Az erdélyi örmény hősök emléke ma is él

A közösség áldozata nem volt hiábavaló – tisztelet és hála az erdélyi örmény hősöknek

A XV. kerületi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat és a Fővárosi Örmény Önkormányzat elnökei, Nuridsány Zoltánné és Esztergály Zsófia Zita március 15-e alkalmából megkoszorúzták Kiss Ernő örmény származású ’48-as altábornagy, aradi vértanú emléktábláját.

„Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élte kincsét, ámbár napja múl;
Hanem lerázván, ami benne földi,
Egy éltető eszmévé fínomul,
Mely fennmarad s nőttön nő tiszta fénye,
Amint időben, térben távozik;
Melyhez tekint fel az utód erénye:
Óhajt, remél, hisz és imádkozik.”

Így hangzottak el Arany János szavai március idusán Kiss Ernő emléktáblája előtt a XV. kerületi Kiss Ernő utcában, amely első volt az aradi vértanúkról elnevezett közterületek sorában. Az emléktáblát, amelyet Nagy Előd festő- és éremművész készített, a XV. kerületi Örmény Kisebbségi Önkormányzat állította 2002. október 6-án.

Még ma is kevesen tudják, hogy a magyar nép tiszteletreméltóan hősies harcában, 1848/49-ben számos örmény is részt vett, önfeláldozóan támogatva a szabadságharcért vívott küzdelmet, vérükkel öntözve azt a földet, amely otthont adott nekik. Kiss Ernő, az Aradon kivégzett mártír-tábornok örmény származású volt, ősei az erdélyi örmény közösség megbecsült és gazdag tagjai voltak. Az erdélyi örmény közösségé, amely a nagylelkűség, áldozatkészség, hála és emberség elvei alapján működött. A korabeli statisztikák szerint 1848-ban Magyarország és Erdély örmény lakosainak száma mintegy 12 ezer főt tett ki. Lakossági számarányukhoz képest az örmények adták a legtöbb tisztet – hetvennél többet – és kétszáz katonát a szabadságharc hadseregéhez.

A márciusi tavasszal induló forradalmat és szabadságharcot leverték. A 13 tábornokot és a miniszterelnököt kivégezték, sokak része börtön, bujdosás, emigráció lett. A koszorúzáson Nuridsány Zoltánné elmondta: „Akkor úgy tűnhetett, hogy sokan, az örmények is, vesztett ügy mellé álltak. De amikor itt állunk Kiss Ernő örmény származású honvédtábornok táblájánál, s az örmény nemzetiségi önkormányzat vezetésével a tisztelet és hála adóját rójuk le a hősök emléke előtt, azt kell látnunk, hogy az eszmébe vetett hit, a jó, a haladás iránti elkötelezettség, a közösség áldozata nem volt hiábavaló.”