Fővárosi Örmény Önkormányzat

Az örmény Biblia nyomtatástörténetről nyílt kiállítás az Országos Széchenyi Könyvtárban. Az ünnepélyes megnyitón a hazai örménység és vezetői mellett jelen volt Tüske László, az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatója, Anahit Simonjan, a Magyar-Örmény Baráti Társaság elnöke, Szuromi Szabolcs Anzelm, a PPKE rektora, Michael August Blume nuncius, valamint a kiállítás hazai támogatója, a Fővárosi Örmény Önkormányzat elnöke, Esztergály Zsófia Zita is. A tárlat kurátorai Kovács Bálint egyetemi docens, az Armenológiai Intézet vezetője és Vahé Tachjian, a PPKE BTK Armenológiai Intézetének oktatója, a Houshamadyan berlini kutatóprojekt vezetője. A ritkaságokat felsorakoztató nemzetközi tárlat összehozta a hazai örménységet, de érkeztek az Egyesült Államokból és Erdélyből is magyarörmények azért, hogy megnézhessék a Bibliakülönlegességeket. A tárlaton megtekinthető május 11-ig az első 1666-ban, Amszterdamban nyomtatott Szentírás mellett a második, amelyet Isztambulban, illetve a harmadik, amelyet 1733-ban Mechitár apát megrendelésére, Velencében nyomtattak. A példányok több nemzetközi intézményből, így a jereváni Örmény Nemzeti Könyvtárból is érkeztek Budapestre a kalkuttai, a szentpétervári és a New York-i örmény Szentírással együtt. A szervezők a Bibliák nyomtatástörténetén keresztül az örmény diaszpórát is bemutatják. A kiállított tárgyak között vannak az Oszmán Birodalomból menekült örmény családok hagyatékai, amelyek Párizsból, Marseilles-ből és Libanonból érkeztek, megjelenítve a 19. századbeli Oszmán Birodalom örmény vallásos hagyományait. A tárlat utolsó részén pedig az erdélyi örmények vallásosságát mutatják be a szervezők, részben személyi hagyatékokon, részben az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület által biztosított tárgyakon, részben a budapesti Orlay utcai Örmény Múzeum anyagán keresztül. „A kereszténység számára a Biblia soha nem csupán egy szöveg” Tüske László köszöntőbeszédében elmondta: a most megnyílt kiállítás az örmény Biblia és vallásosság témaköreit mutatja be. A főigazgató kiemelte: Biblia és könyvkultúra elválaszthatatlanok egymástól. Vannak szövegalapú és szabályokon alapuló kultúrák; a szövegalapú kultúra inkább „variációkban bontja ki üzenetét”. A kereszténység számára a Biblia soha nem csupán egy szöveg, de narratívákon keresztül bontakozik ki. A könyvnyomtatás megjelenése még inkább gazdagította az örménység hitét, erősítette ezt a szövegalapú kultúrát. Mint Tüske László megfogalmazta: a kiállítás „az életet átjáró biblikusságot” tükrözi. Nemcsak közgyűjtemények, hanem magánemberek is hozzájárultak a bemutatott anyaghoz – végső soron ennek az emberi elhivatottságnak köszönhető minden gyűjtemény. Az örmény írás azért született meg, hogy le tudják jegyezni a Bibliát A Berlinből érkező Meline Pehlivanian (Berlini Állami Könyvtár) méltatta a kiállítást tudományos szempontból. Elmondta: Arménia a világon elsőként tette államvallássá a kereszténységet a 4. század elején. Az örmény írást kifejezetten azért alkotta meg Meszrop Mastoc, hogy a Bibliát le lehessen jegyezni vele (mint a tárlaton olvasható: úgy várták a szerzetest az ábécével, mint Mózest annak idején a kőtáblákkal). Ez volt a hetedik nyelv, amelyre lefordították a Szentírást, és az örmény irodalom első írott emléke. Meszrop Mastocnak és tanítványainak külön ünnep állít emléket: a Szent Fordítók emléknapját az Örmény Apostoli Egyházban október közepén, az Örmény Katolikus Egyházban szeptember elején ünneplik. A megélt kereszténységről tanúskodni Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem, a PPKE rektora így fogalmazott: különböző örmény kultúrákról beszélhetünk, azonban a világon szétszóródott közösségek hagyományai ugyanazon az örökségen alapulnak. Ezért nincs értelme ellentétbe állítani az örményországi örményeket és a diaszpórában élőket, hisz ugyanazokat a hagyományokat viszik tovább. A PPKE rektora utalt rá, a kiállítás tárgyai nem pusztán tárgyi emlékek, hanem a mindennapi, megélt kereszténységről tanúskodnak; a tárlat hátterében családok történetei rejlenek, ők tartották fenn a tradíciót. Az eseményen Szuromi Szabolcs köszönetét fejezte ki Anahit Szimonjánnak, a jereváni székhelyű Örményország–Magyarország Kulturális és Együttműködési Társaság elnökasszonyának sok évtizedes munkájáért, és átadta neki a Pázmány Péter Katolikus Egyetem legmagasabb elismerését. Anahit Szimonján a köszönőszavak mellett felmutatta olvasójegyét, és büszkén osztotta meg a jelenlévőkkel: 1981 óta a Széchényi Könyvtár olvasója. Az örmények a Kárpát-medencében is otthonra találtak. A 17. században vándoroltak be nagyobb számban Erdélybe, ahol uniót kötöttek a Katolikus Egyházzal, majd viszonylag gyorsan integrálódtak a magyar társadalomba. A dualizmusban számos parlamenti képviselőt, minisztert, sőt miniszterelnököt is adtak Magyarországnak, az aradi 13 közül pedig Kiss Ernő és Lázár Vilmos, de Görgei és Czetz tábornok is erdélyi örmény származású volt. Az örményeket a világ első keresztény népeként tartják számon, akik a keresztény-muszlim kontaktzónában (a Perzsa, az Oszmán és az Orosz Birodalom területein) is évszázadokon keresztül megőrizték hitüket, sokszor az államiság teljes hiányában. A kiállítás a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és Országos Széchényi Könyvtár szervezésében valósulhatott meg. Együttműködő partnerek: Örmény Nemzeti Könyvtár, Berlini Állami Könyvtár, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, a Houshamadyan Projekt, Szamosújvári Örmény Katolikus Egyházközség, Örmény Katolikus Egyházközség, Budapest. Támogatók: Gulbenkian Alapítvány, GWZO Leipzig

Második alkalommal adta át a Fővárosi Örmény Önkormányzat a legeredményesebb honvéd tisztjelöltnek járó Czetz-díjat, de az éves nemzetiségi bál a tartalmas programok sora mellett, alkalmat adott arra is, hogy adománygyűjtési lehetőséget biztosítson a Magyar Református Szeretetszolgálat számára, amely a szíriai Örmény Református Gyülekezetek Közösségének vasárnapi iskola programját támogatja. Az eseményen részt vett Kiss Bertalan, a Miniszterelnökség Üldözött Keresztények Megsegítéséért és a Hungary Helps Program Megvalósításáért Felelős Államtitkárságának főtanácsadója, Dr. Hermann Róbert, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettese, Siposné prof. Dr. Kecskeméthy Klára ezredes, a magyar Hadtudományi Társaság alelnöke, valamint Dr. habil. Jobbágy Zoltán ezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtiszt képző karának tudományos és nemzetközi dékánhelyettese. A bál háziasszonya Esztergály Zsófia, a Fővárosi Örmény Önkormányzat elnöke, fővédnöke Tarlós István, Budapest város főpolgármestere volt.  Mi tudjuk, kik vagyunk és honnan jöttünk, ezért vagyunk képesek az összefogásra is Örömteli, hogy ilyen sokan gyűltünk egybe, és még inkább az, hogy ennyien tartjátok fontosnak nemzetiségi hovatartozásotokat és a hagyományok ápolását – fogalmazott Esztergály Zsófia ünnepi beszédében. Az elnökasszony így folytatta: mai világunkban ez egyáltalán nem magától értetődő dolog, hiszen a feszültségektől nem mentes hátköznapok éppen ennek az ellenkezőjét sugallják az európai társadalmaknak. Mi tudjuk, kik vagyunk és honnan jöttünk. Azt is tudjuk, hogy a múlt tisztelete és ismerete teszi bölccsé és teljessé jelenünket, meghatározva ezzel a jövőt. Azokat a példákat, amelyeket a keresztyén örmény nép mutat hitének megtartásában, valamint az erdélyi örmény diaszpóracsoport képvisel, érdemes követni. Lázár Vilmos, Kiss János, Czetz és Görgei honvédtábornok életútja és bizonyságtétele információval lát el bennünket. Életük és küzdelmük nem volt hiábavaló.  Czetz János emlékét őrizve  Esztergály Zsófia, a Fővárosi Örmény Önkormányzat elnöke, valamint Dr. Hermann Róbert, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettese ünnepélyes körülmények között adta át a Czetz János-díjat, melyet az önkormányzat Közgyűlése az örmény-székely származású Czetz János, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc legfiatalabb honvédtábornoka, az argentin hadsereg ezredese előtti tisztelgés, emlékének méltó megőrzése érdekében alapított. A kitüntetést az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán tanuló, legeredményesebb katonahallgatója veheti át, minden évben. A díjazott, egy bronzplakett mellett, egy Kövér György művész által gidófalvi fából faragott, székely és magyarörmény, valamint honvédségi motívumokkal díszített emléktárgyat kap.  Idén, a szabadságharc lezárásának 170-ik évfordulóján, Molnár Bernadett honvéd tisztjelölt, a Katonai Repülő Intézet Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Katonai Üzemeltetés szakának hallgatója vehette át az elismerést. Mint a méltatásban elhangzott, Bernadett a Repülésirányító és Repülő-hajózó Tanszék demonstrátoraként munkájával folyamatosan segíti az oktató munka színvonalának emelését. A Katonai Repülő Intézetnél folyó tudományos kutatómunkában hallgatói kutató asszisztensként eredményesen tevékenykedik. Folyamatos, magas szintű munkája eredményeként Köztársasági Ösztöndíjban részesült. A Katonai Repülő Intézetnél tanuló honvéd tisztjelöltek közül kiemelkedik önként vállalt, a közösség érdekében végzett munkájával. Elöljárói és társai megbecsülését szerénységével és nagy munkabírásával vívta ki. dr. Hermann Róbert a díjátadás alkalmával, Czetz János életét ismertetve így fogalmazott: az örmény származású honvédtábornok a szabadságharc idején nagyon fiatal volt: ő volt az, aki a legalacsonyabb rangból kezdte pályafutását, de már ott megmutatkozott, hogy nemcsak szakmai diszciplináris dolgok érdeklik, de magyar hadtudományi irodalomnak egyik legfontosabb művelője is volt. Bem, érdemei elismeréseként előléptette őrnagyból alezredessé, később ezredessé, majd 1849-ben tábornokká. 1850-es emigrációja után, hosszabb szünet után került Dél-Amerikába, ahol, mint tudjuk, a katonai térképészeti intézet megalapítója lett, valamit Argentína első katonai felmérésének elkészítőjeként öregbítette a magyarörmények, a székelyek hírnevét. Czetz kitartó, mindennek megfelelő, kiváló életének emlékezete vezette a Fővárosi Örmény Önkormányzatot, amikor ezt a nagyon méltó díjat alapította, és remélhetőleg, azok, akik megkapják, méltók Czetz tábornok örökségére.   Örmény temperamentummal, vidáman űztük el a telet A díjátadó után a farsangi programmal megkezdődött a mulatság is, a Magyarországon egyedülálló és népszerűségnek örvendő Group Duduk Együttes felejthetetlen kaukázusi örmény muzsikáját hallhatta a közönség, sok-sok dudukkal és zourna-val. Majd a nemzetiségi Artashat Színház Szenkovics Marci mókái című előadása következett. A produkció alapjául a Fővárosi Örmény Önkormányzat és a Romanika Kiadó gondozásában megjelent, Pálffy Gyula által írt mű szolgált. A színpadon korabeli nyelvezettel vidám szituációs történetek elevenedtek meg a magyarörmény főhős bohókás karakterén keresztül, bemutatva a korabeli Erdély településeinek hétköznapjait, azok magyar-székely társadalmát és bennük az örményeket, könnyed hangvételben jelezvén a beilleszkedési súrlódásokat.   Ezt követően hatalmas sikert aratott a különlegesnek számító és nemzetközi hírű Sedaa Együttes nagyszabású élő koncertje. A csapat külföldről érkezett, nevük perzsául “hangot” jelent. Egzotikus zenéjük összeköti a hagyományos sztyeppei zenét a keleti irányzattal, ami összességében rendkívüli és lenyűgöző hangzást nyújtott.   A jó hangulatú estén az önkormányzat a résztvevőket autentikus gasztronómiai élményként örmény magos piláffal vendégelte meg. Végül pedig fergeteges, közös tánc zárta az eseményt.   A bál támogatói a II., a IX., a XII., a XIV., valamint a XV. kerületi nemzetiségi önkormányzatok voltak. 

Mi húzódik a Görgei-kérdés mögött? Erre kerestük a választ az örmény gyökerű honvédtábornokról nyílt kiállítás alkalmával, a Magyar Nemzeti Múzeumban. Dr. Hermann Róbert társkurátor segítségével meg is kaptuk, hiszen több mint 400 műtárgy, multimédiás alkalmazás és filmek elevenítették fel a legendás tábornok örökségét. A tárlat kedvezményes megtekintését a Fővárosi Örmény Önkormányzat biztosította és szervezte. A Magyar Nemzeti Múzeum legújabb időszaki kiállításában arra tesz kísérletet, hogy Görgei Artúr (1818-1916) valós alakját, pályafutását, majd megítélését és annak változásait bemutassa. Görgei Artúr az 1848-1849. évi szabadságharc legvitatottabb alakja, aki 30 évesen már tábornok. A magyar vitézség utolsó legendás hőse, aki olyan sikereket ér el, hogy Ausztria kénytelen idegen segítséget kérni serege ellen. Ő pedig feltétel nélkül leteszi a fegyvert a túlerőben lévő orosz csapatok előtt. Kegyelmet kap, míg társai véres megtorlásnak esnek áldozatul. Túléli ezt is, mint a csatában szerzett koponyasebet, és árulónak bélyegezve morzsolja napjait ezután még 67 évig, kegyelemkenyéren. Hős vagy gazember? Ördögi félisten vagy félisteni ördög? Mi húzódik a „Görgei-kérdés” mögött? Igaza volt-e Kossuth Lajosnak, aki Görgeit tette felelőssé a szabadságharc elvesztéséért? A szabadságharc árulója vagy legkiválóbb katonája volt ez az ismeretlenségből szinte pillanatok alatt fővezérré avanzsált tiszt, aki a szabadságharc tizenegy nagy csatájából hétben ott volt, s ebből öt összecsapást ő maga vezetett? El lehetett volna kerülni a nevéhez fűződő fegyverletételt? Ezekre a kérdésekre az idők folyamán több válasz is született, Görgei Artúr megítélése többször változott, tetteit, érdemeit politikai érdekektől vagy meggyőződéstől függően sokan sokféleképp értelmezték. Valós alakját egyre inkább elfedte a személyéhez kapcsolódó szóbeszéd, az 1848-49-es forradalomhoz és szabadságharchoz való viszonyunk, az ország függetlenségét, a polgári átalakulást is szimbolizáló Kossuth-kultusz. A Magyar Nemzeti Múzeum kiállításában most 16 közgyűjtemény és több magánszemély 416 db válogatott műtárgya alapján egyszerre ismerkedhetünk meg a 201 éve született Görgeivel, valamint az utókor vele kapcsolatos elképzeléseivel. Az örmény gyökerű tábornokot idéző tárlat után a résztvevők lehetőséget kaptak a látványos Seuso-kincsek megtekintésére. A ma ismert 14 ezüstedény és az elrejtésükre használt rézüst a római császárkor késői szakaszából fennmaradt, lakoma- és tisztálkodó készleteket tartalmazó kincsleletek között a legértékesebbnek számít. A kincs névadó tálján nemcsak az edény tulajdonosának, Seusonak a neve olvasható, hanem az ábrázolt vadász- és piknikjelenetek egyik feliratából azt is megtudjuk, hogy villája és birtoka Pelso, azaz a Balaton közelében feküdt.

Örmény karácsonyi versekkel, énekekkel, könyvbemutatóval, szeretetvendégséggel és az együtténeklés élményével, valamint az általa alapított díj átadásával várta közösségét december 20-án a Fővárosi Örmény Önkormányzat. Az eseményt Dr. Issekutz Sarolta, az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület, valamint Esztergály Zsófia Zita, a Fővárosi Örmény Önkormányzat elnöke éves beszámolója nyitotta meg. Esztergály Zsófia ünnepi beszédében emlékeztetett a többi között arra, hogy a 2018-as év a szabadságharc jegyében telt. A fővárosi testület programjaival tisztelgett azok előtt az örmény gyökerű hősök előtt, akik vérüket adták a befogadó hazáért. Így beszámolt például a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Honvédtisztképző Karával együttműködésben, Czetz János kapcsán rendezett térképészeti vetélkedőről. Az elnök kiemelt fontosságúnak ítélte a Nekünk üzen Czetz János honvédtábornok című pályázatot, amelyet az önkormányzat a Csíkkörzeti Szentháromság Alapítvánnyal, valamint Argentína budapesti Nagykövetségével együtt, online hirdetett meg magyarországi, erdélyi és argentin fiatalok számára. Esztergály Zsófia az eseményen mutatta be Pálffy Gyula Szenkovits Marci mókái című könyvének a Miniszterelnökség által támogatott, frissen kiadott és hiánypótló reprintjét is. A kötetben a főhős életén, bohókás karakterén keresztül, 23 szituációs történet tolmácsolja a korabeli Erdély településeinek hétköznapjait, bemutatva azok székely-magyar társadalmát és bennük az örményeket. A könnyed hangvételű alkotás által az olvasó bepillantást nyerhet az erdélyi örménység magyar társadalomba való beilleszkedésébe. A művet Kali Kinga örmény gyökerű író szerkesztette, és a Romanika Kiadó gondozásában jelent meg. Az elnökasszony felhívta a figyelmet annak fontosságára, hogy a mű elérhető több könyvesboltban is, így nem kizárólag az erdélyi örmények ismerkedhetnek meg a 100 évvel ezelőtt született novellafüzérrel. A fővárosi karácsonyi ünnepség díszvendége volt Ódor Balázs a Magyar Református Egyház külügyi irodájának vezetője, aki részletesen beszámolt arról a humanitárius misszióról, amelyet a Szíriai Örmény Református Gyülekezetek Szövetségének működési területén végeztek. Mint ismeretes, 2018 ősszén Esztergály Zsófia elnökasszony meghívására informális találkozón vett részt fővárosi örmény nemzetiségi vezetőkkel Haroutune Selimian, a szír református szövetség elnöke. Ezt követően örmény és karácsonyi énekeket hallgathattak a vendégek az Fővárosi Örmény Közösségi Tér, illetve Lipcsei Edit énekművész növendékeinek előadásában, valamint Hegedűs Valér zongora- és orgonaművész kíséretében. Közös éneklés és szeretetvendégség zárta az eseményt.   DÍJAK ÁTADÁSA Szongott Kristóf-díj – azoknak, akik a hazai magyarörménység közösségéért működve elévülhetetlen érdemeket szereztek Az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület által 1999-ban alapított díjat idén Dr. Sasvári László bölcsészdoktor, az EÖGYKE elnökségi tagja és Heim Pál képviselő, a Zuglói és Fővárosi Örmény Önkormányzat elnökhelyettese kapta. Dr. Sasvári László a többi között az örmény és magyarörmény kultúra bemutatása, az örmény katolikus liturgia megismertetése, és közösségi tevékenysége, Heim Pál pedig az örmény katolikus hitélet felpezsdítése, a magyarörmény közöség összefogása és a rendezvények műszaki feltételei biztosítása okán nyerte el. Trdat Különdíj – annak, aki munkájával hathatósan építi a hazai örmény közösséget A Trdat Különdíjat a Fővárosi Örmény Önkormányzat testülete 2016-ban alapította. Annak ítéli oda, aki munkájával hathatósan építi a hazai örmény közösséget: ennek okán az örmény katolikus egyházat működtető alapítvány vezetője: Zakariás Antal Dirán kapta a kitüntetést. A díj minden esetben más témájú és más örmény származású művész alkotása. Zakariás Dirán bácsi számára Kozma Simon készítette el a Jézust ábrázoló viaszképet, amelyet a díjazott távolléte miatt Heim Pál képviselő vett át az eseményen.  

A Fővárosi Örmény Önkormányzat, valamint a Romanika Kiadó gondozásában jelent meg karácsonyra Pálffy Gyula Szenkovits Marci mókái című művének reprintje. A kötetben a főhős életén, bohókás karakterén keresztül, 23 szituációs történet tolmácsolja a korabeli Erdély településeinek hétköznapjait, bemutatva azok magyar-székely társadalmát és bennük az örményeket. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által támogatott, könnyed hangvételű és hiánypótló alkotás által az olvasó bepillantást nyerhet az erdélyi örménység magyar társadalomba való beilleszkedésébe. A kötetet december 20-án az Akadémia utca 1. szám alatt, a Színházteremben mutattuk be. Közösségünk tagjai elsőként itt vásárolhatták meg a kiadótól, kedvezményes áron. Kali Kinga antropológus, a megjelenő könyv szerkesztője a bemutatón elmondta: fontosnak tartja, hogy a művet jellemző aprólékos társadalmi megfigyelésből kiderül, milyen kihívásoknak voltak kitéve a betelepülő örmény csoportok az asszimilációs úton; ez a mai erdélyi örmény közösség tagjai számára segít feldolgozni az elmagyarosodást, a nyelvvesztést, az örmény tradíciók lemorzsolódását, egyszóval mindazt, amivel a beolvadás járt. Úgy fogalmazott: a könyv kiadásával erősíteni kívánjuk az erdélyi örmények identitását, lehetőséget adva, hogy olvasása által régi és leendő tagjaink újra és újra reprodukálhassák a korabeli közösségi múltat: ezáltal akár családjuk történetét. Így erősítjük a közösségen belüli összetartást és bővítjük a már meglévő tudást. Az eseményt támogatta: 

Eredményesen zárult a Nekünk üzen Czetz János honvédtábornok című pályázatunk. A Magyarországon, Romániában és Argentínában meghirdetett felhívás győztesei Násztor Péter Argentínában élő magyar fiatal, valamint Kréz Gellért és csapata a gödöllői Református Líceumból. Előbbi pályázó egy Buenos Aires – Budapest útvonalra szóló repülőjegyet nyert, utóbbi versenyző és csapata pedig részt vehetett a székelyföldi Czetz János Emléktáborban. A győztesek gondolatai a pályamű kidolgozásáról és Czetz János honvédtábornokról Az Argentínából érkezett nyertes pályamű Czetz argentin munkásságát öleli fel. A tanulmány és a rövidfilm hiánypótló. A tanulmány a legprecízebb bibliográfiára támaszkodik, nóvumokat is tartalmazva. A rövidfilmben olyan mozgó és álló archív képeket használt a pályázó, amelyeket itthon és Erdélyben sem ismertünk idáig. Argentínában élő magyarként nagyon nagy hatással volt rám és leírhatatlan inspirációval töltött el Czetz János tábornok története – vallja Násztor Péter. A „Nekünk üzen Czetz János honvédtábornok” pályázat kiírása előtt nem volt tudomásom Czetz munkásságáról, de amint értesültem róla, rögtön felkeltette az érdeklődésemet. A számtalan személyes párhuzam és az elképesztő életmű csodálata mind arra sarkallt, hogy mindenképp kezdjek el kutatni ebben a témában. A feltáró munka nagyszerű élményt nyújtott: kulcsként szolgálva, sorra tárt ki érdekesebbnél érdekesebb kapukat, melyeken belépve addig ismeretlen világokat fedezhetett fel az ember magának. A tábornok személye olyan kulcsnak bizonyult, mely sok ember szívében is kinyitott egy zárat, hiszen mindenki a legnagyobb jóindulattal és segíteni akarással kísérte végig munkámat. Nem csupán jómagam, hanem egész családom, az argentin magyar közösség tagjai, tanítványaim, ismerőseim és mindenki, akinek volt alkalmam mesélni a tábornokról, különös érdeklődést tanúsítottak e fantasztikus ember élete és munkássága iránt – hívja fel a figyelmet Péter. Kréz Gellért: „Czetz János gyökerei segítségével kibontotta szárnyait, amelyekkel maradandót tudott alkotni” – A Gellért által fémjelzett nyertes pályamű a honvédtábornokot, mint katona stratégát mutatta be, meglepő részletességgel. Egyik történelemtanárom megosztotta velem azt az információt, hogy pályázatot hirdettek Czetz János tábornokról. Ez felkeltette érdeklődésemet, mivel már kiskorom óta érdekel a történelem és kiváltképp a hadászati része. Így vágtunk bele csapatommal a hosszú munkába – summázta Kréz Gellért, a csoportos pályázat nyerteseinek vezetője. A kutatás végén ezt állapíthattam meg: Czetz olyan szakmai tudásra tett szert a Bécsújhelyi Katonai Akadémián, amely megalapozta, hogy később a vezérkarhoz kerüljön, és alighanem a császári és királyi hadsereg egyik legkiválóbb tisztjévé vált volna, ha nem jön a szabadságharc: ezért igaz magyarként hazája szolgálatába állt. Így jutott el addig, hogy vezérkari főnökként Erdélybe került. 26 évesen, őrnagyként, hálátlan feladatként, egy vert hadsereg élére kellett állnia, melyet rendezni tudott. Annak ellenére, hogy elméleti szakember volt, megmutatta, hogy a gyakorlatban is képes teljesíteni. Később a sokszor forrófejű Bem mellett Czetz mint alvezér mindvégig a megfontoltság és óvatosság mintaképe maradt, ennek ellenére bátorságból is példát mutatott, sokszor az első sorokban is jelen volt. A kor fiatal tisztjeivel ellentétben képes volt önállóan jó döntéseket hozni és a körülményekhez bármikor alkalmazkodni. Még be sem töltötte 27-dik életévét, amikor a szabadságharc legfiatalabb tábornoka lett. Emigrációba kényszerült. Egy évtizeden át kereste a módját, hogy segítsen elnyomott nemzetén. Mindent megtett, majd mikor rájött, hogy a magyar ügyet a nagyhatalmak céljaik érdekében kihasználják, Argentínába ment, ahol nemzeti hőssé vált, de örökös honvággyal küzdött. Magyarságáról soha és semmilyen körülmények között nem mondott le.  Czetz János olyan, méltatlanul elfeledett hősünk, akinek a legnagyobbak között volna a helye. Czetz János olyan ember volt, akinek mélyre nyúló gyökerei voltak. Családszeretet, magyarság, illetve a keresztény hite területén. Ez a három pont tartotta fenn őt. Ha bármelyiket is elhagyta volna életében, nem tudott volna úgy kiteljesedni.  Mert egy szék se állhat meg két lábon, de hármon már igen. Gyökerei segítségével kibontotta szárnyait, amelyekkel maradandót tudott alkotni. Üzenete örök, ezért a jövőben képességeimhez mérten próbálom majd elősegíteni azt, hogy a tábornok emléke ne süllyedhessen a feledés homályába – hangsúlyozta Kréz Gellért. Gellért és csapata részt vett a székelyföldi Czetz János Emléktáborban, amely a BGA Zrt támogatásával valósult meg. A nyertes pályamunkák megtekinthetők itt: https://fovarosiormeny.hu/palyazo-videok/. A Czetz János Emléktábor Székelyföldön A tábor 2018. október 27. és november 2. között zajlott, két helyszínen: Csíkszépvízen és Gidófalván, a tábornok szülőhelyén. A résztvevők számára gazdag programot szerveztünk a Csíkkörzeti Magyar-Örmény Szentháromság Alapítvánnyal közösen, törekedve arra, hogy bevonjuk mindkét helyszínen a helyi fiatalokat is. Ezáltal még többen ismerték meg Czetz Jánost és munkásságát, valamint közösség épült a magyarországi és székelyföldi fiatalok között. Az események között rendhagyó történelemórák és kreatív önfejlesztő, hagyományőrző foglalkozások voltak, kirándulásokkal kiegészítve. Ennek köszönhetően a résztvevők megismerkedhettek Czetz János személyével, a szabadságharc menetével, hadászatával, illetve a nemzetközi és hazai társadalmi viszonyokkal, továbbá Czetz argentin munkásságával. A leglátványosabb programelem Gidófalván zajlott, ahol 30 hagyományőrző lovashuszár és gyalogos játszotta le élőben az 1848. november 30-án zajlott és Czetz által vezetett hidvégi csatát. Így Gellérték ismereteket szereztek a többi között arról, hogy ebben az emblematikus ütközetben sikerrel vizsgáztak a hatfontos vaságyúk: ez a háromszékiek győzelmét hozta. A magyarországi csapat közelebbről megismerkedett a székely huszárezred történetével, ruházatával, fegyverzetével, harcmodorával és más erdélyi csaták fontosságával is. A Fővárosi Örmény Önkormányzat és a Csíkkörzeti Magyar Örmény Szentháromság Alapítvány 2018-ban hirdette meg pályázatát az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 170-ik évfordulója alkalmából. A kiírás célja a székely-örmény származású Czetz János honvédtábornok, továbbá a 48/49-es szabadságharc emlékének ápolása az ifjúsági közösségek támogatása által, valamint ezen személyek és közösségek Magyarországgal való kapcsolatának ápolása volt.

Kali Kinga író, antropológus, a „Kulturális stratégiák a magyar-örményeknél: armenizmus és neoarmenizmus” című dolgozata angol változatával kapott szakmai meghívást a rendezvényre, s mely meghívásnak a Fővárosi Örmény Önkormányzat, II. Kerületi Örmény Kisebbségi Önkormányzat, a XIV. Kerületi Örmény Kisebbségi Önkormányzat és a XV. Kerületi Örmény Kisebbségi Önkormányzat jóvoltából tehetett eleget, illetve az ő anyagi támogatásuk révén jutott el a számára fontos armenológiai tanácskozásra. Az armenológiai konferencia a régió rangos szaktanácskozásaként négy szekcióból állott, a konferencia munkanapjain végigvonultatva: Örmények Közép-, Dél- és Délkelet-Európában; Örmény közösségek Fehéroroszországban, Lengyelországban és Ukrajnában: történelem és modernizmus; Örmény-orosz kapcsolatok történelmi távlatból a mai időkig; Örmény kultúra, művészet, építészet, térképészet a Fekete-tengertől a Balti-tengerig húzódó régióban. A nemzetközi tudományos fórumon Ausztria, Argentína, Belarusz, Bulgária, Franciaország, Lengyelország, Litvánia, Magyarország, Moldova, Németország, Oroszország, Örményország, Románia, Szerbia, Ukrajna kiemelkedő armenológusai vettek részt, köztük történészek, antropológusok, politikatörténészek, vallástudósok, építészek, művészettörténészek, filológusok, kartográfusok. A konferencia hivatalos nyelvei az örmény, orosz és angol nyelvek voltak. Az armenológiai konferencia az Örmény Köztársaság Nemzeti Tudományos Akadémiájának Történeti Intézete és az ANIV Örmény Tanulmányok Alapítványa főszervezésében, a Belarusz Köztársaság Nemzeti Tudományos Akadémiájának Történeti Intézetével, a Lengyel Tudomány Akadémiával, a Jereváni Állami Egyetemmel, a Művészettudományok Állami Intézetével, az Oroszországi Föderáció Kulturális Minisztériumával, a Moszkvai Lomonoszov Állami Egyetem Történeti Intézetével, valamint a Belarusz Állami Egyetem Történeti Intézetével karöltve valósult meg. Kali Kinga az első szekció előadójaként prezentálta angol nyelven a „Cultural Strategies of Hungarian-Armenians: Armenism and Neo-Armenism” című dolgozatát – melyben a magyar-örmények kulturális stratégiáit járja körül, pontosabban azokat a törekvéseket, amelyek által a diaszpóra-csoport az örmény identitását igyekszik fenntartani a jelenben; a kulturális stratégiáknak, örményidentitás-mentő mozgalmaknak a létrejöttét, illetve működésük szükségességét szintén kirajzolja benne. Dolgozata középpontjában a magyarországi örmény diaszpóra első rétegének recens identitás-megőrzésre irányuló kulturális stratégiái állnak – az a kulturális irányzat, amely napjaink vissza-armenizálódási folyamatának fő mozgatórugója, és amelyet a szerző neoarmenizmusnak nevez, a 19-20. század fordulóján kibontakozó, örményidentitás-mentő armenizmus mozgalmára való visszautalásként, illetve ezzel a mozgalommal való nagy hasonlóságai miatt. A tudományos együttlét rendkívül sűrű és rendkívül tanulságos volt – Kali Kinga nagyszerű lehetőségnek tartotta, hogy részt vehetett benne. A szakmai tanácskozásokat kisebb kirándulások is követték, amelyeken nem csupán feltöltődhettek a résztvevők, hanem értékes, továbbgyümölcsöző szakmai kapcsolatokat szilárdíthattak meg.