Főváros – ONLINE

Aki megkezdte benned a jót, be is fejezi Lukács evangéliumának a gyermekségtörténetet követő kezdetét hallottuk. Az evangélista megjelöli a helyet és az időt. A történetet, a tanítást a valós történelmi időbe helyezi. Jézus valóságos személy, aki közöttünk élt. Megszólal egy szó, a pusztában kiáltónak a hangja, keresztelő János. Előkészíti az Ige megjelenését. Izaiás prófétát idézi, amikor útkészítésre hív. Advent idején az érkező Krisztusra várunk. Feladatunk, hogy előkészítsük jövetelét. Saját lelkükben és a másik ember lelkében is. Persze tudom, nekünk, akik napról napra találkozunk vele, nem újdonság az érkezése. Sőt talán már állandó lakást vett nálunk. Mégis az adventi idő segít, hogy megerősödjön a Jézussal való kapcsolatunk. Az már talán kevésbé tudatos, vagy sokszor nehezebb feladat, hogy a másik ember felé utat készítsünk. Mit is tehetünk? Úgy éljük életünket, hogy sugározzék rajtunk keresztül Krisztus vonzó szeretete. Váljunk az Ige szavává, vagyis mondjuk el másoknak az üzenetet! Majd abban is részünk lehet, hogy rámutatunk Krisztusra, az érkező Megváltóra. Mindebben, a készületünkben, a tanúságtételünkben megtapasztaljuk a Szentlélek erejét. Aki indít bennünket, mutatja az utat, erőt ad. Teljessé teszi mindazt, ami az Ige hallgatása által megkezdődött bennünk, általunk. Fülöp Ákos plébános Mindenható, irgalmas Istenünk, segíts, hogy szent vágyakozással siessünk Fiad elé! Örök bölcsességeddel nevelj minket, hogy evilági elfoglaltságaink ne akadályozzanak találkozásunkban szent Fiaddal!    

Virrasszatok és imádkozzatok! Advent első vasárnapját üljük. Az új egyházi év kezdete a várakozásról szól. A Kis herceg rókájával szeretnénk készíteni a szívünket a találkozásra. Ez a találkozás kettős. Advent elején arra a végső találkozásra irányítja egyházunk a figyelmet, amely életünk végén következik be. Erre szólít az evangélium mondata: virrasszatok és imádkozzatok! Minden várható találkozásban van öröm is és aggodalom is. Különösen igaz ez arra, amely életünk végén vár minket. Nem csak a mikor és a hogyan bizonytalansága van benne, hanem az ismeretlen hely aggodalma is. Ugyanakkor, mert Jézusnál lehetünk, a vágyakozásunk legyőzhet minden félelmet. Mennyire vagyok készen erre a találkozásra? Évről évre megéljük az adventi időszakot. Mi lehetne idén a kicsit más? Remélem, sokféle ötlet felmerült már bennünk. Engem egy érdekes felfedezés foglalkoztat. Nem mintha vadonatúj lenne, de most tudatosodott igazán. Ahogy a fizikai éhség úgy a lelki éhség is különféle tüneteket okozhat. Miért is van a világban annyi feszültség, agresszió? Miért értjük meg olyan nehezen egymást? Azt sejtem azért, mert a lelkünket elfelejtjük táplálni. Hogyan tehetem ezt? Úgy, hogy keresem a csendet, a lelki olvasmányokat, az Istennel való találkozást. és ahogy a fizikai étel is jobban esik, ha közösen fogyasztjuk el, úgy a lélek táplálása is könnyebb, ha együtt tesszük. Családban, egyházközségben, közösségben. De ne csak a magam táplálékát keressem! Adjam tovább bátran azt, amire rátaláltam! Adventünk így lesz igazán gyümölcsözővé! Fülöp Ákos plébános Mindenható, Örök Isten, önts híveid szívébe szent elhatározást, hogy jótettekkel siessünk a közelgő Krisztus elé, Ő pedig egykor jobbjára állítson minket Országában, és mindnyájan együtt örvendjünk a boldog örökkévalóságban!    

Ha bűneinket, felrovod, Uram, ki az, aki előtted megállhat? De nálad mindig kész az irgalom, Istenünk! (Zsolt 129) Rátekintett és megkedvelte A gazdag ifjú igyekszik. Sok mindent megtesz, még többet szeretne. Biztosítani akarja az örök életet. Azt gondolja, a maga erejéből sikerülni fog, csak meg kell találnia a megfelelő módot. Kérdez, de a válasz nem az, amire számított. Talán éppen a vagyona biztonságából igyekezett volna még többet tenni. Isten Országa ajándék. Ami persze nem azt jelenti, hogy semmit nem kell tennem érte. Egy ajándék elfogadása és használata van, hogy áldozathozatallal jár. Megteszem a másikért, lemondok magamról. Isten Országa bizalmat igényel. Annak beismerését, hogy a magam erejéből nem megy az oda való bejutás. Van a mai evangéliumban egy apró mondat, ami felett könnyen elsiklunk. Jézus ránézett, és megkedvelte. Odajön ez az ifjú, keresve valamit, de Valakit talál. Itt vagyunk a templomban, mi is keresünk valamit. Békességet, megnyugvást, jó gondolatokat. De mindezt csak akkor kapjuk meg, ha találkozunk Valakivel, Jézus Krisztussal. Ő rám – rád tekint, és megkedvel. Vajon találkozott-e már tekintetünk? Merek-e ránézni, vagy félek, hogy tőlem is olyat kér, amit nehéz lenne odaadni. Átélem-e a szentmisén a találkozás örömét? Tudatosítsam magamban, Jézus megkedvelt! Be akar vezetni az örök életbe. Akit szeretek, aki fontos nekem, azért szívesen vállalok erőfeszítést. Jézus úgy szeret engem, hogy életét adta értem. Én mit szeretnék neki adni? Fülöp Ákos plébános Urunk, Istenünk, kegyelmed mindenkor indítson és kísérjen minket, hogy figyelmünk szüntelenül a jótettekre irányuljon! A szentmise könyörgése Miután beléptünk a templomba, Isten jelenlétébe, és megtisztultunk a bűnbánat által, a pap könyörgésre hív bennünket. A könyörögjünk felszólítás után kicsi csendet tart, amelyben mi is megfogalmazhatjuk kérésünket. Majd a nép nevében fordul Istenhez. Ebben az adott ünnep, az adott szent életének egy kiemelkedő mozzanata is megjelenhet. A szentmise ezen könyörgése vasárnapokon vagy szentek emléknapján a zsolozsmában is megjelenik.

Móz. 11.26-12.3

Istentisztelet 2018. június 24. Róm. 8.17-18.