„Egisz ürümmel teszem irásba, hagy akkar csakis a mink hatalmas ürminy grafunk, Larisz Melikaff elűtt fag tirdre barulni a világ is minket irigyegyelisbe tehet akárki, mer kilátás van egy ürminy muszka czárra!!”
Az erdélyi örmény témájú kötetben Törös Tivadar (1859-1895), egykori szamosújvári-budapesti hírlapíró, prózaíró leveleit olvashatjuk, amelyeket Bolond Istókhoz mint szerkesztő úrhoz címzett.
Kacagtató levelei, habár gúnyolódó célzattal születtek, manapság igen értékes feljegyzések egy olyan periódusból, amikor az erdélyi és magyarországi örmények körében már megtörtént a nyelvvesztés; a szamosújvári örmények kevert magyar-örmény-román nyelven beszéltek, sok helytelenséggel és mezőségi dialektusban, melyet a főszereplő „dikciója” is szépen illusztrál. Áfgánistán Vártán alakjából, szóhasználatából óvatosan következtethetünk a megformálásához mintául vett szamosújvári örménység világképére, nyelvhasználatára, szokásaira a 19. század harmadik harmadában.
(Romanika Kiadó 2019, Budapest; Szerkesztő: Kali Kinga)
A kötetből Pagonyi Judit olvas föl.