Főváros – ONLINE
Szenkovits Marci mókái – Marcit kártyázni tanítják
„Ámde most már Marci is elővette a tudományát és olyan „koppasztást” rendezett partnereinél, hogy azoknak egy megveszekedett krajcárjuk se maradt.” A könyv szórakoztató olvasmány, izgalmas jelentés a mai magyar-örményeknek erdélyi eleikről, azoknak a külső magyar szem által megfigyelt szokásairól és társadalmi beilleszkedésükről. (Romanika Kiadó 2018, Budapest; Szerkesztő: Kali Kinga) A kötetből Pagonyi Judit olvas föl.
Szenkovits Marci mókái – Marci végrendelkezik
„Marci befordult és egy hosszú mély lélegzettel mondott búcsút ennek az árnyékvilágnak. Tehát viccel nem maradt adósa senkinek sem. Bizonyára most is űzi, folytatja jóízű mókázásait, Szent Péter társaságában.” A könyv szórakoztató olvasmány, izgalmas jelentés a mai magyar-örményeknek erdélyi eleikről, azoknak a külső magyar szem által megfigyelt szokásairól és társadalmi beilleszkedésükről. (Romanika Kiadó 2018, Budapest; Szerkesztő: Kali Kinga) A kötetből Pagonyi Judit olvas föl.
Szenkovits Marci mókái – A fél négyes
„Két tüzesvérű lónak prüszkölése könnyű jármű előtt, gangosan megszegett nyaka az egyiknek, míg a másik kedélyesen dobálja fejét, villogtatván a napfényben sallangos kantárja nikkeles veretét.” Pálffy Gyula anekdotikus hangvételű novellafüzére 1909-ben kiadott, érdekfeszítő cselekmények sorozatából összeálló, eseménydús kötet. A könyv szórakoztató olvasmány, izgalmas jelentés a mai magyar-örményeknek erdélyi eleikről, azoknak a külső magyar szem által megfigyelt szokásairól és társadalmi beilleszkedésükről. (Romanika Kiadó 2018, Budapest; Szerkesztő: Kali Kinga) A kötetből Pagonyi Judit olvas föl.
Szenkovits Marci mókái – Marci biographiája
„Ahogy nőtt testi ereje, azon arányban növelte eszét is, de nem a komoly iskolai studiumokból táplálkozott az, hanem huncutságokon törte a fejét, egy szóval imposztorkodott.” Pálffy Gyula anekdotikus hangvételű novellafüzére 1909-ben kiadott, érdekfeszítő cselekmények sorozatából összeálló, eseménydús kötet. A könyv szórakoztató olvasmány, izgalmas jelentés a mai magyar-örményeknek erdélyi eleikről, azoknak a külső magyar szem által megfigyelt szokásairól és társadalmi beilleszkedésükről. (Romanika Kiadó 2018, Budapest; Szerkesztő: Kali Kinga) A kötetből Pagonyi Judit olvas föl.
Szenkovits Marci mókái – A pofon
Pálffy Gyula anekdotikus hangvételű novellafüzére 1909-ben kiadott, érdekfeszítő cselekmények sorozatából összeálló, eseménydús kötet. Szenkovits Marciban a vidéki kópé, a székely metropolisz, Marosvásárhely vonzáskörének kóborló figuráját látjuk megtestesülni, aki kalandozásai során az élvezeteket kutatja, sodródik a helyzetekkel, és minden órának méltóképpen leszakasztja virágát. A könyv szórakoztató olvasmány, izgalmas jelentés a mai magyar-örményeknek erdélyi eleikről, azoknak a külső magyar szem által megfigyelt szokásairól és társadalmi beilleszkedésükről. (Romanika Kiadó 2018, Budapest; Szerkesztő: Kali Kinga) A kötetből Pagonyi Judit olvas föl.
Áfgánistán Vártán levele Baland Istakhoz – Balandak húnapja husz
„Egisz ürümmel teszem irásba, hagy akkar csakis a mink hatalmas ürminy grafunk, Larisz Melikaff elűtt fag tirdre barulni a világ is minket irigyegyelisbe tehet akárki, mer kilátás van egy ürminy muszka czárra!!” Az erdélyi örmény témájú kötetben Törös Tivadar (1859-1895), egykori szamosújvári-budapesti hírlapíró, prózaíró leveleit olvashatjuk, amelyeket Bolond Istókhoz mint szerkesztő úrhoz címzett. Kacagtató levelei, habár gúnyolódó célzattal születtek, manapság igen értékes feljegyzések egy olyan periódusból, amikor az erdélyi és magyarországi örmények körében már megtörtént a nyelvvesztés; a szamosújvári örmények kevert magyar-örmény-román nyelven beszéltek, sok helytelenséggel és mezőségi dialektusban, melyet a főszereplő „dikciója” is szépen illusztrál. Áfgánistán Vártán alakjából, szóhasználatából óvatosan következtethetünk a megformálásához mintául vett szamosújvári örménység világképére, nyelvhasználatára, szokásaira a 19. század harmadik harmadában. (Romanika Kiadó 2019, Budapest; Szerkesztő: Kali Kinga) A kötetből Pagonyi Judit olvas föl.
Szenkovits Marci mókái – Szovátai mókázások
Pálffy Gyula anekdotikus hangvételű novellafüzére 1909-ben kiadott, érdekfeszítő cselekmények sorozatából összeálló, eseménydús kötet. Szenkovits Marciban a vidéki kópé, a székely metropolisz, Marosvásárhely vonzáskörének kóborló figuráját látjuk megtestesülni, aki kalandozásai során az élvezeteket kutatja, sodródik a helyzetekkel, és minden órának méltóképpen leszakasztja virágát. A könyv szórakoztató olvasmány, izgalmas jelentés a mai magyar-örményeknek erdélyi eleikről, azoknak a külső magyar szem által megfigyelt szokásairól és társadalmi beilleszkedésükről. (Romanika Kiadó 2018, Budapest; Szerkesztő: Kali Kinga) A kötetből felolvas Pagonyi Judit.
MÁSIK ŐSZ HAGHPATBAN
Örményországban minden alkalommal különös, számomra is értelmezhetetlen, azonnali biztonságérzetet tapasztaltam meg: nem volt idegen a hely, zsigerileg volt ismerős a közeg, ahol – és ezt nem tudom másként mondani – otthon voltam az emberek arcában, valamiképpen ismertem minden egyes szembejövőt. Ez az érzés jelentheti az otthont, azt hiszem, és én Erdélyben is érzek ilyent – de az örmény otthon-érzet nagyon különböző a tényleges erdélyi otthonitól, amibe kiskorunktól beletanultunk mindannyian, kik ott születtünk. Másképpen ugyan, de mindig itthon vagyok ezen az Erdélytől földrajzilag és kulturálisan is messzi világrészen – annak ellenére, hogy távoli eleim nem Örményországnak ebből a részéből származnak, hanem az egykori Nyugat-Örményországot jelentő vidékről, a mostani tágabb értelembe vett Anatóliából, mely mind domborzatilag, mind szokásvilágában oly eltérő a Kaukázustól. Az örményországi utazások emlékezete menedéket nyújt a magyar itthonban, jó fejben ott lenni újra és újra, megérezni egy itteni fuvallatban a jereváni reggelt, hirtelen felfedezni a délután fényeiben ugyanazt a hangulatot, amit például egykor Haghpatban éltem meg – hangosan kimondva valósággá tenni, most örmény reggel van éppen, ez itt egy örmény délután. A karabahi háborúval minderre árnyék vetült, a szorongás utólag megmérgezi az élményeket – a háború veszteségei átszínezik az emlékeket: képek rongálódnak meg, amelyeket az agy eddig ujjongva, féltő szeretettel tárolt. Haghpatban 2012 őszén jártam – áldás ért: a jereváni Írók Bárkája (Grakan Tapan) nemzetközi irodalmi fesztivál meghívottjaként bejárhattam szinte a teljes Örményországot. Szajat Nova, az örmény irodalom fő asug-költője, aki Irakli grúz király udvarában volt énekmondó, később pedig udvari tanácsadó is, miután az 1750-es évektől kegyvesztetté vált – a király húga, Anna királynő felé táplált megengedhetetlenül gyengéd érzelmeket a népemlékezet szerint – , száműzetésében ide menekült. Szerzetesként élte le életét az észak-örményországi kolostorban, és halt mártírhalált 1795 őszén, amikor Aga Mohamed Kán hódító perzsa seregei lemészárolták a kolostor lakóit. Szergej Paradzsanov Szajat Nova címen készített kultikus filmet az asug életéről – amit azonban a korabeli szovjet cenzúra tetszése szerint átvágott, és A gránátalma színe címen engedélyezett csupán –, amelynek Haghpat volt az egyik fő forgatási helyszíne. De Atom Egoyan Naptár című korai, furcsa alkotásának szintén egyik kulcshelyszíne – mely az etnicitás filmje: az emigrációról szól, hogyan lehet távoli idegenben örménynek lenni. Ismeretlenül is ismerős volt a kolostor, még mielőtt odalátogathattam volna. Nézem a Haghpatban készített fényképeket, és már nem lelem fel bennük ugyanazt, mint egykor, átértelmeződtek bennem. A csodát éltük meg itt közösen, megmerítkeztünk a történelemben – a festői október nem az elmúlás színeit tükrözte, kacagásunkat visszhangozta a völgy a verőfényes délutánban. De ez már egy másik ősz. A monostorudvar most sírkertre emlékeztet, a khácskárok sírkövekké lesznek a háborús áthangolásban. Egy karabahi örmény író, aki ugyanezen a fesztiválon egy másik évben vett részt, már az első napokban elesett a fronton, ért a hír nemrég. Vajon hány percig van esélye túlélni egy sebtében katonává tett költőnek a tűzvonalban, megfelelő kiképzés és háborús elhivatottság nélkül? Elsirattam őt, ismeretlenül. Kali Kinga Haghpat kolostor – © Kali Kinga, 2012
Örmény népmesék – Az asszony, aki a koldustól is csókot kapott
A nyugatról és keletről összetalálkozó mesék kereteit az örmény nép megtöltötte életének és a csodálatos szépségű örmény tájnak jellegzetes szereplőivel: ember, állat, növény és forrás – bár nagyon ismerős, de mind sajátosan örmény alakban, öltözetben és környezetben áll előttünk. Az Elvarázsolt madarak című örmény meseösszeállítást válogatta és fordította Hegyi Imre. Felolvassa Pagonyi Judit.
Örmény népmesék – Addig nyújtózkodjál, ameddig a takaród ér
A nyugatról és keletről összetalálkozó mesék kereteit az örmény nép megtöltötte életének és a csodálatos szépségű örmény tájnak jellegzetes szereplőivel: ember, állat, növény és forrás – bár nagyon ismerős, de mind sajátosan örmény alakban, öltözetben és környezetben áll előttünk. Az Elvarázsolt madarak című örmény meseösszeállítást válogatta és fordította Hegyi Imre. Felolvassa Pagonyi Judit.
Örmény népmesék – A három testvér
A nyugatról és keletről összetalálkozó mesék kereteit az örmény nép megtöltötte életének és a csodálatos szépségű örmény tájnak jellegzetes szereplőivel: ember, állat, növény és forrás – bár nagyon ismerős, de mind sajátosan örmény alakban, öltözetben és környezetben áll előttünk. Az Elvarázsolt madarak című örmény meseösszeállítást válogatta és fordította Hegyi Imre. Felolvassa Pagonyi Judit.
Örmény népmesék – A kígyó meg a hal
A nyugatról és keletről összetalálkozó mesék kereteit az örmény nép megtöltötte életének és a csodálatos szépségű örmény tájnak jellegzetes szereplőivel: ember, állat, növény és forrás – bár nagyon ismerős, de mind sajátosan örmény alakban, öltözetben és környezetben áll előttünk. Az Elvarázsolt madarak című örmény meseösszeállítást válogatta és fordította Hegyi Imre. Felolvassa Pagonyi Judit.
Áfgánistán Vártán levele Baland Istakhaz. Ippeg hamus szeredán.
„Filig meddig „szamaruság rabja lettem,” mind a nuta mangya…”. Az erdélyi örmény témájú kötetben Törös Tivadar (1859-1895), egykori szamosújvári-budapesti hírlapíró, prózaíró leveleit olvashatjuk, amelyeket Bolond Istókhoz mint szerkesztő úrhoz címzett. Kacagtató levelei, habár gúnyolódó célzattal születtek, manapság igen értékes feljegyzések egy olyan periódusból, amikor az erdélyi és magyarországi örmények körében már megtörtént a nyelvvesztés; a szamosújvári örmények kevert magyar-örmény-román nyelven beszéltek, sok helytelenséggel és mezőségi dialektusban, melyet a főszereplő „dikciója” is szépen illusztrál. Áfgánistán Vártán alakjából, szóhasználatából óvatosan következtethetünk a megformálásához mintául vett szamosújvári örménység világképére, nyelvhasználatára, szokásaira a 19. század harmadik harmadában. (Romanika Kiadó 2019, Budapest; Szerkesztő: Kali Kinga) A kötetből Pagonyi Judit olvas föl.
Örmény népmesék – A hazug
A nyugatról és keletről összetalálkozó mesék kereteit az örmény nép megtöltötte életének és a csodálatos szépségű örmény tájnak jellegzetes szereplőivel: ember, állat, növény és forrás – bár nagyon ismerős, de mind sajátosan örmény alakban, öltözetben és környezetben áll előttünk. Az Elvarázsolt madarak című örmény meseösszeállítást válogatta és fordította Hegyi Imre. Felolvassa Pagonyi Judit.