gulágon (örmény vonatkozásokkal) – Dr. Bank Barbara történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja: Politikai rendőrség, katonapolitikai osztály együttműködése a szovjet állambiztonsággal. – Dr. Hajagos Csaba történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és az MTA BTK Vidéktörténeti kutatócsoport kutatója: Leigázottság és a malenkij robot. A szovjet csapatok tevékenysége Kecskeméten. – Dr. Zsebők Csaba történész, publicista: „Komáromi Attila és Zsebők Dániel Gulágrabok emléke” – személyes hangvételű előadás. – Becker Norbert Gyula történész, református lelkipásztor: A Gulág vallási vonatkozása. Az ő vezetésével gyújtjuk meg az emlékezet lángját: közös gyertyagyújtás és imádkozás az áldozatok emlékére. Díszvendég a GULAG szervezethez tartozó munkatábort elszenvedett, ma 101. életévében járó vitéz Békei Koós Ottó nyugalmazott alezredes.

Egyél jót, tegyél jót! – gasztronómiai jótékonysági mozgalom indult Gasztronap keretében dőlt el, melyek azok a tradicionális csángó, magyarörmény és magyar ételek, amelyek a Fővárosi Örmény Önkormányzat és a Csíkkörzeti Magyar- Örmény Szentháromság Alapítvány által kezdeményezett, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő segítségével létrejött Tegyél jót, egyél jót! mozgalom során a résztvevő éttermek étlapjára kerülnek. Az egynapos rendezvény alkalmából az elsőként csatlakozó budapesti Torockó vendéglőben Pataky Attila rockzenész, a mozgalom fővédnöke indította útnak a mozgalmat úgy, hogy kiválasztotta kedvenceit a külön erre az alkalomra készült ételek közül. Kóstolta a dmapurt, vagyis örmény töklevest húsgombóccal, muszakát, csángó gulyást, borjúpaprikást, erdélyi almás-tárkonyos nyakkarajt, csángó rostélyost, örmény ragut és juhtúrós puliszkát. Végül az énekesnél a tökleves és a borjúpaprikás juhtúrós puliszkával vitte el a pálmát. Pataky Attila egyébként gyermekkora óta a levesek nagy rajongója, olyannyira hogy édesanyja Leveskének becézte. A zenész szerint két szemszögből is fontos törekvés a jótékonysági mozgalom; a lelkiek tekintetében az örmény történelem, a közös sors, az egymáshoz való kötődés jelentősége érvényesül, fizikai részét illetően pedig az, hogy minden embernek szüksége van táplálékra. Fontos számunkra a Kárpát-medencei rezgéseknek megfelelő világ: ezért bizonyos, hogy csodák születnek majd, ha egy kicsit is közelebb kerülünk egymáshoz a régen elfeledett ételek által – fogalmazott az EDDA frontembere. Nagy Róbert séf, a mozgalom hazai gasztro-nagykövete szerint a jelenlegi éttermi irányvonalak igen szerteágazók, a hagyományos menüsorban pedig igenis van helye az ősi, esetleg már elfeledett alapanyagoknak. Elmondta, számára igen rokonszenves a kezdeményezés, hiszen szívügye a bárány és a hal, amelyek így újra visszatérhetnek a vendéglők kínálatába. Az erdélyiörmény diaszpóra múltját, az ezeréves határnál lévő kontumáci kápolnánál történtek máig ható jelentőségét jelölte meg Esztergály Zsófia Zita, a Fővárosi Örmény Önkormányzat elnöke, amikor a mozgalmat elindító szándékról beszélt a rendezvényen. A csángó, a magyarörmény, valamint a magyar konyha sajátos ínyenc kincsét feltárva és felhasználva, remek fogásokat újra értelmezve népszerűsítjük az új törekvéseket. A mozgalom során az ételeket szakmai bírálóbizottság pontozza. A legjobbak tudásukat egy magyarországi és egy erdélyi médianyilvános rendezvényen mérik össze, ahol a közönség szavazata dönti el a végső eredményt. A mozgalommal gasztronómiai forradalom indul, hiszen ha a csatlakozó éttermek étlapjukra veszik a hagyományos ételeket, ezzel újra divatba hozzák a tradicionális finomságokat – ismertette az elnökasszony, hozzátéve, hogy a mozgalomból származó bevétellel a Fővárosi Örmény Önkormányzat és a Csíkkörzeti Magyar- Örmény Szentháromság Alapítvány az ezeréves Magyarország határánál, Gyimesbükkön álló Rákóczi-vár, valamint a budapesti, a csíki és a gyergyói örmény katolikus templom korszerűsítését támogatja. A Torockó vendéglőbe érkező vendégek is megkóstolhatták az ételeket és mindenki szavazhatott a legjobb háromról: a kiválasztottak a borjúpaprikás juhtúrós puliszkával, az örmény tökleves húsgombóccal és az erdélyi almás-tárkonyos nyakkaraj lettek – de még egy csángó-burger kreáció is született a street food világában. Az elkövetkező egy év során a nagyközönség ezek közül az ételek közül rendelhet a csatlakozó magyarországi és erdélyi vendéglátóhelyek étlapjáról, csatlakozva az Egyél jót, tegyél jót! jótékonysági mozgalomhoz, így hozzájárulva ősi magyar emlékek megőrzéséhez.

„Ne legyen hallgatás” – konferencián emlékeztek a Gulágra Nemzetközi tudományos konferenciát szervezett a szovjet fogságról a Nemzeti Emlékezet Bizottsága. A november 25-én, az MTA székházában megrendezett konferencián a 70 évvel ezelőtt elhurcoltakról emlékeztek meg méltó módon: a nemzetközi kitekintést tíz országból érkező tizenhét előadó biztosította, köztük Muradin János Kristóf, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem erdélyi örmény származású egyetemi oktatója, aki az erdélyi értelmiség elhurcolásáról tartott előadást. A második világháború évei alatt és azt követően sok százezer magyar állampolgár – katona és polgári egyén, keresztény és keresztyén, zsidó és ateista – került a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, röviden a Szovjetunió katonai és belügyi szervei foglyaként a győztes nagyhatalom különböző Gupvi, internáló-, hadifogoly-, átnevelő-, és Gulág táboraiba. A háborút a vesztesek oldalán befejezett ország lakosai nem beszélhettek a megtorlás veszélye nélkül a szovjet fogság traumájáról, az embertelen körülmények, az éhezés és a túlhajtott munkából következő tömeges halálozásokról. Egy nemzet történelmében azonban az elhallgatás és az elhallgattatás nem lehet példaadó, ahogy nem lehet példaadó az sem, ha megfeledkezünk azokról, akik ennek a nemzetnek – a magyarnak – tagjai voltak. Emlékezzünk hát rájuk, mindazokra, akik a hadifogolytáborok, a Gulág lágerek, avagy a „málenkij robot” ismert és ismeretlen helyszínein váltak rokkantakká, vagy veszítettek el életüket és földi maradványaik jelöletlen helyeken nyugszanak. Muradin János Kristóf, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatója az erdélyi értelmiség elhurcolásáról tartott előadást, a magyar értelmiség, majd a szász ajkú lakosság kapcsán. Beszédében szabályos népirtásnak nevezte ezt az időszakot. Elmondta, a kommunisták úgy teljesítették a hatalom által papíron meghatározott számot, hogy az értelmiség után már az öregeket, a nőket és gyerekeket is elhurcolták. Az eseményen részt vett Dr. Issekutz Sarolta, az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület elnöke, valamint a Fővárosi Örmény Önkormányzat elnöke, Esztergály Zsófia Zita, aki kifejtette: a magyar értelmiség szisztematikus megsemmisítése hatalmas veszteséget jelentett a társadalomnak és Magyarország jövőjének, nem beszélve a személyes tragédiákról, a kínokról az értelmetlen és/vagy félelemből önkezűleg elkövetett halálesetekről. Érvényes ez az erdélyi örménységre itthon és Erdélyben egyaránt, hiszen valóban szabályos népirtás folyt mindkét helyen. Romániában ez hangsúlyosabb volt, hiszen az akkori román rezsim meghatározó célja volt a magyar ajkúak és velük együtt élő nemzetiségek beolvasztása és likvidálása különféle módszerekkel. A mi erdélyi örmény közösségünk is érintett, hiszen a társadalomban az értelmiségi réteghez tartoztunk, sok esetben formáltuk is. Fontosnak tartom, hogy ezeknek az eseteknek jelentős részét a jövőben felkutassuk, és méltóképpen emlékezzünk elszenvedőikre – emelte ki az elnök. S hogy ne legyen hallgatás és ne merüljön feledésbe mindaz, ami a magyarsággal 1944-ben és az azt követő néhány esztendőben történt, Magyarország Kormánya a 2015. évet Gulág Emlékévvé nyilvánította, tudván azt, hogy ez az a szó, amely a határainkon kívül is az embertelenség, a félelemterhes kommunista terror, a sztálini önkény szinonimájaként ismert. Balog Zoltán megnyitó beszéde és Muradin János Kristóf előadása rövidesen elérhető lesz a www.fovarosiormeny.hu oldalon.

Az aradi vértanúkra emlékeztünk Fővárosi Örmény Önkormányzat október 6-i rendezvényét Dr. Vas Imre parlamenti képviselő, a honvédelmi bizottság tagja nyitotta meg ünnepélyes keretek között. A kormánypárti politikus megnyitójában beszélt a hazaszeretetről, példaként megnevezve a vértanúk és a szabadságharcosok jellemét, mondván: a jelen és a jövő is a 15 milliós magyar nemzet védelmét vetíti előre. Kitért az összefogás erejére, valamint arra, hogy mi magyarok sosem tűrtük az elnyomást és kizsákmányolást, olyannyira, hogy élő lelkiismeretei voltunk mindig is Európának. Esztergály Zsófia, a Fővárosi Örmény Önkormányzat elnöke felhívta a figyelmet az aktuális kihívásokra, köztük a migránsválságra, valamint rámutatott arra, hogy tanulva a múltból, tudatosan kell élnünk. Nem szabad elhinni mindent, bizony körbe kell járni azokat a kérdéseket, amelyek befolyásolják szubjektív életünket, amely szimbiózisban van a nemzet és az ország politikájával – fogalmazott, hozzátéve: napjainkban tisztán látszik, hogy egy ország sorsát bizonyos lobbyk hogyan próbálják manipulálni akár külföldről is. Észnél kell lennie mind a kormánynak, mind a lakosságnak ahhoz, hogy hatékonyan meg tudják őrizni saját szuverenitásukat és közösségüket, a hagyományokat. Szerencsére a magyar kormány élen jár ebben, de mi sem ülhetünk ölbe tett kézbe. A jövő bármit hozhat – emelte ki az elnök. Az eseményen ezt követően Siposné prof. dr. Kecskeméthy Klára ezredes tartott előadást az apai ágon örmény-székely, anyai ágon székely kisnemesi származású Czetz Jánosról, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc honvédtábornokáról. A következőkben előadásának első részét olvashatják. Siposné prof. dr. Kecskeméthy Klára: Az aradi vértanúk és Czetz János honvédtábornok 167 évvel ezelőtt, 1849. október 6-án Aradon végezték ki az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc 13 honvédtisztjét, Pesten pedig ugyanezen a napon gróf Batthyány Lajos egykori miniszterelnököt. A kivégzéssorozat a levert szabadságharc utáni megtorlások tetőpontja volt, amiről a magyarság nemzeti gyásznap keretében évről évre megemlékezik. A magyar honvédseregek augusztus 13-án, Világosnál az oroszok előtt tették le a fegyvert, utána megkezdődtek a tárgyalások I. Miklós cárral az orosz fogságba esett tisztek átadásáról. A cár könyörületességre intette a fiatal Ferenc Józsefet, de a császár mindenképpen példát akart statuálni a szabadságharc vezetőivel, azonban még ő is elutasította Haynau kérését, hogy a foglyokat statáriális eljárás keretében végezzék ki. A 13 honvédtiszt elleni eljárást Aradon, Karl Ernst törzsbíró vezetésével folytatták le. A bíróság az aradi tizenhármakat két szempont alapján választotta ki: egyfelől mindegyikük a császári hadsereg tisztjeként kezdte katonai pályafutását, másfelől mindegyikük önálló seregtesteket vezetett. A haditörvényszék elé állított tisztek elleni vád elsősorban fegyveres lázadás volt, amit az1849. április 14-i Függetlenségi Nyilatkozat kiadása után, a szolgálatban maradók esetében felségárulásnak minősítettek. Az eljárás több szempontból is koncepciós jellegű volt, hiszen Haynau körében már a tárgyalások előtt döntöttek a halálos ítéletről. A vizsgálat során a vádlottak nem részesültek méltányos eljárásban, a vád képviselte a védelmet is, vallomásaikat csak kivonatosan rögzítették, az ítéletet kihirdetése után két nappal végrehajtották az ítéletet. A törvényszék – Haynau kívánságának megfelelően – szeptember 26-án valamennyi honvédtisztet kötél általi halálra ítélte, négy fő ügyében azonban Karl Ernst enyhítésért fellebbezett Haynauhoz, aki Lázár Vilmos, Dessewffy Arisztid, Schweidel József és Kiss Ernő esetében az ítéletet golyó általi halálra változtatta. Az enyhítést az első két esetben az indokolta, hogy Dessewffy és Lázár az osztrákoknak adták meg magukat, Schweidel és Kiss pedig viszonylag jelentéktelen szerepvállalása miatt részesült ebben a főparancsnoki „kegyben.” A 13 mártír honvédtiszt a szemtanúk szerint bátran állt hóhérai elé, akik elrettentésül estig kint hagyták a vesztőhelyen a holttesteket. Az elrettentés nem érte el a célját, a közeli falvakból több ezren zarándokoltak a vesztőhelyre leróni a kegyeletüket. Az 1848‒49. évi forradalom és szabadságharc leverése után, a megtorlás elől magyar katonák tömegei hagyták el hazánkat, és szóródtak szét a világban. Az emigráns katonák különböző országokban töltöttek be magas katonai beosztásokat (Prágay János, Radnich Imre, Schlesinger Lajos), vettek részt háborúkban, polgárháborúban (Asbóth Sándor, Kuné Gyula), értek el tudományos sikereket, voltak részesei ismeretlen területek földrajzi felfedezésének, térképezésének (Czetz János, László Károly) vagy váltak sikeressé az élet számos más területén (Türr István, Verebély Imre). A magyar hadtörténelem jeles személyisége, Czetz János honvédtábornok szülőhazájában, Európában és Argentínában is ismert. Czetz János, Bem táborkari főnöke, a kitűnő stratéga, szervező, térképész, földmérő élete viharos eseményekben és nyugalmasabb időszakokban, újrakezdésekben bővelkedett. Az Örmény Önkormányzat húsz évvel ezelőtt 1996. október 6-án jelentette meg Kedves Gyula Czetz János a szabadságharc legifjabb tábornoka című könyvét. A Magyar‒Örmény Könyvtár sorozatban 2001-ben és 2004-ben jelentek meg Czetz János életrajzi írásai Emlékezéseim, valamint az Utazás Spanyolországban. Az apai ágon örmény-székely, anyai ágon székely kisnemesi származású ifjabb Czetz János 1822. június 8-án született. Katonacsaládba született, ami egész életét meghatározza. Édesapja, a 11. székely huszárezredben harcolta végig a Napóleon elleni háborúkat. Párizsból magával hozott egy iránytűt, amellyel négyéves fiát megtanította tájékozódni. Az iránytű meghatározó eszköz maradt egész életében, egyrészt tévedhetetlenül mutatta a helyes irányt, másrészt a megélhetését jelentette. Apja korai halála után Czetz János 1829-ben a kézdivásárhelyi Nemzeti Katonai Nevelőintézetbe került, amelyet a székely határőr ezredek számára alapították. Az öt évfolyamon számtant, katonai földrajzot, földmérést, fegyvertant, szurony- és kardvívást, latin és német nyelvet tanult, katonai gyakorlatokat végzett. Az iskola sikeres elvégzése után, 1834 októberében alapítványi helyet nyert a bécsújhelyi Theresianumba. A képzési idő hét év volt, de a legkiválóbbaknak lehetősége volt a nyolcadik év elvégzésére is. Czetz a legjobb hallgatók közé tartozott, zászlósként elvégezte a nyolcadik évet is, és 1842-ben az osztrák hadsereg első osztályú hadnagya lett. A tiszti pálya Pályakezdő tisztként a 62. (Wacquant-Geozelles) sorgyalogezred 3. zászlóaljához került, amely Brassó közelében állomásozott. Feladatai közé a Tömösvári- és a Törcsvári-szorosok csempészútvonalainak ellenőrzése tartozott. Pályája kezdetén szembesült azzal, hogy a magyar nyelv csak nehezen követette a katonai terminológiát, ezért gyűjtő és rendszerező munkába fogott. 1843-ban jelent meg a Magyar hadnyelvtan című könyve, ami a kitűnő katonai kézikönyv volt. Olyan neves hadtudós elődökkel együtt említhetjük a nevét, mint Tanárky Sándor és Kiss Károly. Tanárky Sándor a Magyar Tudományos Akadémia első hadtudományi rendes tagja volt. Az akadémiai székfoglaló beszédében az alábbiakat mondta: „Tekintetes Tudós Társaság! Fogadd be kebledbe az eddig nálunk hontalan hadtudományokat, ápold őket azon gyöngédséggel, mellyel a tudományok más ágait ápolni szoktad”. Az Akadémia által kiadandó hadtudományi műszótár munkálatához hozzálátott, az 1839. december 29-i halála a befejezésben megakadályozta. Említsük meg Kiss Károly katonatiszt, hadtudós, hadtörténész, költő, író, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagját. Katonatisztként részt vett … Olvass tovább

Kiállítások, koncertek, táncház és előadások várták az érdeklődőket az első Kárpát-medencei Székely, Csángó és Magyarörmény Művészeti Fesztiválon A Fővárosi Örmény Önkormányzat, a Csíkkörzeti Magyar-Örmény Szentháromság Alapítvány és a Gyimesbükkért Egyesület rendezésében augusztus 12. és 14. között Gyimesbükkön megrendezett esemény elsősorban a magyar identitást erősítő összejövetel volt. Esztergály Zsófia Zita, a Fővárosi Örmény Önkormányzat elnöke elmondta: a fesztivál a magyarságot és az összetartozást szimbolizálta, mert a csángó, székely és magyarörmény kultúrkör nem különíthető el a magyar kultúrától. A Márton Áron Emlékév kapcsán a fesztiválon megemlékeztek a nagy püspökről, erdélyi főpásztorról: előadással és rendhagyó misével tisztelegtek emléke előtt. Berecz András Kossuth-díjas ének- és mesemondó – a rendezvény fővédnöke – önálló estet adott, az Artashat Örmény Színház társulata Csiky Gergely A vasember című művét mutatta be, fellépett Vaszi Levente csángó énekes, a közmédia Fölszállott a páva című tehetségkutató műsorának közönségdíjasa. A látogatók részt vehettek egy hagyományos csángó lagzin, fáklyás körmeneten, fegyverbemutatón, megtekinthették A Lovasíjász című filmet, Páll Ágoston kerámiakiállítását, Kabdebó János fotóművész tárlatát, valamint meghallgathatták a keleties zenét játszó Örmény Trió koncertjét. A fesztiválnak négy helyszín adott otthont, amelyek között csángó lovasokkal és lovaskocsival lehetett közlekedni. Issekutz Sarolta, az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület elnöke az erdélyi, avagy magyarörmény identitásról, Bogos Mária kutató a szépvízi örményekről, Halász Péter néprajzkutató a csángókról, Páll Ágoston a korondi kerámia motívumrendszeréről, Darvas-Kozma József pápai káplán, címzetes esperes Márton Áron erdélyi püspökről tartott előadást. A rendezvény keretei között indították útnak az Erdélyben és Magyarországon közel egy évig tartó „Egyél jót, tegyél jót!” jótékonysági gasztronómiai mozgalmat is, amelynek fővédnöke Pataky Attila rockzenész, az EDDA frontembere. A mozgalomhoz csatlakozók az ezeréves magyar határnál álló Rákóczi-vár, valamint a csíkszépvízi és a budapesti örmény katolikus templom felújítását támogathatják. Másik fontos cél a hagyományos magyar konyha népszerűsítése: a részt vevő éttermek, séfek újrafogalmazhatják a magyarörmény, csángó, székely és magyarországi tradicionális ételeket. Esztergály Zófia, a Fővárosi Örmény Önkormányzat elnöke, a mozgalom elindítója szerint ezzel nemcsak megismerhetjük egymás hagyományos ételeit, hanem az éttermek ismét használhatják a már elfeledett alapanyagokat, többi között a kecske-juh-bárány, vagy halhúst. Az első Kárpát-medencei Székely, Csángó és Magyarörmény Művészeti Fesztivál látogatóinak már lehetőségük volt a magyarörmény, csángó, székely és magyarországi ételkülönlegességek megismerésére: tradicionális ételeket, többek között gombapaprikást puliszkával, örményragut, borjúpörköltet juhtúrós puliszkával, tradicionális erdélyi almás, tárkonyos pecsenyét és muszakát és kóstolhattak. A magyar identitást erősítő eseményt a szervezők a későbbiekben minden évben megrendezik.

Mindenkinek ilyen húsvétot kívánunk! – Nagyhét az örmények között A hegyi-karabahi húsvéti miséről, amelyen Esztergály Zsófia, a Fővárosi Örmény Önkormányzat elnöke is részt vett, itt olvashatnak. Ha egy nép olyan helyen él, amit muszlim vallásúak vesznek körül, és senki nem ismeri el őket függetlennek, akkor a vallás számukra nemcsak hagyomány, hanem az identitás része. A legnagyobb keresztény ünnepkor különösen. Olyan szerencsénk volt, hogy a kettő keverékét tapasztalhattuk meg. Az Origo az örmények lakta hegyi-karabahi húsvéton járt. Örüljön, hogy nem ez a munkája! Aknamentesítés Hegyi-Karabahban Ennél több fegyelem kevés munkához kell. Emellett türelem és precizitás sem árt, ha az ember életben akar maradni. Kevesen tudják, de az egykori örmény–azeri háborús körzetek ma is a világ legveszélyesebb terepei közé tartoznak a több száz aknamező miatt. Az Origo tudósítója a helyszínen nézte meg, hogyan derítik fel az egyik legalattomosabb hadieszközt. Vörös Szabolcs, az Origo tudósítójának cikke itt olvasható. Jöjjön velünk nemzetközi jogot sérteni! – Karabahi életképek Az idén 25 éves, de a puskapor még mindig benne van a levegőjében. Szombaton például tucatnyian haltak meg a határán történt – az elmúlt 22 évben a legsúlyosabb – tűzpárbajban. Nem tudni, hogy Hegyi-Karabah több lehet-e valaha, mint egy befagyott posztszovjet konfliktus, mert a múlt lépten-nyomon előtör. Egyhetes ottlétünk alatt legalábbis ez történt. Keserédes képriport következik.

VELÜNK ÉLŐ KULTÚRÁK: ÖRMÉNYEK – lezárult az országos vetélkedő A győri Kazinczy Ferenc Gimnázium csapata nyerte a Velünk élő kultúrák: Örmények című országos tanulmányi versenyt. A középiskolák számára meghirdetett programmal a 300 évvel ezelőtt elhunyt Verzár Oxendius örmény katolikus hitre térítő püspök halálára és az Örmény Genocídium 100. évfordulóján a másfélmillió örmény áldozatra emlékezett a vetélkedőt meghirdető Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület. A versenyen – amelynek célja volt, hogy a fiatalságon keresztül minél több emberrel megismertesse a Kárpát-medencébe 350 évvel ezelőtt befogadott erdélyi örménység dicső múltját, jelenét. A hazai örmény közösség történetének, kulturális értékeinek széles körben való népszerűsítése érdekében Magyarország 21 élvonalbeli egyházi és világi középiskolája kapott meghívást a megmérettetésre: közülük az őszi, online zajlott elődöntőből öt csapat jutott a március 19-én megtartott döntőbe. A versengő, elsősorban nem örmény származású fiatalokban a hatalmas és gazdag forrásanyag megismerése során tudatosodott, hogy sok rokon, barát, osztálytárs, szomszéd él közöttünk örmény gyökerekkel. Mindenki előtt bizonyossá válhatott, hogy a magyarörmények teljes mértékben integrálódtak a magyar nemzetbe, kultúrájuk egyidejűleg magyar és erdélyi örmény kultúraként élhető meg mindenki számára. Dr. Issekutz Sarolta, az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesületelnöke a döntőn elmondta: A kezdeményezés nem titkolt célja, hogy referenciaként szolgáljunk egy jövőbeni „Nemzetiségi kultúrák” tantárgy középiskolai bevezetéséhez, másfelől pedig más nemzetiségi közösségeknek is kedvet csináljunk hasonló, őket középpontba állító tanulmányi vetélkedő megszervezéséhez. Az országos versenyt – amely Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere egyéni keretéből, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg, fővédnökei pedig dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és dr. Erdő Péter bíboros, prímás érsek voltak – a nagy sikerre való tekintettel Esztergály Zsófia, a főtámogató Fővárosi Örmény Önkormányzat elnökének javaslatára még idén Erdély területén is megrendezik.

Tiszteletadás és főhajtás – háromnyelvű kiadvány jelent meg az örménység tragédiájáról Soha ne engedjük, hogy az embertelenség érvényre juthasson! Jerevánban mutatták be a napokban elsőként Az örmény nép tragédiája az I. Világháborúban – 100 éve történt az örmény népirtás című háromnyelvű katalógust. A ritkaságszámba menő kötet egy kicsit sem szokványos kiállítás anyagára épül, amelyet a magyar-örmény összefogás fémjelez, hiszen a magyar és az örmény nemzeti könyvtárak rendezésében valósulhatott meg 2015-ben az Országos Széchenyi Könyvtárban. Olyan szaktekintélyekkel, mint Dr. Kovács Bálint történész és Őze Sándor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora, valamint Czézár Nikolett történész, akik egyben a katalógus szerkesztői is. Az örmény nép tragédiájának szentelt könyvbemutatón részt vett Tigran Zargaryan, az Örmény Nemzeti Könyvtár főigazgatója, a magyarországi alkotók mellett pedig Esztergály Zsófia, mint a támogató Fővárosi Örmény Önkormányzat elnöke, erdélyi örmény képviselő. Többszázan tekintették meg tavaly az Országos Széchényi Könyvtárban a genocídiumot megjelenítő tárlatot, amelynek az anyagából készült katalógust elsőként Jerevánban mutatták be az alkotók, de a budapesti könyvbemutató sem marad el tavasszal. A katalógus szerzői között üdvözölhetjük a többi között Elke Hartmann PhD-t, a Ludwig-Maximilian Egyetemről, Michael Hesemann, történészt, Hakob Matevosyan doktoranduszt, a Lipcsei Egyetem Kultúrszociológia szakáról, Nagy Kornélt, az MTA BTK TTI PhD-jét, Dr. Kovács Bálint történészt, valamint Őze Sándort, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzorát. A katalógusban eredeti nyelven íródott források is megtekinthetők, amely kifejezett „unikum”. Az európai levéltárakban jól dokumentált örmény genocídium az európai általános emberi jogok történetének részévé vált. Több tízezer szemtanú beszámolója, diplomatajelentések, levelek bizonyítják a genocídium történelmi tényét. Német, osztrák, francia, brit, skandináv, olasz levéltárak publikálták a levéltári forrásokat több kötetben. Mindezen dokumentumok alapján született meg Budapesten a kiállítás, melynek katalógusát a Fővárosi Örmény Önkormányzat elnöke az alábbi gondolatokat megfogalmazva mutatta be Jerevánban a jelenlévőknek. Esztergály Zsófia Zita, a Fővárosi Örmény Önkormányzat elnökének jereváni beszéde Nagy öröm számomra, hogy itt és most együtt lehetünk. Leginkább azért, mert egy csodálatos kiállítást követően, most egy igényes katalógus is napvilágot lát közös erőfeszítéseink által – fogalmazott ünnepi beszédében Esztergály Zsófia elnök, aki így folytatta: „Megrendítő, hogy mire képes a gondviselés, és mire képes az ezt megtestesítő emberi összefogás. Szeretném hinni, hogy ez a csodás kiadvány százak, majd ezrek kezében megfordul, hogy Magyarországon és Örményországban is érdeklődésre talál, és az olvasókat arra készteti, hogy képet alkossanak a genocídium történelmi szörnyűségeiről. Ismerjék meg, fogadják el – mérgező hazugságokkal átszőtt világunk ellenére – a genocídium tényét. Mert a körülmény, ahogyan másfél millió örmény életét vesztette, az nem háborús eseményekre, hanem népirtásra utal.” A méltatlan halált elszenvedettek előtt fejet hajtunk, hiszen tartozunk emlékük méltó ébrentartásával és megbecsülésünkkel, hogy mi is emelt fővel járhassunk. Ezt mi magyarként Magyarországon is hisszük és valljuk! – tette hozzá Esztergály, a Fővárosi Örmény Önkormányzat vezetője, erdélyi örmény képviselő, majd kiemelte: „Mai világunk is tükröt mutat nekünk. Ebben a tükörben mit látunk? Azt, hogy hatalmi és anyagi érdekektől vezérelve továbbra is politikai, nemzeti és vallási közösségeket használnak fel forgatókönyv-szerűen érdekek érvényesítésére. A migránsválság örvén a kurd népesség szintén komoly áldozatokat szenved, vagy egy lehetséges iráni konfliktus azeri vonatkozását sínyli meg két keresztény ország. Továbbá a német rendőrségnek a kölni eseményekben játszott szerepe is világunk képtelenségét jelzi úgy, hogy mindez megkérdőjelezi szemünkben a múltkor történelmét is egyben. Hasonlóan torz világban kellett élniük az áldozatoknak is – folytatta az elnök. Lemészárolták őket, mert örmények és keresztények voltak. Kérdezem azt, hova lett a lélek, a méltóság és a becsület? Biztosak vagyunk abban, hogy szótlanul kell hagyni, tétlenül kell állni a hatalmi és a gazdasági képben mutatkozó manipulátorok működése előtt, amely átsző mindent kicsiben és nagyban – mi magyarörmények ennek ki vagyunk téve ma is, saját mikroközösségünkben is –, illetve uralja materiális világunkat? Hiszem, hogy nem! Hiszem, hogy pontosan mi örmények, a genocídium okán felhívhatjuk a figyelmet arra is, hogy világunk hamis, és bizony okosan és hitben kell élni, valamint embernek maradni, hogy őseink előtt tisztelettel adózhassunk. Egyben rámutassunk kortársainknak: a hazugság és a félrevezetés veszélyes, ámde gyakori eszköze a mindenkori hatalmaknak – mondat végül a magyarörmény közösség egyik vezetője. Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora által írt előszóból közlünk részletet Az örmény nép tragédiája az I. Világháborúban – 100 éve történt az örmény népirtás ELŐSZÓ A visszaemlékezés a történelem fejlődésének elválaszthatatlan része. Szükséges a visszaemlékezés az igazság elfogadásához; ahhoz, hogy a társadalom helyes irányban fejlődjön, és hogy megtegyünk mindent azért, hogy a múlt ördögi eseményei ne ismétlődhessenek meg. Az ősidők óta ismert egyes népek leigázása gyilkosságok, deportálások által, amelyek teljes nemzetek megsemmisítését okozták, itt azonban nem csak ősi háborús cselekedetekre gondolhatunk. Felemeljük hangunkat egy könyörtelen és sajnálatos cselekedet ellen – amely a korábbi rémtettek történelmi megismétlődését jelentette, és amely a 20. században számtalan áldozatot szedett: ez pedig az örmény nép ellen elkövetett népirtás az Oszmán Birodalomban. Meghajtjuk fejünket nagy tisztelettel a halottak emléke és szenvedéseik előtt, együttérzünk az egész örmény nemzet fájdalmával. Amikor a genocídium kifejezést használjuk, az nemcsak emberek halálát jelenti, hanem sokkal többet: jelenti egyének halálát – akiket megfosztottak emberi méltóságuktól – , és jelenti a pótolhatatlan nemzeti veszteséget. Az örmény genocídium ezentúl a kereszténység halálát is jelenti, amelyet az örmények örökségükért, és hitükért szenvedtek el. A múlt fájdalmaival mindig szembe kell és kellett nézni. Ha a jelenlegi állapotok nem adnak lehetőséget a tények objektív értékelésére – ahogy sajnálatosan ez nem volt lehetséges az örmények esetében sem – akkor a jövő generációi – a mi generációnk – kötelessége ezt megtenni. Ha nem teszünk erőfeszítéseket ezért a célért, akkor hasonló tragédiák fognak újra megtörténni, amelyek emberek történelmét alázzák meg, és ezáltal is szorítják háttérbe ugyanazon nemzetek történelmét. A nyugati levéltárakban, a Vatikáni Levéltárban, az Egyesült Államokban is az igen jól dokumentált eseményeket részleteiben mutatják be: a már 1909 előtti (pl. 1894-1896) mészárlásokat, az örmény kisebbségre kivetett különadókat. A kutatók többsége által a szisztematikus népirtás 1915. április 24-től keltezhető. Ezen a napon számos vezető örmény politikust, értelmiségit és papot deportáltak, végeztek ki. Ez az az időszak, amikor az egész világ az I. világháborúra (1914-1918) figyelt, ezért az örmény tragédia – különösen 1915 és 1923 között – több ország számára észrevétlen maradt. Ebben az időszakban halt meg vagy végezték ki az örmények nagyobb részét, a … Olvass tovább

Az Örmény Genocídium 100. évfordulója alkalmából több napon keresztül emlékeztek Jerevánban, ahol számos ország államfője és politikai képviselője is tiszteletét tette. Az örmény katolikoszok Ecsmiadzinban ünnepélyes liturgia keretében avatták szentté a népirtás másfél millió áldozatát. A népirtás évfordulója alkalmából már az elmúlt hetekben számos klasszikus koncerttel és egyéb rendezvénnyel készültek, április 23-án a System of a Down is ingyenes koncertet adott a jereváni főtéren. Örmény források szerint 1915-től mintegy másfél millió örményt telepítettek ki az Oszmán Birodalomban arra hivatkozva, hogy felkelést akarnak kirobbantani és szövetkeztek az ellenséges hatalmakkal. Az örményeket a sivatagon át meneteltették speciális „táborok” felé, melynek során legalább ötszázezren vesztették életüket.

A közösség áldozata nem volt hiábavaló – tisztelet és hála az erdélyi örmény hősöknek A XV. kerületi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat és a Fővárosi Örmény Önkormányzat elnökei, Nuridsány Zoltánné és Esztergály Zsófia Zita március 15-e alkalmából megkoszorúzták Kiss Ernő örmény származású ’48-as altábornagy, aradi vértanú emléktábláját. „Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl; Hanem lerázván, ami benne földi, Egy éltető eszmévé fínomul, Mely fennmarad s nőttön nő tiszta fénye, Amint időben, térben távozik; Melyhez tekint fel az utód erénye: Óhajt, remél, hisz és imádkozik.” Így hangzottak el Arany János szavai március idusán Kiss Ernő emléktáblája előtt a XV. kerületi Kiss Ernő utcában, amely első volt az aradi vértanúkról elnevezett közterületek sorában. Az emléktáblát, amelyet Nagy Előd festő- és éremművész készített, a XV. kerületi Örmény Kisebbségi Önkormányzat állította 2002. október 6-án. Még ma is kevesen tudják, hogy a magyar nép tiszteletreméltóan hősies harcában, 1848/49-ben számos örmény is részt vett, önfeláldozóan támogatva a szabadságharcért vívott küzdelmet, vérükkel öntözve azt a földet, amely otthont adott nekik. Kiss Ernő, az Aradon kivégzett mártír-tábornok örmény származású volt, ősei az erdélyi örmény közösség megbecsült és gazdag tagjai voltak. Az erdélyi örmény közösségé, amely a nagylelkűség, áldozatkészség, hála és emberség elvei alapján működött. A korabeli statisztikák szerint 1848-ban Magyarország és Erdély örmény lakosainak száma mintegy 12 ezer főt tett ki. Lakossági számarányukhoz képest az örmények adták a legtöbb tisztet – hetvennél többet – és kétszáz katonát a szabadságharc hadseregéhez. A márciusi tavasszal induló forradalmat és szabadságharcot leverték. A 13 tábornokot és a miniszterelnököt kivégezték, sokak része börtön, bujdosás, emigráció lett. A koszorúzáson Nuridsány Zoltánné elmondta: „Akkor úgy tűnhetett, hogy sokan, az örmények is, vesztett ügy mellé álltak. De amikor itt állunk Kiss Ernő örmény származású honvédtábornok táblájánál, s az örmény nemzetiségi önkormányzat vezetésével a tisztelet és hála adóját rójuk le a hősök emléke előtt, azt kell látnunk, hogy az eszmébe vetett hit, a jó, a haladás iránti elkötelezettség, a közösség áldozata nem volt hiábavaló.”

Második alkalommal várta tárt kapukkal farsangi bálra közösségének tagjait a Fővárosi Örmény Önkormányzat. Az Akadémia utcai épület színházterme idén is roskadásig megtelt. A rendezvény – amelynek fővédnöke Tarlós István főpolgármester volt – a magyarörmény kultúrának és gasztronómiának hódolt. Jelmezbe öltözött a budapesti magyarörménység! Találkozhattunk például Pique Dámával, egy különleges darázzsal, egy termetes bíborossal, virágáruslánnyal és burnuszos arab fiatalemberrel, de még a nagy fehér varázsló is képviseltette magát, feleségével együtt. A gyönyörűen feldíszített színházteremben terített asztalok álltak, rajtuk sejtelmesen világító gyertyák, finom borok, és autentikus örmény dallamok marasztalták a vendégeket. A magyarországi örménység talán legnagyobb lélekszámú rendezvényén, Esztergály Zsófia, a Fővárosi Örmény Önkormányzat elnöke, a bál háziasszonya köszöntötte a jelenlévőket. Elmondta: igen fontosnak tartja, hogy az örmény közösség tagjai ilyen események során is hangot adnak összetartozásuknak. Felhívta ugyanakkor a figyelmet, hogy a bál egyúttal határokon átnyúló jótékonyságra ad lehetőséget, hiszen mindenkinek belátása szerint módja nyílik hozzájárulni az „Egyél jót, tegyél jót!” jótékonysági, gasztronómiai mozgalom sikerességéhez, amely példa nélküli kezdeményezés a nemzetiségek történetében. Amellett, hogy határokat átívelő, nemes célokat tűz maga elé, mint több Kárpát-medencei örmény templom felújítása és korszerűsítése, valamint egy Romániában lévő magyar műemlék rekonstrukciója. Ezután Szalay-Bobrovniczky Alexandra, Budapest főváros humán főpolgármester-helyettese beszélt arról, hogy a felhőtlen együttlét, a zene mind az összetartozás érzését erősíti. Kiemelte, a Fővárosi Örmény Önkormányzat kiegyensúlyozott, jó érdekérvényesítő háttértámogatásával működnek ezek a programok, és az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület is elkötelezett abban, hogy megismertesse a Kárpát-medencei örmény kultúrát. A hallgatóság megtudhatta azt is, hogy a Fővárosi Önkormányzat éves költségvetésében anyagi támogatást nyújt minden területi nemzetiségi önkormányzat, így az örmény önkormányzat számára is, ezáltal együttműködik olyan projektek megvalósításban, mint kultúrtörténeti előadások, zenés esték, találkozók szervezése, kiállítások, kapcsolattartás a Kárpát-medencei erdélyi örmény társszervezetekkel. A főpolgármester-helyettes asszony is felhívta a figyelmet a nemes célokra történő adakozásra, arra, hogy a jelenlévők a Fővárosi Örmény Önkormányzat és a Csíkkőrzeti Magyar-Örmény „Szentháromság” Alapítvány által szervezett jótékonysági akció keretében az 1000 éves magyar határnál található Rákóczi-vár felújítását egy budapesti, valamint két erdélyi örmény katolikus templom korszerűsítését segíthetik elő. Esztergály Zsófia, aki a bálra Pique Dámának öltözött, elmondta: az erdélyiörmény diaszpóra zárt közösségként élt Erdély területén – innen ered elnevezésük is –, és szabad idejük nagy részét az úgynevezett örmény kaszinóban töltötték, ahová rajtuk kívül más nem léphetett be. A nők és a férfiak külön helyiségben töltötték az időt. Az asszonyok hímeztek, varrtak, a férfiak híresen értékes könyvtárukból válogatott könyveket olvastak, vagy éppen kártyáztak. Ezt a hangulatot felidézve választotta a jelmezt, melyet minden elkövetkező bálon is viselni fog annak egyfajta védjegyeként. Ismét kitért arra, hogy a bálnak minden évben a jótékonyság a fő üzenete: „Tavaly az egyetlen csángó magyar rádiónak, idén pedig a saját és a csíki szervezetünk által indított mozgalomnak gyűjtünk. Mindez találkozik az őseink által képviselt értékekkel, akik iskolákat alapítottak, támogatták a rászorultakat, és soha nem riadtak vissza az újításoktól.” Ezeket a szavakat igazolták a bőkezű felajánlások, amelyeket tombolán sorsoltak ki: számos ajándék, könyvek, CD-k, plakátok, mappák találtak gazdára. A fődíjat pedig, egy viaszból készült műalkotást, a jelenlévő neves művész, Kozma Simon ajánlotta fel. Az este folyamán a közönség olyan művészek produkcióinak tapsolhatott, mint Petrás Mária népdalénekes, az Örmény Kvartett, David Yengibarian harmonikaművész, Várady Mária előadóművész, valamint Bor László humorista. A bál fénypontjaként végül a kulináris élvezetek következtek: remek borok, szinte képzőművészeti alkotásoknak is nevezhető, hagyományos erdélyiörmény falatoktól roskadozó hidegtálak és illatozó, majd’ megszólaló sütemények hada várta a vendégeket. A bál fővédnöke Tarlós István főpolgármester volt, a rendezvényt kiemelten támogatta a XV. kerületi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat. Támogatók voltak még az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület, a II. kerületi Örmény Önkormányzat, a Budavári Örmény Nemzetiségi Önkormányzat és a Zuglói Örmény Önkormányzat.