Fővárosi Örmény Önkormányzat

Szénapadlásból lett a világot segítő labor: bemutatjuk a koronavírus elleni harc egyik kulcsfiguráját

Egy kicsiny nógrádi falu a tudományos világ fontos helyszíne lett. Dr. Lukács Noémi a dédszülei házát alakította át, így a korábbi kocsiszínből és szénpadlásból olyan kutatólaboratórium lett, ahol a koronavírus kutatásához, az új típusú vakcinák minőségbiztosításához kapcsolódó és egyedülálló termékét állíthatja elő. Így lehet, hogy a Pfizer és a BioNTech is a picike magyar településen „áll sorba”. A professzorasszony és családi vállalkozása hosszú évekig az egyetlen gyártója és világméretű forgalmazója volt a kettősszálú RNS (dsRNS) jelenlétét kimutatni képes, monoklonális ellenanyagoknak, amelyek a világ 50 országába, neves kutatóhelyekre jutottak el. A gyártási és forgalmazási jogot 2021. tavaszán egy holland cégnek eladták. Most új fejlesztésekre koncentrálnak. Egyedi képesség A professzorasszony ismertette: A monoklonális ellenanyagok olyan fehérjék, amelyek nagyon specifikusan felismernek egy adott molekulát, legtöbbször fehérjét, és ahhoz azután kötődnek is. A mi ellenanyagainkban az a különleges, hogy nem egy fehérjét, hanem egy bizonyos nukleinsav-szerkezetet, a duplaszálú RNS-eket (dsRNS) ismerik fel. Ilyen dsRNS-ek keletkeznek a vírusok sokszorozódása során, úgyhogy ellenanyagainkat sokáig csak a víruskutatásban, a dsRNS-ek kimutatására használták. Segítségükkel ki lehet mutatni a szervezetben a vírus sokszorozódás helyét azt, hogy milyen sejtekben és milyen erősen szaporodik. Az oltással a vírusfehérjéket kódoló információk jutnak a szervezetbe -Az új típusú vakcinák egyik csoportja, az ún. (m)RNS-vakcinák úgy működnek, hogy az oltással nem vírusfehérjéket visznek be, hanem az azokat kódoló információt, azaz mRNS-t, amelyről a beoltott egyén sejtjei maguk gyártják le a vírusfehérjét – avatott be Dr. Lukács Noémi. Ezt az immunrendszer idegenként felismeri és beindítja a védekező reakciókat. Az RNS-ek gyártása során kis mennyiségben ugyan, de keletkeznek dsRNS-ek is, amelyeket a vakcinából el kell távolítani, mert különben nem kívánatos reakciókat váltanának ki. Ellenanyagaink az RNS-vakcinák minőségbiztosítására, az esetleges dsRNS szennyeződés kimutatására is alkalmasak. Az ellenanyagokat a COVID esetében arra is használták, hogy kiderüljön: a gyógyszer-jelölt gátolja-e a vírus szaporodását -Ellenanyagaink nemcsak a koronavírus, hanem elvben bármely vírus sokszorozódásának kimutatására alkalmasak – mesélte a professzorasszony. Legyőzni akkor tudjuk a vírusokat, ha ismerjük és megértettük a működésüket. A COVID-19 esetében használták őket például annak vizsgálatára, hogy egyes gyógyszer-jelöltek gátolják-e a vírusszaporodást. Említettem, hogy az RNS-vakcinák esetében fontos, hogy ne tartalmazzanak dsRNS-t. Ellenanyagaink segítségével nagyon érzékenyen kimutatható, hogy jelen van-e a vakcinában ez a szennyezés és milyen mennyiségben. Így készül az ellenanyag – Ellenanyagainkat sejtek állítják elő, amelyeket folyékony nitrogénben, mínusz 195 Celsius-fokon tárolunk. Amikor onnan kivesszük őket, úgymond életre kelnek, így kezdődik a gyártási folyamat. A végső termék, amit eladunk, körülbelül hat hét alatt készül el és drágább, mint az arany. Fehér por, amit kis csövekbe porciózunk. Eddig maximum évi két gramm volt a forgalmunk. A legkisebb kiszerelésű ellenanyag is sok kísérletre elég, hiszen módszertől függően egy kimutatáshoz kevesebb – akár százszor kevesebb – ellenanyag szükséges, mint a gramm egy milliomod része -mondta el. Miért ebben a faluban van a labor? -Ezt tekintem az otthonomnak – fogalmazott a professzorasszony – és nyugdíjazásom után fontos volt nekem, hogy visszaadjak valamit a közösségnek. Példát szeretnék mutatni, hogy ne menjenek el innen azok, akik felsőfokú végzettséget szereznek. Egyébként pedig Newton fejére is szülőfalujában esett az a híres alma, aki nem hiszi, Woolsthorpe-ban járjon utána. Örmény gyökereiről Dr Lukács Noémi apai nagyapja dr. Hovhannesian Eghia, akit édesapja 14 évesen menekített ki Törökországból. Róla a professzor asszony elmondta: Tehetséges volt, hat nyelven beszélt. Magyarországon szerzett jogi diplomát, ügyvédként Gödöllőn telepedett le és alapított családot. Szívvel-lélekkel, nagy odaadással ápolta az örménység ügyét, örmény témában megjelent könyvei: Az örmények szerepe Londontól Kalkuttáig (1921), Armenia népe (1934), Hazai örmények a nemzet szolgálatában (1940), Szemelvények az örmény irodalomból, 1.rész (1942). Fiai, Yervant (dr. Tarján Yervant Károly) és Zaven (dr. Lukács János Zaven, írói nevén Bor Ambrus) élték meg a felnőtt kort. Unokái Tarján Tamás Arakhel, Tarján Balázs Mechitar, Lukács Noémi Parancem, Lukács Gergely Eghia és Lukács Laura Takuhi. Dr. Lukács Noémi úgy fogalmazott: Sajnos személyes emlékeim nincsenek örmény felmenőimről, mert Nagyapám néhány hónappal születésem előtt meghalt. Nehéz helyzetekben azonban erőt merítettem abból a tudatból, hogy gyakorlatilag gyerekként, menekültként képes volt egyedül megállni a lábán és egzisztenciát teremteni, úgyhogy ezt én is tudhatom. Arra a kérdésre, mit gondol, ma Magyarországon hogyan viszonyulnak az örményekhez, kapnak-e elég megbecsülést azok, akik már magyarként – mint Ő is – sok mindent tettek le az asztalra, a doktornő úgy válaszolt: Szerintem Magyarországon általánosan pozitívan, rokonszenvvel viszonyulnak az örményekhez. Nem gondolom, hogy az örmény származás bármilyen módon befolyásolná a megbecsültséget.

Disznótorral, bandériummal, örmény tánccal búcsúztunk a téltől

Farsangi rendezvényt tartott a Fővárosi Örmény Önkormányzat – idén, rendhagyó módon, szabadtéren. Disznótor, farsangi népszokások, a Körösök Völgye Vitézi Bandérium fellépése, Dr. Tóth Monika tradicionális örmény tánca színesítette az összejövetelt. A józsefvárosi rendezvényhelyszínre nagy számban érkeztek az örmény közösség tagjai. A bográcsban már főtt az ádzsábszándán, a gazdag, örmény zöldséges leves, forgott a nyárson a saslik. A rendezvény kulturális „fogásai” között lépett fel dr. Tóth Monika, aki csodás örmény táncával elkápráztatta a közönséget. Monika arról, mi volt, ami arra ösztönözte, hogy örmény táncot járjon, így mesélt: „Barátokon keresztül ismerkedtem meg az örmény kultúrával, részt vettem sok örmény kulturális programon: így kezdődött tiszteletbeli „örménységem”. Rengeteg videót néztem, tanultam – végül készítettem egy saját csoportos tánckoreográfiát, majd felkérést kaptam egy önálló táncelőadásra. Örmény baráttól kaptam egy 100 éves csodálatos felső öltözetet, a többit (ruhát, fátylat, tiarát) saját magam készítettem eredeti örmény fotók alapján. Ma már két teljes örmény tradicionális táncruhám van, repertoáromat is folyamatosan bővítem.” Monika úgy fogalmazott: A tánc a szerelem az életemben – amikor táncolok, lélekben örmény vagyok – csodálatos élmény számomra is. A kulturális csemegék után az időközben megérkezett fél disznó bontásában, darabolásában, előkészítésében vettek részt nagy örömmel a jelenlévők; a coca részeiből pedig újabb ínycsiklandó ételek kerültek bográcsba: készült ángádzsábur leves, a darált húsból kolbász, a zsírosabbjából töpörtyű. Finom sütemények, jóízű beszélgetések, nevetések kísérték a téltemető rendezvényt.

Búcsú Kabdebó Lóránttól

Demeter Szilárd búcsúja a január 24-én meghalt József Attila-díjas irodalomtörténésztől, Kabdebó Lóránttól. Elhangzott Kabdebó Lóránt temetésén Miskolcon 2022. február 5-én. „Kabdebó tanár úr arra tette fel magát, hogy amint azt TGM harminc évvel ezelőtt, a rendszerváltáskor méltatásképpen megfogalmazta: filológusként megváltoztassa az irodalomtörténetet. Nem az öncélú szakmaiság vezérelte – jobbá akart tenni az egész magyar kultúrát. Nem karriervágyból, nem magáért – értünk perelte ki Szabó Lőrinc igazát, egyben minden magyar költő mindenkori igazát is az elhallgatással, bűnös elhallgattatással, a közömbösséggel és a feledéssel szemben. „ Az Origo cikkét az alábbi linkre kattintva olvashatja el: https://www.origo.hu/kultura/20220205-demeter-szilard-bucsu-kabdebo-loranttol.html?utm_source=link&utm_medium=referral&utm_campaign=sms

Összegző album jelent meg Nuridsány Zoltán munkásságáról

A festő nyomot hagyott a XX. századon emberként és művészként egyaránt, még akkor is, ha szabadságszeretetét, szuverén alkotó szellemét, személyiségét nem tűrte a zsarnoki kor. A hiánypótló albumot az Örmény Katolikus Lelkészség közösségi termében mutatták be. A művész felesége, Nuridsány Mimi az album előszavában így fogalmaz: Nem véletlen, hogy az előszó megírására magam vállalkoztam, művésztársai, méltatói és barátai helyett. Az életmű felkutatásával magam foglalkoztam évtizedeken keresztül. Ám a halála óta eltelt időszak egyetlen napja sem múlt el anélkül, hogy a kegyetlen világ módszerivel – amelyben éltünk – próbáltam volna megbékélni. Máig igazságtalannak érzem korai távozását e földi létből. Szabadságszeretete és szuverén alkotó szelleme nem hajolt meg az erőszaknak. Természetesen ez nem maradt megtorlás nélkül. Legközelebbi tanúja voltam tönkretételének. Az embert próbáló években igyekezett úrrá lenni az alig elviselhető nehézségeken, és fiatalos hévvel alkotni, annak ellenére, hogy a rendszer minden eszközt felhasznált tehetsége módszeres felmorzsolására. 1956 után nem vehetett részt pályázatokon, semmiféle ösztöndíjat nem kapott. Egzisztenciális lehetőségeinek szűkülése az érzékeny embert, a tehetséges művészt nagyon megviselte. Hiába várták Párizsban, útlevélkérelmét rendre visszautasították. Megfigyelésére 1957-ben egy III/III-as ügynököt állítottak, aki – mint ahogyan ez később kiderült – egész baráti köréről, írókról, költőkről, zenészekről, képzőművészekről jelentett. Később, közülük többen – akik megérték a változást – Kossuth-díjat kaptak. A besúgó Nuridsány Zoltán évfolyamtársa, a baráti köréhez tartozó festő, Sch. Erik volt. Ezekkel a módszerekkel sikerült életét és munkásságát derékba törni. Ám Nuridsány Zoltán sokirányú tehetsége kibontakozott, gúzsba kötve is. Bár nem futhatta be azt a pályát, amelyre tehetsége predesztinálhatta volna – főiskolásként részt vehetett az Európai Iskola kiállításain, Szőnyi István pedig örökösének tekintette, római ösztöndíjasként felfigyeltek rá -, mégis megalkotta életművét magyarként és magyarörményként egyaránt.  Ezért fontosnak tartom, hogy munkássága egy összegző albumban megjelenjen, hiszen Nuridsány Zoltán nyomot hagyott a XX. századon emberként és művészként egyaránt, még akkor is, ha szabadságszeretetét, szuverén alkotó szellemét, személyiségét nem tűrte a zsarnoki kor. Életművének felkutatása és feldolgozása élveboncolás volt a javából, és eddig is több évtizedet ölet fel. Nuridsány Mimi, a művész felesége eddig 21, nagy szakmai érdeklődést kiváltott kiállítást rendezett a felkutatott és megtalált művekből: Zebegényben, Balatonalmádiban, Dunakeszin, valamint Erdélyben, Csíkszépvizen az Örmény Kaszinóban és Csíkszeredán a Mikó várban, valamint Örményország fővárosában, Jerevánban. A rendszerezett életmű-katalógus összeállításában a kutatómunka mellett fontos szerepe volt a kiállításának megrendezésében és megnyitásában közreműködő szakemberek és kortárs művészek értékítéletének, valamint az érdeklődő látogatók visszajelzésének. Nuridsány Zoltán méltatói évtizedeken keresztül vallották, hogy rendkívül érzékeny, komoly tehetség volt, és erről mindazok meggyőződhetnek, akik kezükbe veszik a most megjelent, a XX. századi művészpályát felidéző albumot.    Az albumot Benedek Katalin művészettörténész mutatta be. Mint fogalmazott, a kiadvány nemcsak Nuridsány Zoltán műveibe enged betekintést, hanem az ’50-es évek belső bugyraiba is. Különös erénye a képanyag, így együtt, először megjelenve. Mint mondta, a monografikus emlékező könyv feladata tárgyilagosan felvillantani azt az időszakot, amelyben a művész élt és alkotott. Nuridsány Mimi évtizedes munkával kutatta fel az alkotásokat és megmutatja egy érzékeny művész hiteles műveit: mértéktartó egyéni hangú megemlékezése Zoltánhoz méltó.   

Dr. Székely András Bertalan: Felelősek vagyunk egymásért, mi, határokkal szétszakított magyarok: ezt az összetartozás-tudatot erősítenünk kell

A jelenlegi politikai helyzetben, amikor Európa határain belül és kívül egyaránt komoly fizikai és ideológiai támadások érik a kereszténységet, a keresztény értékeket és szellemiséget, fontos, hogy tudatosítsuk magunkban: Európa keresztény mivoltát meg kell védenünk. Erről, valamint a Kárpát-medencében élő magyar nemzetiségi közösségek és a Magyarországon élő nemzetiségekről szól dr. Székely András Bertalan művelődésszociológus Kárpáton innen, tengeren túl című kötetében. Tarics Péter kérdezte a szerzőt, aki a Fővárosi Örmény Önkormányzat elnökhelyettese. Mit takar ez a cím: Ki írta ezt a könyvet? A művelődésszociológus Székely András, vagy a nemzetiségkutató, a nemzetiség-tudós? A 80-as évek eleje óta, amikor második diplomámat szereztem művelődésszociológusként, egyfolytában a nemzetiségi kérdésekkel foglalkozom, tehát a művelődés-szociológián belül erre szakosodtam. A szakdolgozatom és a következő évben a doktori disszertációm romániai és csehszlovákiai magyar középiskolai történelem tankönyvek elemzése és összehasonlítása volt. Ki lehetett rajtuk mutatni a többségi nacionalizmust és hogy milyen a magyarságképet, illetve többségi képet akartak a fiatalok fejébe bele plántálni. Hogy a kötet címe mit takar: „Kárpáton innen” ezt azt jelenti, valamennyi, vagy a határon túl élő magyarok jelentős részével is foglalkoztam, és a velünk együtt élő, országon belüli nemzetiségekkel is: ez a Kárpáton inneni oldal. A „tengeren túl” pedig: két tanulmány erejéig átléptem az Atlanti óceánt,  az amerikai magyarsággal, illetve egy indián népcsoporttal foglalkoztam részletesebben, a navajókkal, Közép-kelet-európai összehasonlításban. A kötetben tárgyalod a népi kultúra vonzását, a sorsközösség jelentőségét a Kárpát-karéjban – ahogy te nevezed a Kárpát-medencét. Írásaidat és nyilvános szerepléseidet a hithez, a magyarsághoz és a Kárpát-medencében együtt élő népek sorsközösségéhez való pozitív viszonyulás hatja át. Honnan ez a pozitív hozzáállás és ez az érzelmi viszonyulásod? Kezdeném a származásommal: erdélyi családból származom apai részről. Dédnagyapám tordai volt, dédnagyanyám székelyudvarhelyi és nagyapám Kolozsvárról települt át Trianon után. Az anyai ág viszont délvidéki gyökerű, édesanyám nevelőapja újvidéki születésű volt, folyékonyan beszélte a szerb nyelvet: így ezekhez a tájakhoz is rokoni szálakkal kötődöm. Anyai nagyanyám Bad Ischlben született a Monarchia ausztriai részén, Kálmán Imrével, Lehár Ferenccel családi, baráti kapcsolatban állt. Apai nagyanyám győri volt, ő mesélte – 1900-ban született – hogy még villamossal jártak Pozsonyba, illetve Bécsbe. Nem tévedés, villamossal, ahogy Hódmezővásárhelyről manapság Szegedre. Tehát, ezek a családi gyökerek meghatározóak voltak. Felfogásom szerint a Kárpát-medence egy és oszthatatlan, a Szent korona népei vagyunk mindahányan, akik őshonosak. A magyar törvények szerint 100 év folyamatosan való ittlakás az őshonosság feltétele.  A határok, uralkodó nemzetek változnak, ám az egymásrautaltság állandó. Ez a felfogásom az együtt élő nemzetekkel kapcsolatban. Magyarországon és a Kárpát-medencében egyaránt te vagy az egyik leghitelesebb szakértője, kutatója a hazai nemzetiségek életének, sorsának. Mi mondható el jelenleg az itt élő 13 nemzetiség jogairól, közművelődési és kulturális életéről? 1993-ban, majd 2011-ben nemzetiségi törvényt hoztak Magyarországon, ez a legjobb Szent István-i hagyományokhoz nyúl vissza. Egyenrangú közösségnek tekinti mind a tizenhármat és a kulturális autonómia legkülönbözőbb formáit biztosítja számukra. Ez jelenti az anyanyelvi oktatást, művelődést, sajtót, intézmények alapítását, illetve meglévő intézmények átvételét. Európában egyedülálló az a demográfiai tény, hogy Magyarországon nem csökkent, hanem nőtt két népszámlálás között a nemzetiségek lélekszáma, nyilván ebben a megnövekedett szabadság foka, a jó közérzet is szerepet játszik, de az is, hogy a támogatások bizony lélekszámokhoz, a demográfiai bevalláshoz vannak kötve, így nagyon komoly szervezés is volt az utolsó népszámlálás előtt, hogy minél többen vallják nemzetiséginek magukat. Az országgyűlési képviselet is egy új fejlemény, tulajdonképpen az egyik közösség tudta teljesíteni a szavazatok megfelelő számát, ahhoz, hogy teljes jogú képviselője legyen: ez a németség. A másik 12 pedig úgynevezett szószólót küldhet, ami gyakorlatilag ugyanazokkal a jogokkal rendelkezik: kifejthetik a véleményüket a nemzetiségeket illető kérdésekben, bizottságokat alakíthatnak, javadalmazásban is egyenlő az elbírálásuk. Ez az erősödő öntudat azt jelenti, hogy igazán már csak rajtuk múlik, hogy meddig maradnak nemzetiség. Összehasonlítható-e a Trianonban elszakított magyar nemzetrészeken élő, határon túli magyarság és a magyarországi nemzetiségek élete, sorsa, jogai? Van-e valamiféle hasonlóság közöttük, vagy egészen más kategóriáról beszélünk a két esetben? Nagyságrendileg, történetileg és szociológiailag is más képlet a kétféle kisebbség. A határon túli magyarság kényszer-kisebbség, tehát gyakorlatilag a megkérdezésük nélkül, békediktátum során váltak nemzetiséggé a szomszéd országokban. A hazai nemzetiségek egy része különböző történelmi időszakokban kért bebocsátást Magyarország területére. Például vallásüldözés következtében, vagy a török kiűzése után az elnéptelenedett területekre, országon belüli, vagy kívülről érkező migrációs csoportként érkeztek, például a Bánságba, az Alföld más részeire, a Partiumba. Valóban mások a jellemzők, ugyanakkor emberi jogilag nem szabad különbözőképpen viszonyulnunk hozzájuk, nincs kétféle mérce. Mélyen keresztény nemzeti és magyar érzelmű, gondolkodású ember vagy. Mit jelent neked a nemzet és a hit? A kettő összefügg egymással? Most saját hitem gyökereiről: apai ágról unitárius és református őseim vannak, anyai ágról katolikusok. Magamról tudom, hogy ezt ökumenikus módon tudom egyesíteni, keresem azt, ami közös és nem azt, ami elválaszt. Fiatalabb koromban protestáns lelkületű katolikusként határoztam meg magamat, ami körülbelül 30 éve reformátussá válásomat is elősegítette. Gyermekeimet már tudatosan protestáns egyházi iskolába írattuk. Soha nem vagyok hajlandó kijátszani egymás ellen a különböző hiten lévő testvéreimet, amikor ekkora támadásnak vagyunk kitéve akár európai, akár távolabbi földrészek más vallású egyéni és politikai irányzatú részeiről. Sajnálom azokat a honfitársaimat, akik kozmopolita módon eladják vagy tagadják a nemzethez való tartozásukat, és csak közvetlenül az emberiséghez óhajtanak tartozni. Véleményed szerint hogyan lehet ma megvédeni Európában a nemzeti, keresztény, konzervatív értékeket, eszméket? Egyfelől minden magyar felelős minden magyarért: ez az összetartozás a legtermészetesebben kell, hogy működjön. Ugyanakkor, amikor a nyugat feladja azokat az értékeket, amelyeken Európa sok évszázada nyugszik. Mi, akik megtapasztaltuk a négy évtizedes kommunista diktatúrát, sokkal épebb veszélyérzettel és reflexekkel rendelkezünk. Szeretnénk megmaradni, nemzetnek, keresztyénnek, a férfi-nő szeretetén alapuló család tagjának, egyenrangú kapcsolatokat ápolni úgy a nemzetrészekkel, és szomszédainkkal, mint a Nyugattal és a Kelettel. Létkérdés az összetartás a szomszédságunban élőkkel, külön-külön különlegesek vagyunk, együtt komoly erőt képviselünk. És megvan az esélye, hogy mi, itt a Visztula, a Moldva, a Duna, a Száva és az Olt mentén leszünk az igazi európaiság átmentői egy jobb korba. Nem kétséges, hogy felelősek vagyunk egymásért, mi, határokkal szétszakított magyarok. Ezt az összetartozás-tudatot erősítenünk kell. A szolidaritásról egyénenként és nemzetként, országonként is gondoskodnunk kell. Mindenki, szerte a világon, aki magyarnak vallja magát, ehhez a nemzethez tartozik.

Ünnepvárás a Süni Gyermekkuckóban

Az örmény gyökerű Cseke család szervezésében Advent idején sok énekkel, tánccal várja a kicsiket – akár pár hónapostól 8 éves korig – a Süni Gyermekkuckó. Klári erdélyi örmény gyökerű, szamosújvári felmenőkkel bír. A Pécsi Művészeti Szakiskolában végzett ének-zene tanárként, hosszú idő óta foglalkozik gyerekekkel, jelenleg a Süni gyerekkuckót igazgatja Pakson, nagy szeretettel. A Süni Gyermekkuckó igényes környezetben, szakemberekkel várja a mókázást, éneklést és a mondókákat szerető gyerekeket és szüleiket. https://www.facebook.com/watch/?v=162244652771785

Első séta a Józsefvárosban a régvolt örmények nyomában

Első alkalommal tartott tematikus várossétát a Józsefvárosi Örmény Önkormányzat a Józsefvárosban, a Fővárosi Örmény Önkormányzat támogatásával. A november 21-i esemény témája a következő volt: az örmények társadalmi felemelkedésének útjai és integrációs stratégiái a 19. század második felében, valamint a századfordulón és a 20. század elején.    A Guttenberg téri park főbejárata elől indult a program Bence Balázs vezetésével. Bence Balázs dédunokája Szenkovits Ilonának, aki Szenkovits Marci – Pálffy Gyula Szenkovits Marci mókái című ankdotafüzére hősének – legkisebb húga volt.   A séta ötletgazdája, a forgatókönyv megalkotója Kali Kinga író, antropológus, diaszpóra-kutató – részben az ő háttérkutatásain alapul a séták tartalma. Az ő tollából születtek az első sétán elhangzottak; az alábbiakban olvashatják, amit a sétán részt vett szerencsések élőben hallhattak, természetesen Bence Balázs értő tolmácsolásában, kiegészítésekkel fűszerezve:     „Mielőtt még visszaröpítenénk az időben a sétáló nagyérdeműt, ebben a korban maradva megmutatom az idén március 26-án eltávozott Moldován Domokos rendező egykori lakóhelyét (a rabbiképző főiskola melletti ház, Somogyi Béla utca 24., egykor Rökk Szilárd utca) – ha már ilyen közel vagyunk hozzá, és örmény nyomokat keresünk. A Nádasdy Kálmán-díjas opera- és filmrendező, etnográfus Moldován Domokos erdélyi örmény családból származott. Az örmények szempontjából legfontosabb művét, az Örmény legenda című tánckantátát 2001-ben állította színpadra, mely az örmény nép kereszténnyé válásának történetét dolgozza fel. A darab bemutatója 20 évvel ezelőtt, 2001. június 16-án volt, a csodás Kiscelli Romtemplomban. Moldován Domokos 1943-ban született az erdélyi Sajóudvarhelyen. 1965-től amatőrfilmes, népzenegyűjtéssel foglalkozott. 1966-ban végzett az ELTE Bölcsészettudományi Kar néprajz szakán, majd elvégezte a Színház- és Filmművészeti Egyetemet is. 1966-tól a Magyar Televízióban sorozatot készített a magyar parasztfestőkről, valamint az Egyetemi Színpadon rendezett. Az 1970-es évektől a Mafi lmnél néprajzi dokumentumfilmeket forgatott. A rendszerváltás után másfél évtizedig a főváros V. kerületének örmény kisebbségiönkormányzati képviselője volt. 2002-ben operarendezéseiért Nádasdy Kálmán-díjjal jutalmazták. Az Örmény legenda tánckantáta egy különleges évforduló tiszteletére jött létre: az örmények 301-ben vették fel a kereszténységet, elsőként a világon (III. Trdat örmény uralkodó ezzel megelőzte Nagy Konstantin római császárt) – ennek 1700 éves évfordulójáról megemlékezve. A darab zenéjét Melis László szerezte – bartóki hozzáállással. Azért is kiemelendő mindez, mivel hamarosan az ő egykori háza előtt is elmegyünk, és megemlékezünk róla az emléktáblánál. Így ír Olsvay Endre a Muzsika 2001 szeptemberi számában Melis zenéjéről a bemutató kapcsán: „Melis László közismerten fogékony a különféle, térben-időben tőlünk távoli (vagy annak tetsző) kultúrák iránt. Noha személyes örmény kötődése nincs, eredendő megszállottsággal vetette magát a munkába. Nyolc hónapon át ismerkedett az örmény zenével, ezt követően formálódott meg benne a tánckantáta zenei matériája, amely nem egyszerűen alkalmazza vagy netán mímeli az örmény hangvételt. Számos eredeti dallamot, motívumot asszimilál, plasztikusan idomítva azokat saját, ismert zenei arcéléhez. A mű tehát – jellegét tekintve –  bartóki magatartást képvisel. A hagyomány által megőrzött dallamtípusokat saját invenciójú zenével ötvözi; eredeti anyagot pezsdít föl – a hajdani repetitív művek eredményeit is felhasználva – permutációs eljárással. Az összhatást végeredményben „örményesnek” érezzük, de nem az egzotikus szuvenír talmi csillogásának szintjén. Alapvetően európai szellemű és felépítésű zene született, amely mégsem idegen az örmény hagyománytól, és semmi esetre sem azzal ellentétes tónusú vagy ethoszú.” Most pedig ugrás az időben: a 19. század második felétől a magyarországi magyar-örmény diaszpóra első rétege sporadikusan a 18. század végétől alakulóban volt, de kimondható, hogy a 19. században alakult ki az a réteg, amely a diaszpóra terminussal illethető. Az örmények jövevények voltak Erdélyben, a magyar törvényhozás eleinte értelemszerűen idegenként kezelte őket, több mint száz évig (a magyar társadalom ennél még sokkal tovább is, századokon át) – az 1672-es, I. Apafi Mihály fejedelem általi hivatalos betelepítéstől egészen az 1776-os jogi integrációig, amikortól a magyarokhoz hasonlóan állami hivatalokat is vállalhattak: tevékenységük már nem korlátozódott csupán a kereskedésre. Már a 18. század végén megindul a kirajzás az erdélyi örmény primér (azaz örmény templommal rendelkező) és szekundér telepekről (ahol az örmények kereskedelmet folytattak), eleinte a Nagy Alföld bír vonzerővel a marhakereskedők számára – később azonban a társadalmi felemelkedés egyéb irányvonalai hódítanak teret a magyarságba integrálódó örménység körében. Miután a jogi integráció lehetővé tette, megindult a Magyarországra való betelepedés, a gazdagabb örmény családok nemességet vásároltak, egyre több az örmény családokból kikerülő homo novus: azaz a már nem az örmény hagyományos mesterségekben tevékenykedő örmény. Az örményeket ott találjuk az 1848-as forradalomban a magyarok oldalán harcolva – ekkor már tudatosan magyarok akartak lenni, felvállalva a befogadó nemzethez való tartozást. Ezzel együtt fokozatosan megszűnik az örmények etnikai különállása, elmosódik a határvonal a társadalmi rendek és a kereskedőcsoportok közt, a társadalmi felemelkedésnek új stratégiái alakulnak ki – mindez asszimiláció felgyorsulásával jár, és a 19. század közepén-végén már plurális identitással (politikailag magyar, kulturálisan örmény) bíró örményeket ott találjuk a társadalom híres előkelőségei között. A társadalmi felemelkedés egyik útja a nemesség vásárlása a tehetősebb örmény családok körében – a másik pedig az értelmiségi karrier vállalása; e két stratégia sok esetben együtt járt. A felemelkedő örmények – legyenek akár nemesek, akár közemberek – gyakran választották a politikai karriert a társadalmi felemelkedésre, akárcsak az írói, hírlapírói karriert is. Lássuk akkor ezeket a stratégiákat térben is, az útvonalunkon elrendezve. Örmény értelmiségiek – írók, hírlapírók, művészek Felemlíthetjük itt Bányai Elemér Zubolyt és az ő két jóbarátját, Törös Tivadart (aki földije is volt egyszersmind, Szamosújvárról származtak mindketten), illetve Ady Endrét. Hogy Ady mennyiben volt örmény, arról nincsenek megbízható kutatások – keleti emberként szerette aposztrofálni magát, anyai ágon talán örmény felmenőkkel. De az örmények manapság egyre gyakrabban szeretik őt beemelni az örmény Pantheonba. Ady és Zuboly barátsága köré külön sétát szervezünk december 3-án végiglátogatván egykori kávéházaikat, illetve azok helyét. Most Törös Tivadarra koncentrálva haladjunk tovább – aki maga is a Főherczeg Sándor utcában lakott egykoron (1895-ben, halála évében itt említi a névjegyzék). a Józsefvárosnak ez a része két nagyon eltérő arcát mutatta egykoron: egyik rész volt a palotákkal hivalkodó Mágnásfertály, másik a művésznegyed, ahol írók, költők, színészek, festők, fotográfusok laktak. ahol állunk, itt a Guttenberg téren, egyszintes házak álltak még 1914-ben is; az Öreg Kéményseprőhöz vendéglő a Bródy 44. szám alatt állt akkoriban, 2016-ban bontották le – Ecker Károly vendéglője volt indulás a Bródyn a Nemzeti Múzeum felé: itt volt az egykori Művésznegyed, a művészélet központja – André Kertész, a később világhíressé lett magyar fotográfus … Olvass tovább

Hihetetlen sikerrel zárult a Kárpát-medencei Magyarörmény Fesztivál

Sokakat vonzott a Fővárosi Örmény Önkormányzat által immár ötödik alkalommal megrendezett Kárpát-medencei Magyarörmény Fesztivál. Ez a nagy érdeklődésre számot tartó esemény is hozzátartozik ahhoz a szellemiséghez, amellyel az önkormányzat a magyarországi örmény közösség nemzetiségi hovatartozásának és hagyományainak ápolását tűzte zászlajára. Az eseményen a résztvevők izgalmas, vetítettképes előadást hallhattak Pál Laura turkológus tolmácsolásában Fethiye Cetìn memoárjáról. A Törökországban élő hölgy felnőttként tudta meg, hogy örmény. Kutatást indított a családjában, az így megszerzett információk pedig megváltoztatták az egész életét. Az általa írt könyv a Fővárosi Örmény Önkormányzat támogatásában idén jelenik meg magyar nyelven. A Fesztiválon Pesty László producer, filmrendező mesélt az örményországi és artakhi háborús élményeiről és a sikeresen zárult székely kampány kulisszatitkairól. A közösség tagjai autentikus hideg és meleg kaukázusi örmény fogásokat (sujuk, basturma, lavas, sült húst grillzöldségekkel) ízlelhettek, majd a szamosújvári örmény gyökerű Zsebők Csaba és az EtnoBazár adott koncertet.

Aram MP3 – Kochari

A Kochari az Örmény Felföldről származó néptánc. Ma örmények, asszírok, azerbajdzsánok, kurdok, pontic görögök és törökök adják elő. A körtánc egyik formája. Az Örmény Felföld minden régiójának megvolt a maga Kochari-ja, a tánc és a zene egyedülálló bemutatásával. A videót Aram Szargszjan, művésznevén Aram Mp3, örmény énekes-dalszerző, humorista, showman, színész jegyzi, aki Örményország fővárosában, Jerevánban született és nőtt fel. Ő képviselte Örményországot a 2014-es Eurovíziós Dalfesztiválon, a dán fővárosban, Koppenhágában.

FETHIYE CETIN: NAGYANYÁM – megemlékezés az örmény népirtásról

2021-ben, a Fővárosi Örmény Önkormányzat támogatásával, a Napkút kiadó gondozásában jelenik meg Fethiye Çetin örmény származású török ügyvéd és kisebbségi jogi szakértőnek az örmény népirtásról szóló regénye. A memoár részletét Pál Laura műfordító, szakfordító, turkológus előszavával közöljük. Az Örmény-Torosz nyugati nyúlványai által körülölelt, délkelet-törökországi Habab (örményül Havav) nevű kis falu 2011 egyik verőfényes őszi napján rendkívüli eseménynek volt a tanúja: örmények, törökök és kurdok együtt ünnepelték meg tánccal és énekkel, két nap, két éjjel tartó vigassággal a falu négyszáz éves, felújított örmény csorgókútjainak átadását. Fethiye Çetin isztambuli ügyvéd és kisebbségi jogvédő elhivatott küldetéstudata nyomán a falusiak összefogásával felújított, majd síppal-dobbal felavatott közkutak a valaha örmények által lakott településen a szinte utolsó, néma tanúi a múltnak. Az egykori templomoknak ma már nyomuk sincs, az örmény kolostornak is csak a magas fű közül kikandikáló, omladozó romjai láthatók. Több mint száz évvel ezelőtt ezekből a kutakból ivott az a Heranuş Gadaryan nevű örmény kislány is, akinek az unokája, Fethiye Çetin 2004 telén közreadott Nagyanyám című, alig kilencvenoldalas tabudöntögető memoárjában olyan tettre vállalkozott, melyre előtte Törökországban nemigen akadt példa; őszintén beszélni kezdett az 1915-ben bekövetkezett „nagy tragédia” során iszlamizált örmény túlélők történeteiről. A regényről bővebben itt olvashat.