„Az életet átjáró biblikusság” – Az örmény vallásosság kincsei a Széchényi Könyvtárban

Az örmény Biblia nyomtatástörténetről nyílt kiállítás az Országos Széchenyi Könyvtárban. Az ünnepélyes megnyitón a hazai örménység és vezetői mellett jelen volt Tüske László, az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatója, Anahit Simonjan, a Magyar-Örmény Baráti Társaság elnöke, Szuromi Szabolcs Anzelm, a PPKE rektora, Michael August Blume nuncius, valamint a kiállítás hazai támogatója, a Fővárosi Örmény Önkormányzat elnöke, Esztergály Zsófia Zita is. A tárlat kurátorai Kovács Bálint egyetemi docens, az Armenológiai Intézet vezetője és Vahé Tachjian, a PPKE BTK Armenológiai Intézetének oktatója, a Houshamadyan berlini kutatóprojekt vezetője.

A ritkaságokat felsorakoztató nemzetközi tárlat összehozta a hazai örménységet, de érkeztek az Egyesült Államokból és Erdélyből is magyarörmények azért, hogy megnézhessék a Bibliakülönlegességeket.

A tárlaton megtekinthető május 11-ig az első 1666-ban, Amszterdamban nyomtatott Szentírás mellett a második, amelyet Isztambulban, illetve a harmadik, amelyet 1733-ban Mechitár apát megrendelésére, Velencében nyomtattak. A példányok több nemzetközi intézményből, így a jereváni Örmény Nemzeti Könyvtárból is érkeztek Budapestre a kalkuttai, a szentpétervári és a New York-i örmény Szentírással együtt. A szervezők a Bibliák nyomtatástörténetén keresztül az örmény diaszpórát is bemutatják. A kiállított tárgyak között vannak az Oszmán Birodalomból menekült örmény családok hagyatékai, amelyek Párizsból, Marseilles-ből és Libanonból érkeztek, megjelenítve a 19. századbeli Oszmán Birodalom örmény vallásos hagyományait. A tárlat utolsó részén pedig az erdélyi örmények vallásosságát mutatják be a szervezők, részben személyi hagyatékokon, részben az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület által biztosított tárgyakon, részben a budapesti Orlay utcai Örmény Múzeum anyagán keresztül.

„A kereszténység számára a Biblia soha nem csupán egy szöveg”

Tüske László köszöntőbeszédében elmondta: a most megnyílt kiállítás az örmény Biblia és vallásosság témaköreit mutatja be. A főigazgató kiemelte: Biblia és könyvkultúra elválaszthatatlanok egymástól. Vannak szövegalapú és szabályokon alapuló kultúrák; a szövegalapú kultúra inkább „variációkban bontja ki üzenetét”. A kereszténység számára a Biblia soha nem csupán egy szöveg, de narratívákon keresztül bontakozik ki. A könyvnyomtatás megjelenése még inkább gazdagította az örménység hitét, erősítette ezt a szövegalapú kultúrát. Mint Tüske László megfogalmazta: a kiállítás „az életet átjáró biblikusságot” tükrözi. Nemcsak közgyűjtemények, hanem magánemberek is hozzájárultak a bemutatott anyaghoz – végső soron ennek az emberi elhivatottságnak köszönhető minden gyűjtemény.

Az örmény írás azért született meg, hogy le tudják jegyezni a Bibliát

A Berlinből érkező Meline Pehlivanian (Berlini Állami Könyvtár) méltatta a kiállítást tudományos szempontból. Elmondta: Arménia a világon elsőként tette államvallássá a kereszténységet a 4. század elején. Az örmény írást kifejezetten azért alkotta meg Meszrop Mastoc, hogy a Bibliát le lehessen jegyezni vele (mint a tárlaton olvasható: úgy várták a szerzetest az ábécével, mint Mózest annak idején a kőtáblákkal). Ez volt a hetedik nyelv, amelyre lefordították a Szentírást, és az örmény irodalom első írott emléke. Meszrop Mastocnak és tanítványainak külön ünnep állít emléket: a Szent Fordítók emléknapját az Örmény Apostoli Egyházban október közepén, az Örmény Katolikus Egyházban szeptember elején ünneplik.

A megélt kereszténységről tanúskodni

Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem, a PPKE rektora így fogalmazott: különböző örmény kultúrákról beszélhetünk, azonban a világon szétszóródott közösségek hagyományai ugyanazon az örökségen alapulnak. Ezért nincs értelme ellentétbe állítani az örményországi örményeket és a diaszpórában élőket, hisz ugyanazokat a hagyományokat viszik tovább. A PPKE rektora utalt rá, a kiállítás tárgyai nem pusztán tárgyi emlékek, hanem a mindennapi, megélt kereszténységről tanúskodnak; a tárlat hátterében családok történetei rejlenek, ők tartották fenn a tradíciót.

Az eseményen Szuromi Szabolcs köszönetét fejezte ki Anahit Szimonjánnak, a jereváni székhelyű Örményország–Magyarország Kulturális és Együttműködési Társaság elnökasszonyának sok évtizedes munkájáért, és átadta neki a Pázmány Péter Katolikus Egyetem legmagasabb elismerését. Anahit Szimonján a köszönőszavak mellett felmutatta olvasójegyét, és büszkén osztotta meg a jelenlévőkkel: 1981 óta a Széchényi Könyvtár olvasója.

Az örmények a Kárpát-medencében is otthonra találtak.

A 17. században vándoroltak be nagyobb számban Erdélybe, ahol uniót kötöttek a Katolikus Egyházzal, majd viszonylag gyorsan integrálódtak a magyar társadalomba. A dualizmusban számos parlamenti képviselőt, minisztert, sőt miniszterelnököt is adtak Magyarországnak, az aradi 13 közül pedig Kiss Ernő és Lázár Vilmos, de Görgei és Czetz tábornok is erdélyi örmény származású volt.

Az örményeket a világ első keresztény népeként tartják számon, akik a keresztény-muszlim kontaktzónában (a Perzsa, az Oszmán és az Orosz Birodalom területein) is évszázadokon keresztül megőrizték hitüket, sokszor az államiság teljes hiányában.

A kiállítás a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és Országos Széchényi Könyvtár szervezésében valósulhatott meg.

Együttműködő partnerek: Örmény Nemzeti Könyvtár, Berlini Állami Könyvtár, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, a Houshamadyan Projekt, Szamosújvári Örmény Katolikus Egyházközség, Örmény Katolikus Egyházközség, Budapest.

Támogatók: Gulbenkian Alapítvány, GWZO Leipzig