ANI – az örmény magazin 5. szám
Elkészült az ANI – az örmény magazin ötödik száma, amely mostantól online is elérhető honlapunkon keresztül. Az olvasáshoz jó szórakozást kívánunk!
ANI – ONLINE
ANI – az örmény magazin 4. szám
Megjelent az ANI Magazin negyedik száma, amely a nyomtatott verzión túl online felületeinek keresztül is elérhető! Az olvasáshoz jó szórakozást kívánunk!
Örmény templomok – A Világosító Szent Gergely székesegyház, Jereván
A Világosító Szent Gergely székesegyház, más néven Jereváni székesegyház, az Örmény apostoli egyház legnagyobb székesegyháza. A Kentron körzet legnagyobb vallási épülete Jerevánban, Örményország fővárosában, és az egyik legnagyobb vallási épület a Dél-Kaukázusban a Tbiliszi Szentháromság-székesegyházon (néven Szameba székesegyház) kívül. A szomszédos Andranik tábornok metróállomás Jereván számos területéről látható. A székesegyházat I. Vazgen egyetemes püspök kezdeményezésére építették. Építése 1997. április 7-én kezdődött a katolikusok földi áldási szolgálatával (Karekin I.) A templomegyüttest Stepan Kurkchyan építész tervezte, az építkezés 2001-ben fejeződött be. A székesegyház felszentelésére 2001. szeptember 23-án került sor, az örmény államvallás, a kereszténység kikiáltásának 1700. évfordulója alkalmából. A székesegyházban található emlékek Világosító Szent Gergely és szent maradványai, amelyeket Nápolyból, Olaszországból vittek oda. Röviddel a székesegyház felszentelése után, Szent II. János Pál pápa látogatást tett a székesegyházban. Építészet A hatalmas katedrális három templomból álló komplexum: az 1700 férőhelyes székesegyház (főtemplom), a Szent kápolnák (Tiridates), valamint a király és szent Ashkhen királynő szentélye (mindkettő 150 férőhellyel). Ez a két királyi személy volt Szent Gergely segítője Örményország kereszténnyé történő átalakításában. A harangláb torony (amely több mint 30 boltívből áll) és az udvar a székesegyház bejáratánál található. A főtemplom alsó emeletén fogadásokat tartanak és itt végzik a templommal kapcsolatos tevékenységeket is. A komplexum teljes területe 3822 négyzetméter, míg a székesegyház magassága a talajtól a kereszt tetejéig 54 méter. A komplexum főtemplomát Richard Alexander Manoogian és Louise Manoogian Simone emelték, elhunyt apjuk, az AGBU-elnök, filantróp, vállalkozó, és anyjuk, Marie Manoogian emlékére. A komplexum két kápolnájának építése Nazar és Artemis Nazarian, valamint Kevork és Linda Kevorkian adományából készült el, míg a haranglábat Eduardo Eurnekian adományából emelték. Világosító Szent Gergely székesegyház (örményül: Սուրբ Գրիգոր Լուսավորիչ մայր եկեղեցի, Surb Grigor Lusavorich mayr yekeghetsi)
Új sorozat indul – Azerbajdzsáni örmény templomok listája
A Szent Szűz templom vagy Szent Isten Anyja templom (örményül: Սուրբ Աստվածածին եկեղեցի, oroszul: Церковь Святой Богоматери, церковь Аствацацин, azerbajdzsániul: Surp Astvatsatsin Erməni Kilsəsi) egy Örmény apostoli templom volt a bakui Öreg városban (İçərişəhər). A XVIII. században épült de 1992-ben lebontották. A város déli oldalán állt a Leánytorony és a Neftchilar (Neftyanikov) sugárút között. Az akkori karavánszeráj (ma Mugam Club Baku, 1996-ig Zenemúzeum), a Barbara utca (ma Hagigat Rzayeva utca), a Həqiqət Rzayeva küçəsi) és a Nagy Minaret utca (ma Asaf Zeynally utca, Asəf Zeynallı küçəsi) környékén áll. Mivel az óvárosban Baku többi részéhez képest nem élt sok örmény, a templomnak nem volt nagy plébániája. Ezért, és mivel a nyilvántartásból is törölték, kevés információ maradt róla, és ezek közül sok állítás ellentmondásos. Tudósok szerint a templomot egy örmények által lakott épület közelében építették a Leánytorony alatt. Talán már Hamdallah Mustawfi Qazwini (1281–1344) is megemlített egy örmény templomot, és azt, hogy az, mint az Isten Szent Anyjának (Surp Astvatsatsin) szentelt templom 1799-ben épült a Baku erőd belsejében lévő Leánytorony lábánál, és az 1930-as években lebontották. A templom azonban a Hegyi-Karabah konfliktus kezdetén is állt még: a Szent Tádé és a Bertalan-székesegyház volt az Bakuban, amelyet valóban elpusztított Sztálin. A 19. század végén az örmény pap Markar Barkhudaryants megjegyezte, hogy a bakui örményeknek két kőtemploma volt: a nagyobbat a Világosító Szent Gergelyről nevezték el, a kisebbet pedig Surb Astvatsatsin (Isten Szent Anyja) néven. A Surb Astvatsatsint nagyon réginek írta le, amit az építkezés belső és külső formái is bizonyítanak. Thomas de Waal megemlíti, hogy az 1992-ben Bakuban dolgozó diplomata szerint a karabahi konfliktus csúcspontján a templom megsemmisült, és helyén a Szűztorony közelében üres telek van. Hovatartozás: Örmény apostoli egyházÁllapot: 1992-ben elpusztultElhelyezkedés: Baku, AzerbajdzsánÉpítészeti típus: CsarnoktemplomStílus: örményElkészült: 18. század
Baku örmény katonák holttestét adta át Jerevánnak
Azerbajdzsán az örmény határon szeptember 12-14-én történt összecsapásokban elesett 95 örmény katona holttestét adta át Jerevánnak – jelentette a hadifoglyokkal, túszokkal és eltűntekkel foglalkozó állami bizottság kedden. A tájékoztatás szerint folytatódik az örmény katonák holttestének keresése az Azerbajdzsán által ellenőrzött területeken. A kutatásban részt vesznek a katonai ügyészség képviselői is. Zajlik a holttestek hazaszállítására irányuló humanitárius kezdeményezés is. Baku szeptember 17-én 32 katona maradványait adta át az örmény félnek. Azerbajdzsán eddig így összesen 127 holttestet adott át Örményországnak a határon történt eszkaláció óta. Örményország és Azerbajdzsán évtizedek óta viszályban áll egymással a hegyi-karabahi enklávé miatt, amely örmény többségű, de a Szovjetunió idején Azerbajdzsánhoz tartozott. Örményország segítségével a helyi örmények a 90-es évek elején véres háborúban Hegyi-Karabah egészét, sőt a környező területeket is ellenőrzésük alá vonták. A több évtizedes konfliktus 2020. szeptember 27-én lángolt fel újra. Azerbajdzsán nagyszabású hadműveletet indított az örmények ellenőrizte enklávé és a környező területek visszafoglalására. Hadműveletei döntően sikerrel jártak. Jóllehet a felek 2020. november 9-én, orosz közvetítéssel fegyverszünetben állapodtak meg, a határ menti térségben továbbra is rendszeresek az összetűzések. Azerbajdzsán a múlt héten örmény provokációra hivatkozva támadást indított Örményország ellen. Megfigyelők szerint azt igyekszik kihasználni, hogy a fegyverszüneti vonalon békefenntartókat állomásoztató Oroszország erejét leköti az ukrajnai háború. Jereváni források szerint a harcok kiújulása most nem Hegyi-Karabahra, hanem örményországi területekre összpontosult. Az örmény hadsereg közlése szerint az azerbajdzsáni erők mintegy 7,5 kilométerre hatoltak be Örményország területére.
Örmény Művészeti Fesztivál az emlékezés jegyében
A XII. Örmény Művészeti Fesztivál három napja alatt számos kulturális, gasztronómiai és szórakoztató programot kínáltak az érdeklődőknek Gergyószentmiklóson. Pénteken délelőtt gazdasági konferencián igyekeztek erősíteni az örmény és gyergyói turisztikai és gazdasági kapcsolatokat, majd délután a hivatalos megnyitón Molnár Árpád szólaltatta meg a 121 éves orgonát az örmény katolikus templomban, különleges zenei élményt nyújtva a résztvevőknek. Sergey Minasyan, Örményország nagykövete évek óta visszatérő vendége a fesztiválnak, és beszédében kifejezte örömét, hogy a rendezvénynek fontos középpontja a vallás. Dr. Lőrincz Aranka, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának konzulja kihangsúlyozta, hogy példaértékű, ahogyan az örmények szolgálták a közösséget, amely befogadta őket, és vérüket, verítéküket adták őszinte szívvel és lélekkel. Csergő Tibor András, Gyergyószentmiklós polgármestere elmondta, az örmény katolikus templom a befogadás, elfogadás, alkalmazkodás jelképe, és ezen a helyen még inkább érződik egy fontos erény, az egyetértés. Czetz János honvédtábornok születésének 200. évfordulóján Puskás Attila, az Erdélyi Magyarörmény Szövetség elnöke kiemelte: „Czetz János jó cél köré építette életét… Argentínában is megmutatkozott erkölcsi nagysága és példakép lehet bárki számára, hiszen bárhol járt, közösséget épített. Az örmény származású, Gidófalván született szabadságharcosról Dr. Kálmán Attila emlékezett meg, felidézve élete legfontosabb mozzanatait, hogyan lett mindössze 27 évesen az 1848-49-es szabadságharc legfiatalabb honvédtábornoka, majd hogyan lett új választott hazája Argentína, ahonnan visszavágyott az erdélyi hegyek közé. Czetz János első erdélyi köztéri szobrát 2019-ban avatták fel Gyergyószentmiklóson, az örmény katolikus templom kertjében, ahol koszorúkat helyezve el emlékeztek meg a hősről. A fesztivál második napja a gasztronómia jegyében zajlott, megnyílt a vásártér, ahol kézműves termékeket is lehetett kapni, a múzeum kertjében pedig több üstben főtt az örmények levese, az ángádzsábour. Az Örmény Közösségi Ház előtti téren bemutatták, hogyan készül ennek az ételnek a két legfontosabb hozzávalója, az ángádzsábour tészta, valamint a churut. A rendezvényen kiállítások, játékok, városnéző és történelmi bemutatók, esti zenei programok várták a kikapcsolódni vágyókat. Forrás: Székelyhon.ro, Barabás Orsolya, fotók: Festivalul Artei Armenesti – Örmény Művészeti Fesztivál
Híres magyar örmények: Agárdy Gábor színművész
Agárdy Gábor (született Arklián Gábor, örményül: Գաբրիել Արկալիյան Gabriel Arkaliján (Szeged, 1922. augusztus 2. – Budapest, 2006. január 19.) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész. Ikon- és portréfestő. Örmény családból származott, nagyapja az örmény népirtás egyik szenvedő áldozata volt, apját pedig menekülés közben valaki beemelte egy szekérbe, így menekült meg a török mészárlás elől. 1937-től 1941-ig a Szegedi Városi Színház, 1942 és 1952 között a Miskolci Nemzeti Színház, majd 1955-ig a Budapesti Operettszínház, később a budapesti Petőfi Színház, végül 1964-től 1985-ig a Nemzeti Színház tagja volt, amely 1989-ben örökös tagjának választotta. Ikonfestőként is ismert volt, négy kiállítással lépett közönség elé. Munkái többek között megtalálhatók a Pannonhalmi Apátságban és a Vatikánban is. Hogy honnan kapta a tehetséget a festéshez, arra így emlékezik: „Egy szófiai filmforgatáson a hirtelen jött jégeső miatt egy templomban kerestem menedéket. Az ott látottak megváltoztatták az életemet. Egyszer azt kérdezte tőlem egy püspök, mit gondolsz, miért esett éppen akkor a jég? Hát azért, hogy bemenj a templomba! Valóban a Teremtő akarata volt ez; kaptam egy jelet: foglalkoznom kell az ikonokkal”. Agárdy 2005 szeptemberében került kórházba egy színpadi baleset következtében kialakult szövődmény miatt, ahonnan már nem térhetett haza. Hosszan tartó betegség után, 2006. január 19-én, 83 éves korában érte a halál. Így írt önmagáról: Játszom, mióta csak megvagyok… Szegeden lakott a családunk, s én nem lehettem több hat-nyolc évesnél, amikor betoppant egy szomszéd, a szegedi színház tagja, mondván, hogy gyermekszínészt keresnek. Így kezdődött, s a szegedi színháznál eltöltött évek után, immár nem gyermek, hanem ifjú színészként több mint egy évtizeden át vándor társulatokkal jártam az országot. Általában három hónapot töltöttünk egy városban. Kisebb helységekben még annyit sem, s játszottunk klasszikust, modernet, prózát, operettet, mindent. Nincs olyan vidéke Magyarországnak, ahol meg ne fordultam volna…”
Sorozatunk harmadik része: Hollósy Simon festőművész
Gertenyesi Hollósy Simon (Máramarossziget, 1857. február 2. – Técső, 1918. május 8.) örmény születésű magyar festő, iskolaalapító. Születési neve: Korbuly, az örmény Choriban család leszármazottja. Apja id. Hollósy Simon (1810–1879) kereskedő volt, aki 1848 után változtatta Korbulyról Hollósyra a nevét. Budapesten a Mintarajziskolában, majd Münchenben Gabl és O. Seitz mellett tanult, s 1885-ben tűnt fel Tengerihántás c. képével. Iskolateremtő festő lett, a müncheni akadémikus stílussal szemben 1886-ban megalapította müncheni magániskoláját, amely hamarosan híres lett, köréje csoportosultak az újat akaró fiatal festők. 1894-ben egy fél éven keresztül Csontváry Kosztka Tivadar is nála tanulta a festőművészetet. Rudnay Gyula is tanítványa volt mind Münchenben, mind Nagybányán. 1896-ban Hollósy Ferenczy Károllyal, Réti Istvánnal, Thorma Jánossal, Iványi-Grünwald Bélával megalapította a nagybányai művésztelepet, s a továbbiakban a nyarakat ott töltötte müncheni iskolájával. Tanítói működése felemésztette ereje javát, a müncheni, a nagybányai iskolában is ő volt a mester. Nagybányát 1902-ben hagyta ott, az ottani érzékeny művészlelkekkel nézeteltérése támadt, ő maga is érzékeny, nehéz természetű művész volt. Örmény alkatára és vérmérsékletére utalnak több ízben is pályatársai. Ferenczy Valér: „Erős, magas, vállas alak; szép örmény fej, nem is annyira szép, mint érdekes; egzotikus kalóztípus, nagy sötét, dülledt szem, markáns orr, szénfekete, rendetlenül arcába lógó haj.” (A régi Nagybányáról. Nyugat, 1931. 301-307) Réti István: „Kékesfekete, hullámos, dús haját homlokába fésülve hordta, s ebből az éj sötét keretből élesen vált ki sápadt, egyszínű arcbőre, amelyre pirosságot nem festett soha a nap, sem a bor, sem az indulat. A haragtól még csak sápadtabb lett. Rendes arckifejezése szomorkás volt. Óriási szeme gömbje kissé bandzsalítva nézett, és hogyha mosolygott, nedves fényben csillogott.” (A nagybányai művésztelep. I.m. 66.) 1903-tól nyaranként nem Nagybányára, hanem Fonyódra, Vajdahunyadra, majd rövid megszakításokkal Técsőre vitte müncheni iskolájának növendékeit. Relatíve kevés saját alkotása van, életképeket festett parasztokról, cigányokról, katonákról, ihlette a megművelt föld, a hazai táj és hazánk nagy történelmi eseményei. Hollósy nagybányai tevékenysége és a nagybányai művésztelep zárt fellépése nagyban hozzájárult a müncheni naturalista és a párizsi plein air stíluson belül és ahhoz képest egy bensőségesebb, lírai, tájhoz kötött realisztikus művészeti stílus kialakításához és annak elfogadtatásához a budapesti közönség körében. 1902 után főleg Münchenben és Técsőn tanított és festett, végül már csak Técsőn, itt érte a halál 1918-ban. Szülővárosában, a máramarosszigeti katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra. Forrás: Wikipédia
Sorozatunk második része: híres örmény tudósok és felfedezők
Tudta-e, hogy – többek között – a színes televízió, az orvosi ultrahangkészülék, az első holdjáró, a bankautomata, a katonai repülőgép-szimulátor feltalálása, a plasztikai sebészet megteremtése, az első sikeres klónozás, mind-mind örmény tudósok nevéhez köthető? Nagy Attila, a Marosvásárhelyi Örmény-Magyar Kulturális Egyesület alelnöke vetített képes előadás keretében mutatta be azon örmény tudósok és feltalálók munkásságát, illetve a hozzájuk köthető találmányokat, amelyek világszintű áttörést hoztak a különböző tudományágakon belül, és ezzel – közvetve vagy közvetlenül – mindenki életét megváltoztatták. Sokról közülük nem is köztudott örmény származásuk, hiszen a Szovjetunióban éltek és tevékenykedtek, így a közvélemény szovjeteknek, oroszoknak tartja őket, holott nem azok voltak. A Híres örmény tudósok és feltalálók című előadást Nagy Attila kutató állította össze. Huszadik századi örményekről lesz szó, és olyan felfedezésekről is, amelyeket más nevéhez kötöttek. Az alábbiakban olvashatók a nevek és felfedezéseik: Hovhannes Adamian: mérnök, több mint húsz találmány megalkotója. Az 1928-ban Londonban bemutatott első színes televízió atyja, aki háromspektrumú elvet dolgozott ki az NBC számára. – Steve Jobs, aki ugyan nem volt örmény, de örmény szülők adoptálták és nevelték fel. Viktor Hambardzumyan: róla is úgy tudjuk, hogy szovjet volt, ő az elméleti asztrofizika letéteményese, egy kisbolygót is elneveztek róla. Ivan Knunyants: több mint kétszáz olyan találmány köthető a nevéhez, amit a szovjet ipar felhasznált. Luther George Simjan: a bankautomata, az orvosi ultrahangkészülék, a katonai repülőgép-szimulátor feltalálója, illetve rengeteg további találmány atyja. Giacomo Luigi Ciamician: kilencszeres Nobel-díj-jelölt, a napelemes rendszerek feltalálója. Ave Tevanian: Steve Jobs mellett az Apple frontembere. Varazdat Kazanjan: szájsebész, a modern plasztikai sebészet megteremtője, a rekonstrukciós sebészet atyja. Alenush Terian: a modern iráni asztronómia „mamája”, Teheránban az első nő fizikaprofesszor. Paris Herouni: a világ legbonyolultabb rádióteleszkópjának megépítője. Lev Atamanov: a szovjet rajzfilmek atyja, animációs művész, a szovjet szféra Walt Disney-je (Walt Disney-vel is ismerték egymást). Abraham Alikhanov: 1949-ben az első szovjet atomreaktor tervezője. Roger Altounyan: asztmakutató, a nyákoldó feltalálója. Boris Ananyev: az antropológiai pszichológia megalapítója. Apkar Apkarian: az agy mágneses rezonanciahullámainak egyik első kutatója. Iosif Atabekov: a növényi vírusok DNS-ét és RNS-ét tanulmányozta. A marosvásárhelyi orvosi egyetemen annak idején Vendég Vince professzor azt állította, hogy kutatásai szerint növényi vírusok okozzák a rákot. Senki nem hitt neki, de ma már tudjuk, hogy igaza volt, ezek a vírusok okozhatnak rákot. Hasonló eredményekért kutatott Atabekov is. George Aghajanian: a neurofarmakológia egyik úttörője, az LSD mechanizmusának felfedezője. Hagop Akiskal: a bipoláris elmezavarok egyik első, világhírű kutatója. A bipoláris elmezavar nem elmebetegség, és csak nagyon okos emberekre jellemző – Illyés Gyulára vagy Goethe-re például. Boris Babajan: az első szovjet szuperszámítógép atyja. James Bagian: NASA-űrhajós. John Najarian: sebész, a szervátültetés egyik úttörője. Alexander Khemurzian: az első holdjáró megépítője, a szovjet űrutazási program egyik felelőse. Raymond Vahan Damadian: a mágneses rezonanciavizsgáló gép (MRI) feltalálója. Levon Chailakhyan: a világ első, sikeres klónozását végezte el a Masha nevű egéren, tíz évvel előzte meg a híres Dollyt. Robert Nalbandyan: a szabadgyökök egyik első kutatója. A Mikoyan család: a MIG-ek tervezői. S. R. Vartoukian: a nem kultiválható baktériumok világhírű tudósa. Zaven Khachaturyan: az Alzheimer-kór első kutatója.
Híres örmények – csíkmegyei Csiky Gergely – örmény nevén Vartan Csikijáncz (1842-1891)
A magyarörmény származású Csiky Gergely rövid élete nem nélkülözte a drámai, életmód és életforma váltó fordulatokat. Arad mellett született, apja orvos volt, ő a papi hivatást választotta. A gimnáziumot Aradon végezte, már itt kitűnt tehetségével, különösen pedig az irodalom és költészet iránti előszeretetével. Első versét még elsőéves gimnazistaként, nyolcéves korában írta anyjához. Ezt követően Marosi Gyula név alatt küldött írásokat újságokba, ezek francia és angol elbeszélések műfordításai. A Napkelet már 1858-ban saját nevével közölt tőle verset. 8. osztályos tanulóként 12 költeménye jelent meg az ifjúság által szerkesztett Zsenge Mutatványokban. A magyar irodalmon kívül a római és görög klasszikusokat is tanulmányozta.1859-ben a Csanád egyházmegye temesvári szemináriumába lépett, ahonnan két év után a pesti központi papnevelőbe küldték. Ifjú papnövendékként még közelebb került az irodalomhoz, és a teológiai tudományok mellett már a drámaírással is próbálkozott. A szemináriumi magyar egyházi irodalmi iskola lelkes munkatársa, később elnöke volt. A növendékpapság Munkálatai-ban jelent meg tollából Nagy Szent Atanáz és Csajághy Sándor életrajza. A teológiai tanfolyam elvégzését követően püspöki rendelettel Temesvárra hívták, ahol 1864 végén pár hónapon át a püspöki hivatalban dolgozott iktatóként. Felszentelése után Bécsben tanult tovább, majd gimnáziumi tanár lett Temesvárott, 1870 közepén pedig az egyházjog és a történelem tanára lett az ottani papnevelőben, egészen 1878-ig. Temesvár az akkori dél-Magyarország egyik legjobban prosperáló, leghatározottabban polgárosuló városa volt, ahol a magyar, német, szerb, zsidó népesség jelentős kultúrát tudott teremteni.Alakuló egyházi karrierje mellett egyre nagyobb sikereket aratott színműveivel, akadémiai jutalmat kapott, pályázatokat nyert, színre kerülő darabjai mind nagyobb visszhangot keltettek. Öt hónapig Párizsban élt, ezalatt szinte minden estéjét színházban töltötte. Hazatérve tagjává választotta a Kisfaludy Társaság és az Akadémia: Ezután viharos körülmények között hagyta ott papi hívatását és megnősült. Ezekben az években – 1880-81- írta meg máig legjobbnak tartott és gyakran színpadra kerülő darabjait, a Proletárokat és a Cífra nyomorúságot. Munkatempója és munkabírása elképesztő, még életében tizennyolc kötetben jelentették meg drámáit, ám ha minden munkáját összegyűjtenék, azok talán száz kötetet is kitennének. Sorra írta a színműveket – Cecil házassága, Buborékok, A Somfay-család, Bozóti Mártha, Nagymama – zömmel társadalmi célzatú vígjátékait, amelyek egyszerre folytatói a Szigligeti-féle magyar hagyománynak és rokonai a korabeli francia „középfajú” műveknek, olykor az újromantikus dráma és a naturalista tézisdráma dramaturgiájára is építve. Több tucat színházi művet fordított, de nagyobb szakmunkákat is pl. Taine: Az angol irodalom története, regényeket és novelláskönyveket adott ki, színházi dramaturg, tankönyv szerző stb. A munka ölte meg – vélik kortársai. Drámái népszerűségének titka alighanem azok „társalgó” jellege, élénk dramaturgiája, ám mindenekelőtt az író kritikus, de megengedő liberalizmusa volt, amellyel a társadalmi és közéleti visszásságokat bemutatta, jól érzékelve, hogy milyen nagy történelmi változásokat kell kezelnie a politikának és a sajtónak. Pl. az ún. „dzsentri-kérdésként” leképeződő polgárosodási konfliktusokat. Két emlékezetes regénye a kilencvenes évek elején megjelent Az Atlasz-család és a Sisyphus munkája is ebben a témakörben mozgott – rokonságban Mikszáthtal és némely tekintetben Móricz előfutáraként. Mikszáth egyébként többször írt róla és beválogatta Az Atlasz-családot a Magyar Remekírók Képes Kiadása sorozatába. Első jelentős kritikusa maga Gyulai Pál volt. Vígjátékainak hatása tetten érhető a későbbiekben is, Bródy Sándor, Herczeg Ferenc, sőt Molnár Ferenc színpadi munkáinak bizonyos szerkezeti és cselekményalakító módszereiben. Örmény származását a kortársak számontartották. Az Arménia folyóirat több cikket szánt neki, sőt könyv is jelent meg családja eredetéről. (Éble Gábor: A szamosújvári Verzár-család, 1915.)
Életeket mentett az örmény búvárúszó
Shavarsh Karapetyan örmény-szovjet búvárúszó, aki karrierjét is feláldozva igazi szuperhősként húsz ember életét mentette meg. Az 1953-ban az örményországi Kirovakanban (ma Vanadzor) született és Jerevánban felnőtt Karapetyant édesapja kiskorától kezdve profi sportolónak szánta, a fiú azonban egészen kamaszkoráig hiába kereste a neki megfelelő sportágat: kezdetben a tornával próbálkozott, majd úszásra váltott, mígnem tizenhét évesen fel nem figyelt rá Liparit Almasakyan úszóedző, aki épp azon munkálkodott, hogy jelentős úszónemzetté tegye a kicsiny szovjet tagköztársaságot. Az ambiciózus sportvezető a robbanékony és kiemelkedő testi erővel rendelkező fiút a hagyományos úszásnemek helyett a búvárúszás felé terelte – döntése kiválónak bizonyult, Karapetyanból hamarosan a sportág legkiemelkedőbb ifjú tehetsége vált, aki a ’70-es évek első felében sorra döntötte meg a világcsúcsokat, és hozta el az Európa-bajnokságok aranyérmeit. 1976-ban azonban a szovjet sportvezetés – elsősorban politikai machinációk okán – váratlanul ejtette a Hannoverben rendezett első búvárúszás-világbajnokságra kiutazó keretből az ereje teljében lévő 23 éves sportolót, aki válaszként még keményebben kezdett edzeni, hogy bizonyíthassa, helye van a csapatban. 1976. szeptember 16-án este Karapetyan és öccse, a szintén búvárúszó Kamo a Jereváni-tó partján tartottak futóedzést, amikor váratlan zajra és hangos kiáltásokra lettek figyelmesek, majd döbbenten vették észre, hogy egy trolibusz lefordul a közeli hídról, és belehajt a vízbe. A fékhibás jármű 92 utasával a fedélzeten 25 méterre sodródott a hídtól, és 10 méter mélyre merült az erősen szennyezett vizű mesterséges tóba – Karapetyan a szerencsétlenséget látva egy pillanatig sem habozott, úgy döntött, búvártudását bevetve minden tőle telhetőt megtesz az utasok kiszabadításáért. Beugrott a vízbe, és gyorsan lemerült, majd a vaksötét mélyben megkereste a trolibuszt, és egy „karateütéssel” betörte a jármű egyik ablakát; az ablakon keresztül kiráncigálta a hozzá legközelebb eső utast, a felszínre úszott vele – ahol öccse várta a kimenekítetteket –, majd ismét lemerült, hogy újabb emberrel térhessen vissza. Összesen harminchatszor merült alá a jéghideg vízbe, és húsz-harminc utas életét mentette meg (egyeseknek saját erejükből is sikerült felszínre jutniuk, az utasok fele, negyvenhat fő élte túl a katasztrófát), mígnem a kimerültségtől eszméletlenül esett össze. A mentőakció során Karapetyan kétoldali tüdőgyulladást és vérmérgezést kapott – utóbbit az üveg betörésekor szenvedett lábsérülése miatt –, negyvenöt napig kórházban ápolták, felépülését követően azonban újra edzeni kezdett, és részt vett az 1977-es szovjet búvárúszó-bajnokságon, majd a következő évi, Magyarországon rendezett Európa-bajnokságon is. A tüdejét ért károsodás miatt azonban képtelen volt visszatérni korábbi formájához, néhány éven belül visszavonult az aktív sportolástól. Évekkel később másodszorra is hőssé vált A hőssé vált úszó története sokáig rejtve maradt a nyilvánosság elől, a szovjet sajtó ugyanis, amely szándékosan „megfeledkezett” a negatív, a rendszer hibáit leleplező hírekről, eltussolta a trolikatasztrófa ügyét – csak hat évvel később derült ki Karapetyan hőstette, amikor a Komszomolszkaja Pravda egyik szenzációra éhes újságíróra megfülelte az esetet, és interjút készített az egykori sportolóval. A riport óriási érdeklődést váltott ki, igazi sztárrá, népi hőssé tette Karapetyant, rajongók ezrei küldtek neki leveleket, a moszkvai pártvezetés pedig két jelentős kitüntetéssel is honorálta helytállását. A történet itt még nem ért véget, hősünk ugyanis három évvel később éppen a jereváni örmény-szovjet sportcentrum mellett sétált, amikor észrevette, hogy az épület lángokban áll: ismét habozás nélkül embertársai segítségére sietett, berohant és segített kijutni a bent rekedteknek. Eszméletlenül, súlyos égési sérülésekkel és füstmérgezéssel szállították kórházba, de ezúttal is túlélte a merész hőstettet – kétszeres helytállásáért később az UNESCO is kitüntette, aszteroidát neveztek el róla, a 2014-es Szocsiban rendezett téli olimpia alkalmával pedig Moszkvától a közeli Krasznovorszk városáig vihette az olimpiai lángot, melyről úgy nyilatkozott, mind Oroszország, mind Örményország fiaként megtiszteltetésnek tekinti. Forrás: D. Prants/TASS
200 éve született Czetz János – A szabadságharc legfiatalabb tábornokára emlékeztek Székelyföldön
A gidófalvi ünnepség kiemelkedő eseménye volt a Demeter István székelyudvarhelyi szobrászművész által készített Czetz János-mellszobor leleplezése, amely a honvéd tábornok nevét viselő iskola udvarát ékesíti. A szobor a Fővárosi Örmény Önkormányzat támogatásával valósult meg, tisztelegve ezzel is a székely-örmény Czetz János előtt. https://midio.hu/200-eve-szuletett-czetz-janos-a-szabadsagharc-legfiatalabb-tabornokara-emlekeztek-szekelyfoldon/?fbclid=IwAR3W6DEh4ASSxBI15qnDzoNRwcXw7859ekEUlZvv_cjUDcLaY0o3TuT2eKQ
Քարածխից մինչև համաշխարհային լաբորատորիա։ Ներկայացնում ենք կորոնավիրուսի դեմ պայքարի առանցքային գործիչները։
A Szénapadlásból lett a világot segítő labor: bemutatjuk a koronavírus elleni harc egyik kulcsfiguráját című cikk örmény fordítása. Նոգրադի փոքր գյուղը կարևոր վայր է դարձել գիտական աշխարհում։ Բժիշկ Նոյեմի Լուկաշը վերափոխել է իր նախապապերի տունը նախկին վագոնից և ածուխի ձեղնահարկը դեպի հետազոտական լաբորատորիա, որտեղ նա կարող է արտադրել եզակի ապրանք՝ կապված կորոնավիրուսային հետազոտությունների և նոր տեսակի պատվաստանյութերի որակի ապահովման հետ։ Երկար տարիներ նա և իր ընտանիքի բիզնեսը եղել են միակ արտադրությամբ զբաղվողները և համաշխարհային ներկրողը մոնոկլոնալ հակամարմինների, որոնք հայտնաբերել են երկշղթա ՌՆԹ(ԴՆԹ) – ում առկայությունը, որոնք ուղարկվել են աշխարհի շուրջ 50 երկրների հայտնի հետազոտական հաստատություններ: Արտադրության և բաշխման իրավունքները վաճառվել էին Հոլանդական կազմակերպության 2021 թվականի գարնանը։ Եզակի հնարավորություն։ Նա բացատրում է մոնոկլոնալ հակամարմինների սպիտակուցներ լինելը, որոնք ճանաչվում և կապվում են որոշակի մոլեկուլի հետ, հատկապես սպիտակուցը, որը կապվում է որոշակի ձևով։ Մեր հակամարմիններին հատուկ է այն, որ դրանք չեն ճանաչում սպիտակուցը որպես նուկլեինաթթվական կառույց ՌՆԹ (ԴՆԹ) -ում։ Որոշ երկշղթա ՌՆԹ-ներ առաջանում են վիրուսների բազմացման ժամանակ, երկար ժամանակ մեր հակամարմինները օգտագործվում էին միայն որպես վիրուսների հետազոտություն երկշղթա ՌՆԹ-ներում հայտնաբերման համար։ Պատվաստանյութը փոխանցում է տեղեկատվություն, որը կոդավորում է վիրուսային սպիտակուցները։ Պատվաստանյութերի նոր տեսակներից մեկը, այսպես կոչված (մատրիցային) ՌՆԹ պատվաստանյութերը, աշխատում են ներկայացնելով վիրուսային սպիտակուցներ, բայց այն ինֆորմացիան որը կոդավորվում է նրանց համար, օրինակ՝ (մատրիցային) ՌՆԹ, որից պատվաստված անհատից բջիջները արտադրում են վիրուսային սպտակուցները իրենց մեջ- բացատրում է բժիշկ Նոյեմի Լուկաշը։ Սա ճանաչվում է իմունային համակարգի կողմից, որպես նյարդային ջղերի պաշտպանիչ պատասխան։ ՌՆԹ-ների արտադրությունը նույնպես արտադրում է քիչ քանակով երկշղթա ՌՆԹ-ներ, որոնք պետք է հեռացվեն պատվաստանյութից կամ նրանք կարող են առաջացնել անցանկալի հակազդեցություններ։ Մեր հակամարմինները կարող են օգտագործվել նաև ՌՆԹ –ի պատվաստանյութի որակի ապահովման համար և հայտնաբերել հնարավոր վարակ երկշղթա ՌՆԹ-ում ։ COVID-ի դեպքում հակամարմիններ են օգտագործվել նաև՝ պարզելու, թե արդյոք դեղամիջոցի հայտաբերողը արգելակում է վիրուսի վերարտադրությունը -Մեր գեները կարող են ճանաչել ոչ միայն կորոնավիրուսը, բայց ցանկացած վիրուսի սկզբունքորեն վերարտադրություն, – ասաց նա։ Մենք կարող ենք հաղթել մեր վիրուսներին եթե մենք իմանանք և հասկանանք, թե ինչպես են նրանք աշխատում։ Օրինակ COVID-19 – ի դեպքում, նրանք թեստավորում էին, թե արդյոք որոշ դեղերի հայտնագործողներ արգելակում են վիրուսի վերարտադրությունը թե ոչ։ Ես նշեցի, որ ՌՆԹ – ի պատվաստանյութերի համար կարևորը այն է, որ նրանք չպարունակեն երկշղթա ՌՆԹ – ում։ Մեր հակամարմինները շատ զգայուն են պարզելու համար, թե ինչ քանակությամբ է այս վարակը առկա պատվաստանյութում: Ինչպե՞ս է ստեղծվում հակամարմինը։ -Մեր հակամարմինները արտադրվում են բջիջների կողմից, որոնք պահված են հեղուկ ազոտի մեջ -195C աստիճանում։ Երբ դրանք հանում ենք, նրանք, այսպես ասած, կենդանանում են, և սկսվում է արտադրական գործընթացը։ Մեր վերջնական վաճառվող արտադրանքը պատրաստվում է մոտ վեց շաբաթ և ավելի թանկ է, քան ոսկին: Դա սպիտակ փոշի է, որը մենք ավելի ենք փոքրացնում փոքր խողովակների մեջ։ Մինչ այժմ մեր տարեկան ամենամեծ շրջանառությունը կազմել է երկու գրամ։ Նույնիսկ ամենափոքր հակամարմնի փաթեթը բավական է բազմաթիվ փորձարկումների համար, որովհետև կախված մեթոդից դրա հայտնաբերումը ավելի քիչ է պահանջում, նեւյնիսկ հարյուր անգամ քիչ հակամարմին, քան գրամի միլիոներորդական մասը,- ասաց նա։ Ինչու՞ է լաբորատորիան հենց այս գյուղում։ –Ես համարում եմ դա իմ տունը,- ասաց նա,- և թոշակի անցնելուց հետո ինձ համար կարևոր էր ինչ-որ բան վերադարձնել համայնքին։ Ես ուզում եմ օրինակ ծառայել , որ մարդիկ չհեռանան ստանալու բարձրագույն կրթություն։ Եվ, ի դեպ, Նյուտոնի հայրենի քաղաքն այնտեղ է, որտեղ հայտնի խնձորն է ընկել նրա գլխին, այնպես որ, եթե չես հավատում ինձ, գնա Վուլսթորփ և իմացիր։ Հայկական ծագման մասին։ Բժիշկ Լուկաշ Նոյեմիի հայրական պապը բժիշկ Հովհաննես Եղիան է, որին հայրը փրկվել է Թուրքիայից 14 տարեկանում։ Նրա մասին պրոֆեսորը արտահայտվում է, «Նա շնորհալի էր, խոսում էր վեց լեզվով»։ Հունգարիայում իրավաբանություն էր սովորել, որպես իրավաբան հաստատվել էր Գյոդելյոյում և ընտանիք կազմել։ Նա նվիրյալ և նվիրյալ հայուհի էր, և հայկական հարցերին վերաբերող նրա գրքերից են՝ «Հայերի դերը Լոնդոնից մինչև Կալկաթա» (1921), «Հայաստանի ժողովուրդը» (1934), «Հայերը ազգի ծառայության մեջ» (1940 թ.), «Ընտրանիներ հայ գրականությունից», Մաս 1 (1942). Նրա որդիները՝ Երվանդը (Բժիշկ Կարոլի Տարյան Երվանդ) և Զավենը (Բժիշկ Յանոս Լուկաշ Զավեն, գրչանունը՝ Բոր Ամբրուս) ապրեցին մինչև չափահաս տարիքը։ Նրա թոռներն են՝ Թամաշ Տարյան Արախելը, Բալաշ Տարյան Մեչիտարը, Նոյեմի Լուկաշ Պարանսեմը, Գերգելի Լուկաշ Եղիան և Լաուրա Լուկաշ Թագուհին։ Բժիշկ Նոյեմի Լուկաշն ասել է. «Ցավոք սրտի, ես անձնական հիշողություններ չունեմ իմ հայ նախնիների մասին, քանի որ պապս մահացել է իմ ծնվելուց մի քանի ամիս առաջ: Այնուամենայնիվ, դժվար իրավիճակներում ես ուժ էի առնում այն գիտելիքից, որով նա կարողացել է կանգնել իր սեփական ոտքերի վրա և մանուկ հասակում ստեղծել է կյանք, որպես փախստական, այնպես որ ես կարող եմ դա նույնպես իմանալ: Հարցին, թե ինչպես է, իր կարծիքով, այսօր վերաբերվում հայերին Հունգարիայում, և արդյո՞ք նրանք, ովքեր, ինչպես նա, որպես հունգարացիներ, շատ բան են դրել սեղանին, արժանանում են բավարար հարգանքի՝ բժշկուհին պատասխանեց՝ ընդհանուր առմամբ դրական և համակրելի: Չեմ կարծում, որ հայ լինելը որևէ կերպ ազդում է նրանց հանդեպ հարգանքին։ Այս հոդվածին որպես հավելված կցում ենք պրոֆեսորի ուղարկած լուսանկարները։ Լուսանկարները տրամադրել է Լաուրա Լուկաշը։
Szénapadlásból lett a világot segítő labor: bemutatjuk a koronavírus elleni harc egyik kulcsfiguráját
Egy kicsiny nógrádi falu a tudományos világ fontos helyszíne lett. Dr. Lukács Noémi a dédszülei házát alakította át, így a korábbi kocsiszínből és szénpadlásból olyan kutatólaboratórium lett, ahol a koronavírus kutatásához, az új típusú vakcinák minőségbiztosításához kapcsolódó és egyedülálló termékét állíthatja elő. Így lehet, hogy a Pfizer és a BioNTech is a picike magyar településen „áll sorba”. A professzorasszony és családi vállalkozása hosszú évekig az egyetlen gyártója és világméretű forgalmazója volt a kettősszálú RNS (dsRNS) jelenlétét kimutatni képes, monoklonális ellenanyagoknak, amelyek a világ 50 országába, neves kutatóhelyekre jutottak el. A gyártási és forgalmazási jogot 2021. tavaszán egy holland cégnek eladták. Most új fejlesztésekre koncentrálnak. Egyedi képesség A professzorasszony ismertette: A monoklonális ellenanyagok olyan fehérjék, amelyek nagyon specifikusan felismernek egy adott molekulát, legtöbbször fehérjét, és ahhoz azután kötődnek is. A mi ellenanyagainkban az a különleges, hogy nem egy fehérjét, hanem egy bizonyos nukleinsav-szerkezetet, a duplaszálú RNS-eket (dsRNS) ismerik fel. Ilyen dsRNS-ek keletkeznek a vírusok sokszorozódása során, úgyhogy ellenanyagainkat sokáig csak a víruskutatásban, a dsRNS-ek kimutatására használták. Segítségükkel ki lehet mutatni a szervezetben a vírus sokszorozódás helyét azt, hogy milyen sejtekben és milyen erősen szaporodik. Az oltással a vírusfehérjéket kódoló információk jutnak a szervezetbe -Az új típusú vakcinák egyik csoportja, az ún. (m)RNS-vakcinák úgy működnek, hogy az oltással nem vírusfehérjéket visznek be, hanem az azokat kódoló információt, azaz mRNS-t, amelyről a beoltott egyén sejtjei maguk gyártják le a vírusfehérjét – avatott be Dr. Lukács Noémi. Ezt az immunrendszer idegenként felismeri és beindítja a védekező reakciókat. Az RNS-ek gyártása során kis mennyiségben ugyan, de keletkeznek dsRNS-ek is, amelyeket a vakcinából el kell távolítani, mert különben nem kívánatos reakciókat váltanának ki. Ellenanyagaink az RNS-vakcinák minőségbiztosítására, az esetleges dsRNS szennyeződés kimutatására is alkalmasak. Az ellenanyagokat a COVID esetében arra is használták, hogy kiderüljön: a gyógyszer-jelölt gátolja-e a vírus szaporodását -Ellenanyagaink nemcsak a koronavírus, hanem elvben bármely vírus sokszorozódásának kimutatására alkalmasak – mesélte a professzorasszony. Legyőzni akkor tudjuk a vírusokat, ha ismerjük és megértettük a működésüket. A COVID-19 esetében használták őket például annak vizsgálatára, hogy egyes gyógyszer-jelöltek gátolják-e a vírusszaporodást. Említettem, hogy az RNS-vakcinák esetében fontos, hogy ne tartalmazzanak dsRNS-t. Ellenanyagaink segítségével nagyon érzékenyen kimutatható, hogy jelen van-e a vakcinában ez a szennyezés és milyen mennyiségben. Így készül az ellenanyag – Ellenanyagainkat sejtek állítják elő, amelyeket folyékony nitrogénben, mínusz 195 Celsius-fokon tárolunk. Amikor onnan kivesszük őket, úgymond életre kelnek, így kezdődik a gyártási folyamat. A végső termék, amit eladunk, körülbelül hat hét alatt készül el és drágább, mint az arany. Fehér por, amit kis csövekbe porciózunk. Eddig maximum évi két gramm volt a forgalmunk. A legkisebb kiszerelésű ellenanyag is sok kísérletre elég, hiszen módszertől függően egy kimutatáshoz kevesebb – akár százszor kevesebb – ellenanyag szükséges, mint a gramm egy milliomod része -mondta el. Miért ebben a faluban van a labor? -Ezt tekintem az otthonomnak – fogalmazott a professzorasszony – és nyugdíjazásom után fontos volt nekem, hogy visszaadjak valamit a közösségnek. Példát szeretnék mutatni, hogy ne menjenek el innen azok, akik felsőfokú végzettséget szereznek. Egyébként pedig Newton fejére is szülőfalujában esett az a híres alma, aki nem hiszi, Woolsthorpe-ban járjon utána. Örmény gyökereiről Dr Lukács Noémi apai nagyapja dr. Hovhannesian Eghia, akit édesapja 14 évesen menekített ki Törökországból. Róla a professzor asszony elmondta: Tehetséges volt, hat nyelven beszélt. Magyarországon szerzett jogi diplomát, ügyvédként Gödöllőn telepedett le és alapított családot. Szívvel-lélekkel, nagy odaadással ápolta az örménység ügyét, örmény témában megjelent könyvei: Az örmények szerepe Londontól Kalkuttáig (1921), Armenia népe (1934), Hazai örmények a nemzet szolgálatában (1940), Szemelvények az örmény irodalomból, 1.rész (1942). Fiai, Yervant (dr. Tarján Yervant Károly) és Zaven (dr. Lukács János Zaven, írói nevén Bor Ambrus) élték meg a felnőtt kort. Unokái Tarján Tamás Arakhel, Tarján Balázs Mechitar, Lukács Noémi Parancem, Lukács Gergely Eghia és Lukács Laura Takuhi. Dr. Lukács Noémi úgy fogalmazott: Sajnos személyes emlékeim nincsenek örmény felmenőimről, mert Nagyapám néhány hónappal születésem előtt meghalt. Nehéz helyzetekben azonban erőt merítettem abból a tudatból, hogy gyakorlatilag gyerekként, menekültként képes volt egyedül megállni a lábán és egzisztenciát teremteni, úgyhogy ezt én is tudhatom. Arra a kérdésre, mit gondol, ma Magyarországon hogyan viszonyulnak az örményekhez, kapnak-e elég megbecsülést azok, akik már magyarként – mint Ő is – sok mindent tettek le az asztalra, a doktornő úgy válaszolt: Szerintem Magyarországon általánosan pozitívan, rokonszenvvel viszonyulnak az örményekhez. Nem gondolom, hogy az örmény származás bármilyen módon befolyásolná a megbecsültséget.
Disznótorral, bandériummal, örmény tánccal búcsúztunk a téltől
Farsangi rendezvényt tartott a Fővárosi Örmény Önkormányzat – idén, rendhagyó módon, szabadtéren. Disznótor, farsangi népszokások, a Körösök Völgye Vitézi Bandérium fellépése, Dr. Tóth Monika tradicionális örmény tánca színesítette az összejövetelt. A józsefvárosi rendezvényhelyszínre nagy számban érkeztek az örmény közösség tagjai. A bográcsban már főtt az ádzsábszándán, a gazdag, örmény zöldséges leves, forgott a nyárson a saslik. A rendezvény kulturális „fogásai” között lépett fel dr. Tóth Monika, aki csodás örmény táncával elkápráztatta a közönséget. Monika arról, mi volt, ami arra ösztönözte, hogy örmény táncot járjon, így mesélt: „Barátokon keresztül ismerkedtem meg az örmény kultúrával, részt vettem sok örmény kulturális programon: így kezdődött tiszteletbeli „örménységem”. Rengeteg videót néztem, tanultam – végül készítettem egy saját csoportos tánckoreográfiát, majd felkérést kaptam egy önálló táncelőadásra. Örmény baráttól kaptam egy 100 éves csodálatos felső öltözetet, a többit (ruhát, fátylat, tiarát) saját magam készítettem eredeti örmény fotók alapján. Ma már két teljes örmény tradicionális táncruhám van, repertoáromat is folyamatosan bővítem.” Monika úgy fogalmazott: A tánc a szerelem az életemben – amikor táncolok, lélekben örmény vagyok – csodálatos élmény számomra is. A kulturális csemegék után az időközben megérkezett fél disznó bontásában, darabolásában, előkészítésében vettek részt nagy örömmel a jelenlévők; a coca részeiből pedig újabb ínycsiklandó ételek kerültek bográcsba: készült ángádzsábur leves, a darált húsból kolbász, a zsírosabbjából töpörtyű. Finom sütemények, jóízű beszélgetések, nevetések kísérték a téltemető rendezvényt.
Búcsú Kabdebó Lóránttól
Demeter Szilárd búcsúja a január 24-én meghalt József Attila-díjas irodalomtörténésztől, Kabdebó Lóránttól. Elhangzott Kabdebó Lóránt temetésén Miskolcon 2022. február 5-én. „Kabdebó tanár úr arra tette fel magát, hogy amint azt TGM harminc évvel ezelőtt, a rendszerváltáskor méltatásképpen megfogalmazta: filológusként megváltoztassa az irodalomtörténetet. Nem az öncélú szakmaiság vezérelte – jobbá akart tenni az egész magyar kultúrát. Nem karriervágyból, nem magáért – értünk perelte ki Szabó Lőrinc igazát, egyben minden magyar költő mindenkori igazát is az elhallgatással, bűnös elhallgattatással, a közömbösséggel és a feledéssel szemben. „ Az Origo cikkét az alábbi linkre kattintva olvashatja el: https://www.origo.hu/kultura/20220205-demeter-szilard-bucsu-kabdebo-loranttol.html?utm_source=link&utm_medium=referral&utm_campaign=sms
ANI – az Örmény magazin 2021. december
Örömmel mutatjuk be az ANI magazin legfrissebb számát, amelyben beszámolunk a Fővárosi Örmény Önkormányzat tevékenységeiről és közös eseményeinkről, illetve közösségünk számára fontos információkat és interjúkat közlünk. Üdvözlettel, Esztergály Zsófia Zitaelnök ANI_2021_01_-6
Összegző album jelent meg Nuridsány Zoltán munkásságáról
A festő nyomot hagyott a XX. századon emberként és művészként egyaránt, még akkor is, ha szabadságszeretetét, szuverén alkotó szellemét, személyiségét nem tűrte a zsarnoki kor. A hiánypótló albumot az Örmény Katolikus Lelkészség közösségi termében mutatták be. A művész felesége, Nuridsány Mimi az album előszavában így fogalmaz: Nem véletlen, hogy az előszó megírására magam vállalkoztam, művésztársai, méltatói és barátai helyett. Az életmű felkutatásával magam foglalkoztam évtizedeken keresztül. Ám a halála óta eltelt időszak egyetlen napja sem múlt el anélkül, hogy a kegyetlen világ módszerivel – amelyben éltünk – próbáltam volna megbékélni. Máig igazságtalannak érzem korai távozását e földi létből. Szabadságszeretete és szuverén alkotó szelleme nem hajolt meg az erőszaknak. Természetesen ez nem maradt megtorlás nélkül. Legközelebbi tanúja voltam tönkretételének. Az embert próbáló években igyekezett úrrá lenni az alig elviselhető nehézségeken, és fiatalos hévvel alkotni, annak ellenére, hogy a rendszer minden eszközt felhasznált tehetsége módszeres felmorzsolására. 1956 után nem vehetett részt pályázatokon, semmiféle ösztöndíjat nem kapott. Egzisztenciális lehetőségeinek szűkülése az érzékeny embert, a tehetséges művészt nagyon megviselte. Hiába várták Párizsban, útlevélkérelmét rendre visszautasították. Megfigyelésére 1957-ben egy III/III-as ügynököt állítottak, aki – mint ahogyan ez később kiderült – egész baráti köréről, írókról, költőkről, zenészekről, képzőművészekről jelentett. Később, közülük többen – akik megérték a változást – Kossuth-díjat kaptak. A besúgó Nuridsány Zoltán évfolyamtársa, a baráti köréhez tartozó festő, Sch. Erik volt. Ezekkel a módszerekkel sikerült életét és munkásságát derékba törni. Ám Nuridsány Zoltán sokirányú tehetsége kibontakozott, gúzsba kötve is. Bár nem futhatta be azt a pályát, amelyre tehetsége predesztinálhatta volna – főiskolásként részt vehetett az Európai Iskola kiállításain, Szőnyi István pedig örökösének tekintette, római ösztöndíjasként felfigyeltek rá -, mégis megalkotta életművét magyarként és magyarörményként egyaránt. Ezért fontosnak tartom, hogy munkássága egy összegző albumban megjelenjen, hiszen Nuridsány Zoltán nyomot hagyott a XX. századon emberként és művészként egyaránt, még akkor is, ha szabadságszeretetét, szuverén alkotó szellemét, személyiségét nem tűrte a zsarnoki kor. Életművének felkutatása és feldolgozása élveboncolás volt a javából, és eddig is több évtizedet ölet fel. Nuridsány Mimi, a művész felesége eddig 21, nagy szakmai érdeklődést kiváltott kiállítást rendezett a felkutatott és megtalált művekből: Zebegényben, Balatonalmádiban, Dunakeszin, valamint Erdélyben, Csíkszépvizen az Örmény Kaszinóban és Csíkszeredán a Mikó várban, valamint Örményország fővárosában, Jerevánban. A rendszerezett életmű-katalógus összeállításában a kutatómunka mellett fontos szerepe volt a kiállításának megrendezésében és megnyitásában közreműködő szakemberek és kortárs művészek értékítéletének, valamint az érdeklődő látogatók visszajelzésének. Nuridsány Zoltán méltatói évtizedeken keresztül vallották, hogy rendkívül érzékeny, komoly tehetség volt, és erről mindazok meggyőződhetnek, akik kezükbe veszik a most megjelent, a XX. századi művészpályát felidéző albumot. Az albumot Benedek Katalin művészettörténész mutatta be. Mint fogalmazott, a kiadvány nemcsak Nuridsány Zoltán műveibe enged betekintést, hanem az ’50-es évek belső bugyraiba is. Különös erénye a képanyag, így együtt, először megjelenve. Mint mondta, a monografikus emlékező könyv feladata tárgyilagosan felvillantani azt az időszakot, amelyben a művész élt és alkotott. Nuridsány Mimi évtizedes munkával kutatta fel az alkotásokat és megmutatja egy érzékeny művész hiteles műveit: mértéktartó egyéni hangú megemlékezése Zoltánhoz méltó.
Dr. Székely András Bertalan: Felelősek vagyunk egymásért, mi, határokkal szétszakított magyarok: ezt az összetartozás-tudatot erősítenünk kell
A jelenlegi politikai helyzetben, amikor Európa határain belül és kívül egyaránt komoly fizikai és ideológiai támadások érik a kereszténységet, a keresztény értékeket és szellemiséget, fontos, hogy tudatosítsuk magunkban: Európa keresztény mivoltát meg kell védenünk. Erről, valamint a Kárpát-medencében élő magyar nemzetiségi közösségek és a Magyarországon élő nemzetiségekről szól dr. Székely András Bertalan művelődésszociológus Kárpáton innen, tengeren túl című kötetében. Tarics Péter kérdezte a szerzőt, aki a Fővárosi Örmény Önkormányzat elnökhelyettese. Mit takar ez a cím: Ki írta ezt a könyvet? A művelődésszociológus Székely András, vagy a nemzetiségkutató, a nemzetiség-tudós? A 80-as évek eleje óta, amikor második diplomámat szereztem művelődésszociológusként, egyfolytában a nemzetiségi kérdésekkel foglalkozom, tehát a művelődés-szociológián belül erre szakosodtam. A szakdolgozatom és a következő évben a doktori disszertációm romániai és csehszlovákiai magyar középiskolai történelem tankönyvek elemzése és összehasonlítása volt. Ki lehetett rajtuk mutatni a többségi nacionalizmust és hogy milyen a magyarságképet, illetve többségi képet akartak a fiatalok fejébe bele plántálni. Hogy a kötet címe mit takar: „Kárpáton innen” ezt azt jelenti, valamennyi, vagy a határon túl élő magyarok jelentős részével is foglalkoztam, és a velünk együtt élő, országon belüli nemzetiségekkel is: ez a Kárpáton inneni oldal. A „tengeren túl” pedig: két tanulmány erejéig átléptem az Atlanti óceánt, az amerikai magyarsággal, illetve egy indián népcsoporttal foglalkoztam részletesebben, a navajókkal, Közép-kelet-európai összehasonlításban. A kötetben tárgyalod a népi kultúra vonzását, a sorsközösség jelentőségét a Kárpát-karéjban – ahogy te nevezed a Kárpát-medencét. Írásaidat és nyilvános szerepléseidet a hithez, a magyarsághoz és a Kárpát-medencében együtt élő népek sorsközösségéhez való pozitív viszonyulás hatja át. Honnan ez a pozitív hozzáállás és ez az érzelmi viszonyulásod? Kezdeném a származásommal: erdélyi családból származom apai részről. Dédnagyapám tordai volt, dédnagyanyám székelyudvarhelyi és nagyapám Kolozsvárról települt át Trianon után. Az anyai ág viszont délvidéki gyökerű, édesanyám nevelőapja újvidéki születésű volt, folyékonyan beszélte a szerb nyelvet: így ezekhez a tájakhoz is rokoni szálakkal kötődöm. Anyai nagyanyám Bad Ischlben született a Monarchia ausztriai részén, Kálmán Imrével, Lehár Ferenccel családi, baráti kapcsolatban állt. Apai nagyanyám győri volt, ő mesélte – 1900-ban született – hogy még villamossal jártak Pozsonyba, illetve Bécsbe. Nem tévedés, villamossal, ahogy Hódmezővásárhelyről manapság Szegedre. Tehát, ezek a családi gyökerek meghatározóak voltak. Felfogásom szerint a Kárpát-medence egy és oszthatatlan, a Szent korona népei vagyunk mindahányan, akik őshonosak. A magyar törvények szerint 100 év folyamatosan való ittlakás az őshonosság feltétele. A határok, uralkodó nemzetek változnak, ám az egymásrautaltság állandó. Ez a felfogásom az együtt élő nemzetekkel kapcsolatban. Magyarországon és a Kárpát-medencében egyaránt te vagy az egyik leghitelesebb szakértője, kutatója a hazai nemzetiségek életének, sorsának. Mi mondható el jelenleg az itt élő 13 nemzetiség jogairól, közművelődési és kulturális életéről? 1993-ban, majd 2011-ben nemzetiségi törvényt hoztak Magyarországon, ez a legjobb Szent István-i hagyományokhoz nyúl vissza. Egyenrangú közösségnek tekinti mind a tizenhármat és a kulturális autonómia legkülönbözőbb formáit biztosítja számukra. Ez jelenti az anyanyelvi oktatást, művelődést, sajtót, intézmények alapítását, illetve meglévő intézmények átvételét. Európában egyedülálló az a demográfiai tény, hogy Magyarországon nem csökkent, hanem nőtt két népszámlálás között a nemzetiségek lélekszáma, nyilván ebben a megnövekedett szabadság foka, a jó közérzet is szerepet játszik, de az is, hogy a támogatások bizony lélekszámokhoz, a demográfiai bevalláshoz vannak kötve, így nagyon komoly szervezés is volt az utolsó népszámlálás előtt, hogy minél többen vallják nemzetiséginek magukat. Az országgyűlési képviselet is egy új fejlemény, tulajdonképpen az egyik közösség tudta teljesíteni a szavazatok megfelelő számát, ahhoz, hogy teljes jogú képviselője legyen: ez a németség. A másik 12 pedig úgynevezett szószólót küldhet, ami gyakorlatilag ugyanazokkal a jogokkal rendelkezik: kifejthetik a véleményüket a nemzetiségeket illető kérdésekben, bizottságokat alakíthatnak, javadalmazásban is egyenlő az elbírálásuk. Ez az erősödő öntudat azt jelenti, hogy igazán már csak rajtuk múlik, hogy meddig maradnak nemzetiség. Összehasonlítható-e a Trianonban elszakított magyar nemzetrészeken élő, határon túli magyarság és a magyarországi nemzetiségek élete, sorsa, jogai? Van-e valamiféle hasonlóság közöttük, vagy egészen más kategóriáról beszélünk a két esetben? Nagyságrendileg, történetileg és szociológiailag is más képlet a kétféle kisebbség. A határon túli magyarság kényszer-kisebbség, tehát gyakorlatilag a megkérdezésük nélkül, békediktátum során váltak nemzetiséggé a szomszéd országokban. A hazai nemzetiségek egy része különböző történelmi időszakokban kért bebocsátást Magyarország területére. Például vallásüldözés következtében, vagy a török kiűzése után az elnéptelenedett területekre, országon belüli, vagy kívülről érkező migrációs csoportként érkeztek, például a Bánságba, az Alföld más részeire, a Partiumba. Valóban mások a jellemzők, ugyanakkor emberi jogilag nem szabad különbözőképpen viszonyulnunk hozzájuk, nincs kétféle mérce. Mélyen keresztény nemzeti és magyar érzelmű, gondolkodású ember vagy. Mit jelent neked a nemzet és a hit? A kettő összefügg egymással? Most saját hitem gyökereiről: apai ágról unitárius és református őseim vannak, anyai ágról katolikusok. Magamról tudom, hogy ezt ökumenikus módon tudom egyesíteni, keresem azt, ami közös és nem azt, ami elválaszt. Fiatalabb koromban protestáns lelkületű katolikusként határoztam meg magamat, ami körülbelül 30 éve reformátussá válásomat is elősegítette. Gyermekeimet már tudatosan protestáns egyházi iskolába írattuk. Soha nem vagyok hajlandó kijátszani egymás ellen a különböző hiten lévő testvéreimet, amikor ekkora támadásnak vagyunk kitéve akár európai, akár távolabbi földrészek más vallású egyéni és politikai irányzatú részeiről. Sajnálom azokat a honfitársaimat, akik kozmopolita módon eladják vagy tagadják a nemzethez való tartozásukat, és csak közvetlenül az emberiséghez óhajtanak tartozni. Véleményed szerint hogyan lehet ma megvédeni Európában a nemzeti, keresztény, konzervatív értékeket, eszméket? Egyfelől minden magyar felelős minden magyarért: ez az összetartozás a legtermészetesebben kell, hogy működjön. Ugyanakkor, amikor a nyugat feladja azokat az értékeket, amelyeken Európa sok évszázada nyugszik. Mi, akik megtapasztaltuk a négy évtizedes kommunista diktatúrát, sokkal épebb veszélyérzettel és reflexekkel rendelkezünk. Szeretnénk megmaradni, nemzetnek, keresztyénnek, a férfi-nő szeretetén alapuló család tagjának, egyenrangú kapcsolatokat ápolni úgy a nemzetrészekkel, és szomszédainkkal, mint a Nyugattal és a Kelettel. Létkérdés az összetartás a szomszédságunban élőkkel, külön-külön különlegesek vagyunk, együtt komoly erőt képviselünk. És megvan az esélye, hogy mi, itt a Visztula, a Moldva, a Duna, a Száva és az Olt mentén leszünk az igazi európaiság átmentői egy jobb korba. Nem kétséges, hogy felelősek vagyunk egymásért, mi, határokkal szétszakított magyarok. Ezt az összetartozás-tudatot erősítenünk kell. A szolidaritásról egyénenként és nemzetként, országonként is gondoskodnunk kell. Mindenki, szerte a világon, aki magyarnak vallja magát, ehhez a nemzethez tartozik.
Ünnepvárás a Süni Gyermekkuckóban
Az örmény gyökerű Cseke család szervezésében Advent idején sok énekkel, tánccal várja a kicsiket – akár pár hónapostól 8 éves korig – a Süni Gyermekkuckó. Klári erdélyi örmény gyökerű, szamosújvári felmenőkkel bír. A Pécsi Művészeti Szakiskolában végzett ének-zene tanárként, hosszú idő óta foglalkozik gyerekekkel, jelenleg a Süni gyerekkuckót igazgatja Pakson, nagy szeretettel. A Süni Gyermekkuckó igényes környezetben, szakemberekkel várja a mókázást, éneklést és a mondókákat szerető gyerekeket és szüleiket. https://www.facebook.com/watch/?v=162244652771785
Első séta a Józsefvárosban a régvolt örmények nyomában
Első alkalommal tartott tematikus várossétát a Józsefvárosi Örmény Önkormányzat a Józsefvárosban, a Fővárosi Örmény Önkormányzat támogatásával. A november 21-i esemény témája a következő volt: az örmények társadalmi felemelkedésének útjai és integrációs stratégiái a 19. század második felében, valamint a századfordulón és a 20. század elején. A Guttenberg téri park főbejárata elől indult a program Bence Balázs vezetésével. Bence Balázs dédunokája Szenkovits Ilonának, aki Szenkovits Marci – Pálffy Gyula Szenkovits Marci mókái című ankdotafüzére hősének – legkisebb húga volt. A séta ötletgazdája, a forgatókönyv megalkotója Kali Kinga író, antropológus, diaszpóra-kutató – részben az ő háttérkutatásain alapul a séták tartalma. Az ő tollából születtek az első sétán elhangzottak; az alábbiakban olvashatják, amit a sétán részt vett szerencsések élőben hallhattak, természetesen Bence Balázs értő tolmácsolásában, kiegészítésekkel fűszerezve: „Mielőtt még visszaröpítenénk az időben a sétáló nagyérdeműt, ebben a korban maradva megmutatom az idén március 26-án eltávozott Moldován Domokos rendező egykori lakóhelyét (a rabbiképző főiskola melletti ház, Somogyi Béla utca 24., egykor Rökk Szilárd utca) – ha már ilyen közel vagyunk hozzá, és örmény nyomokat keresünk. A Nádasdy Kálmán-díjas opera- és filmrendező, etnográfus Moldován Domokos erdélyi örmény családból származott. Az örmények szempontjából legfontosabb művét, az Örmény legenda című tánckantátát 2001-ben állította színpadra, mely az örmény nép kereszténnyé válásának történetét dolgozza fel. A darab bemutatója 20 évvel ezelőtt, 2001. június 16-án volt, a csodás Kiscelli Romtemplomban. Moldován Domokos 1943-ban született az erdélyi Sajóudvarhelyen. 1965-től amatőrfilmes, népzenegyűjtéssel foglalkozott. 1966-ban végzett az ELTE Bölcsészettudományi Kar néprajz szakán, majd elvégezte a Színház- és Filmművészeti Egyetemet is. 1966-tól a Magyar Televízióban sorozatot készített a magyar parasztfestőkről, valamint az Egyetemi Színpadon rendezett. Az 1970-es évektől a Mafi lmnél néprajzi dokumentumfilmeket forgatott. A rendszerváltás után másfél évtizedig a főváros V. kerületének örmény kisebbségiönkormányzati képviselője volt. 2002-ben operarendezéseiért Nádasdy Kálmán-díjjal jutalmazták. Az Örmény legenda tánckantáta egy különleges évforduló tiszteletére jött létre: az örmények 301-ben vették fel a kereszténységet, elsőként a világon (III. Trdat örmény uralkodó ezzel megelőzte Nagy Konstantin római császárt) – ennek 1700 éves évfordulójáról megemlékezve. A darab zenéjét Melis László szerezte – bartóki hozzáállással. Azért is kiemelendő mindez, mivel hamarosan az ő egykori háza előtt is elmegyünk, és megemlékezünk róla az emléktáblánál. Így ír Olsvay Endre a Muzsika 2001 szeptemberi számában Melis zenéjéről a bemutató kapcsán: „Melis László közismerten fogékony a különféle, térben-időben tőlünk távoli (vagy annak tetsző) kultúrák iránt. Noha személyes örmény kötődése nincs, eredendő megszállottsággal vetette magát a munkába. Nyolc hónapon át ismerkedett az örmény zenével, ezt követően formálódott meg benne a tánckantáta zenei matériája, amely nem egyszerűen alkalmazza vagy netán mímeli az örmény hangvételt. Számos eredeti dallamot, motívumot asszimilál, plasztikusan idomítva azokat saját, ismert zenei arcéléhez. A mű tehát – jellegét tekintve – bartóki magatartást képvisel. A hagyomány által megőrzött dallamtípusokat saját invenciójú zenével ötvözi; eredeti anyagot pezsdít föl – a hajdani repetitív művek eredményeit is felhasználva – permutációs eljárással. Az összhatást végeredményben „örményesnek” érezzük, de nem az egzotikus szuvenír talmi csillogásának szintjén. Alapvetően európai szellemű és felépítésű zene született, amely mégsem idegen az örmény hagyománytól, és semmi esetre sem azzal ellentétes tónusú vagy ethoszú.” Most pedig ugrás az időben: a 19. század második felétől a magyarországi magyar-örmény diaszpóra első rétege sporadikusan a 18. század végétől alakulóban volt, de kimondható, hogy a 19. században alakult ki az a réteg, amely a diaszpóra terminussal illethető. Az örmények jövevények voltak Erdélyben, a magyar törvényhozás eleinte értelemszerűen idegenként kezelte őket, több mint száz évig (a magyar társadalom ennél még sokkal tovább is, századokon át) – az 1672-es, I. Apafi Mihály fejedelem általi hivatalos betelepítéstől egészen az 1776-os jogi integrációig, amikortól a magyarokhoz hasonlóan állami hivatalokat is vállalhattak: tevékenységük már nem korlátozódott csupán a kereskedésre. Már a 18. század végén megindul a kirajzás az erdélyi örmény primér (azaz örmény templommal rendelkező) és szekundér telepekről (ahol az örmények kereskedelmet folytattak), eleinte a Nagy Alföld bír vonzerővel a marhakereskedők számára – később azonban a társadalmi felemelkedés egyéb irányvonalai hódítanak teret a magyarságba integrálódó örménység körében. Miután a jogi integráció lehetővé tette, megindult a Magyarországra való betelepedés, a gazdagabb örmény családok nemességet vásároltak, egyre több az örmény családokból kikerülő homo novus: azaz a már nem az örmény hagyományos mesterségekben tevékenykedő örmény. Az örményeket ott találjuk az 1848-as forradalomban a magyarok oldalán harcolva – ekkor már tudatosan magyarok akartak lenni, felvállalva a befogadó nemzethez való tartozást. Ezzel együtt fokozatosan megszűnik az örmények etnikai különállása, elmosódik a határvonal a társadalmi rendek és a kereskedőcsoportok közt, a társadalmi felemelkedésnek új stratégiái alakulnak ki – mindez asszimiláció felgyorsulásával jár, és a 19. század közepén-végén már plurális identitással (politikailag magyar, kulturálisan örmény) bíró örményeket ott találjuk a társadalom híres előkelőségei között. A társadalmi felemelkedés egyik útja a nemesség vásárlása a tehetősebb örmény családok körében – a másik pedig az értelmiségi karrier vállalása; e két stratégia sok esetben együtt járt. A felemelkedő örmények – legyenek akár nemesek, akár közemberek – gyakran választották a politikai karriert a társadalmi felemelkedésre, akárcsak az írói, hírlapírói karriert is. Lássuk akkor ezeket a stratégiákat térben is, az útvonalunkon elrendezve. Örmény értelmiségiek – írók, hírlapírók, művészek Felemlíthetjük itt Bányai Elemér Zubolyt és az ő két jóbarátját, Törös Tivadart (aki földije is volt egyszersmind, Szamosújvárról származtak mindketten), illetve Ady Endrét. Hogy Ady mennyiben volt örmény, arról nincsenek megbízható kutatások – keleti emberként szerette aposztrofálni magát, anyai ágon talán örmény felmenőkkel. De az örmények manapság egyre gyakrabban szeretik őt beemelni az örmény Pantheonba. Ady és Zuboly barátsága köré külön sétát szervezünk december 3-án végiglátogatván egykori kávéházaikat, illetve azok helyét. Most Törös Tivadarra koncentrálva haladjunk tovább – aki maga is a Főherczeg Sándor utcában lakott egykoron (1895-ben, halála évében itt említi a névjegyzék). a Józsefvárosnak ez a része két nagyon eltérő arcát mutatta egykoron: egyik rész volt a palotákkal hivalkodó Mágnásfertály, másik a művésznegyed, ahol írók, költők, színészek, festők, fotográfusok laktak. ahol állunk, itt a Guttenberg téren, egyszintes házak álltak még 1914-ben is; az Öreg Kéményseprőhöz vendéglő a Bródy 44. szám alatt állt akkoriban, 2016-ban bontották le – Ecker Károly vendéglője volt indulás a Bródyn a Nemzeti Múzeum felé: itt volt az egykori Művésznegyed, a művészélet központja – André Kertész, a később világhíressé lett magyar fotográfus … Olvass tovább
Hihetetlen sikerrel zárult a Kárpát-medencei Magyarörmény Fesztivál
Sokakat vonzott a Fővárosi Örmény Önkormányzat által immár ötödik alkalommal megrendezett Kárpát-medencei Magyarörmény Fesztivál. Ez a nagy érdeklődésre számot tartó esemény is hozzátartozik ahhoz a szellemiséghez, amellyel az önkormányzat a magyarországi örmény közösség nemzetiségi hovatartozásának és hagyományainak ápolását tűzte zászlajára. Az eseményen a résztvevők izgalmas, vetítettképes előadást hallhattak Pál Laura turkológus tolmácsolásában Fethiye Cetìn memoárjáról. A Törökországban élő hölgy felnőttként tudta meg, hogy örmény. Kutatást indított a családjában, az így megszerzett információk pedig megváltoztatták az egész életét. Az általa írt könyv a Fővárosi Örmény Önkormányzat támogatásában idén jelenik meg magyar nyelven. A Fesztiválon Pesty László producer, filmrendező mesélt az örményországi és artakhi háborús élményeiről és a sikeresen zárult székely kampány kulisszatitkairól. A közösség tagjai autentikus hideg és meleg kaukázusi örmény fogásokat (sujuk, basturma, lavas, sült húst grillzöldségekkel) ízlelhettek, majd a szamosújvári örmény gyökerű Zsebők Csaba és az EtnoBazár adott koncertet.
Aram MP3 – Kochari
A Kochari az Örmény Felföldről származó néptánc. Ma örmények, asszírok, azerbajdzsánok, kurdok, pontic görögök és törökök adják elő. A körtánc egyik formája. Az Örmény Felföld minden régiójának megvolt a maga Kochari-ja, a tánc és a zene egyedülálló bemutatásával. A videót Aram Szargszjan, művésznevén Aram Mp3, örmény énekes-dalszerző, humorista, showman, színész jegyzi, aki Örményország fővárosában, Jerevánban született és nőtt fel. Ő képviselte Örményországot a 2014-es Eurovíziós Dalfesztiválon, a dán fővárosban, Koppenhágában.
FETHIYE CETIN: NAGYANYÁM – megemlékezés az örmény népirtásról
2021-ben, a Fővárosi Örmény Önkormányzat támogatásával, a Napkút kiadó gondozásában jelenik meg Fethiye Çetin örmény származású török ügyvéd és kisebbségi jogi szakértőnek az örmény népirtásról szóló regénye. A memoár részletét Pál Laura műfordító, szakfordító, turkológus előszavával közöljük. Az Örmény-Torosz nyugati nyúlványai által körülölelt, délkelet-törökországi Habab (örményül Havav) nevű kis falu 2011 egyik verőfényes őszi napján rendkívüli eseménynek volt a tanúja: örmények, törökök és kurdok együtt ünnepelték meg tánccal és énekkel, két nap, két éjjel tartó vigassággal a falu négyszáz éves, felújított örmény csorgókútjainak átadását. Fethiye Çetin isztambuli ügyvéd és kisebbségi jogvédő elhivatott küldetéstudata nyomán a falusiak összefogásával felújított, majd síppal-dobbal felavatott közkutak a valaha örmények által lakott településen a szinte utolsó, néma tanúi a múltnak. Az egykori templomoknak ma már nyomuk sincs, az örmény kolostornak is csak a magas fű közül kikandikáló, omladozó romjai láthatók. Több mint száz évvel ezelőtt ezekből a kutakból ivott az a Heranuş Gadaryan nevű örmény kislány is, akinek az unokája, Fethiye Çetin 2004 telén közreadott Nagyanyám című, alig kilencvenoldalas tabudöntögető memoárjában olyan tettre vállalkozott, melyre előtte Törökországban nemigen akadt példa; őszintén beszélni kezdett az 1915-ben bekövetkezett „nagy tragédia” során iszlamizált örmény túlélők történeteiről. A regényről bővebben itt olvashat.
Szenkovits Marci mókái – Marcit kártyázni tanítják
„Ámde most már Marci is elővette a tudományát és olyan „koppasztást” rendezett partnereinél, hogy azoknak egy megveszekedett krajcárjuk se maradt.” A könyv szórakoztató olvasmány, izgalmas jelentés a mai magyar-örményeknek erdélyi eleikről, azoknak a külső magyar szem által megfigyelt szokásairól és társadalmi beilleszkedésükről. (Romanika Kiadó 2018, Budapest; Szerkesztő: Kali Kinga) A kötetből Pagonyi Judit olvas föl.
Szenkovits Marci mókái – Marci végrendelkezik
„Marci befordult és egy hosszú mély lélegzettel mondott búcsút ennek az árnyékvilágnak. Tehát viccel nem maradt adósa senkinek sem. Bizonyára most is űzi, folytatja jóízű mókázásait, Szent Péter társaságában.” A könyv szórakoztató olvasmány, izgalmas jelentés a mai magyar-örményeknek erdélyi eleikről, azoknak a külső magyar szem által megfigyelt szokásairól és társadalmi beilleszkedésükről. (Romanika Kiadó 2018, Budapest; Szerkesztő: Kali Kinga) A kötetből Pagonyi Judit olvas föl.
Szenkovits Marci mókái – A fél négyes
„Két tüzesvérű lónak prüszkölése könnyű jármű előtt, gangosan megszegett nyaka az egyiknek, míg a másik kedélyesen dobálja fejét, villogtatván a napfényben sallangos kantárja nikkeles veretét.” Pálffy Gyula anekdotikus hangvételű novellafüzére 1909-ben kiadott, érdekfeszítő cselekmények sorozatából összeálló, eseménydús kötet. A könyv szórakoztató olvasmány, izgalmas jelentés a mai magyar-örményeknek erdélyi eleikről, azoknak a külső magyar szem által megfigyelt szokásairól és társadalmi beilleszkedésükről. (Romanika Kiadó 2018, Budapest; Szerkesztő: Kali Kinga) A kötetből Pagonyi Judit olvas föl.
Szenkovits Marci mókái – Marci biographiája
„Ahogy nőtt testi ereje, azon arányban növelte eszét is, de nem a komoly iskolai studiumokból táplálkozott az, hanem huncutságokon törte a fejét, egy szóval imposztorkodott.” Pálffy Gyula anekdotikus hangvételű novellafüzére 1909-ben kiadott, érdekfeszítő cselekmények sorozatából összeálló, eseménydús kötet. A könyv szórakoztató olvasmány, izgalmas jelentés a mai magyar-örményeknek erdélyi eleikről, azoknak a külső magyar szem által megfigyelt szokásairól és társadalmi beilleszkedésükről. (Romanika Kiadó 2018, Budapest; Szerkesztő: Kali Kinga) A kötetből Pagonyi Judit olvas föl.
Szenkovits Marci mókái – A pofon
Pálffy Gyula anekdotikus hangvételű novellafüzére 1909-ben kiadott, érdekfeszítő cselekmények sorozatából összeálló, eseménydús kötet. Szenkovits Marciban a vidéki kópé, a székely metropolisz, Marosvásárhely vonzáskörének kóborló figuráját látjuk megtestesülni, aki kalandozásai során az élvezeteket kutatja, sodródik a helyzetekkel, és minden órának méltóképpen leszakasztja virágát. A könyv szórakoztató olvasmány, izgalmas jelentés a mai magyar-örményeknek erdélyi eleikről, azoknak a külső magyar szem által megfigyelt szokásairól és társadalmi beilleszkedésükről. (Romanika Kiadó 2018, Budapest; Szerkesztő: Kali Kinga) A kötetből Pagonyi Judit olvas föl.
Áfgánistán Vártán levele Baland Istakhoz – Balandak húnapja husz
„Egisz ürümmel teszem irásba, hagy akkar csakis a mink hatalmas ürminy grafunk, Larisz Melikaff elűtt fag tirdre barulni a világ is minket irigyegyelisbe tehet akárki, mer kilátás van egy ürminy muszka czárra!!” Az erdélyi örmény témájú kötetben Törös Tivadar (1859-1895), egykori szamosújvári-budapesti hírlapíró, prózaíró leveleit olvashatjuk, amelyeket Bolond Istókhoz mint szerkesztő úrhoz címzett. Kacagtató levelei, habár gúnyolódó célzattal születtek, manapság igen értékes feljegyzések egy olyan periódusból, amikor az erdélyi és magyarországi örmények körében már megtörtént a nyelvvesztés; a szamosújvári örmények kevert magyar-örmény-román nyelven beszéltek, sok helytelenséggel és mezőségi dialektusban, melyet a főszereplő „dikciója” is szépen illusztrál. Áfgánistán Vártán alakjából, szóhasználatából óvatosan következtethetünk a megformálásához mintául vett szamosújvári örménység világképére, nyelvhasználatára, szokásaira a 19. század harmadik harmadában. (Romanika Kiadó 2019, Budapest; Szerkesztő: Kali Kinga) A kötetből Pagonyi Judit olvas föl.