Fővárosi Örmény Önkormányzat

Mindenkinek ilyen húsvétot kívánunk! – Nagyhét az örmények között A hegyi-karabahi húsvéti miséről, amelyen Esztergály Zsófia, a Fővárosi Örmény Önkormányzat elnöke is részt vett, itt olvashatnak. Ha egy nép olyan helyen él, amit muszlim vallásúak vesznek körül, és senki nem ismeri el őket függetlennek, akkor a vallás számukra nemcsak hagyomány, hanem az identitás része. A legnagyobb keresztény ünnepkor különösen. Olyan szerencsénk volt, hogy a kettő keverékét tapasztalhattuk meg. Az Origo az örmények lakta hegyi-karabahi húsvéton járt. Örüljön, hogy nem ez a munkája! Aknamentesítés Hegyi-Karabahban Ennél több fegyelem kevés munkához kell. Emellett türelem és precizitás sem árt, ha az ember életben akar maradni. Kevesen tudják, de az egykori örmény–azeri háborús körzetek ma is a világ legveszélyesebb terepei közé tartoznak a több száz aknamező miatt. Az Origo tudósítója a helyszínen nézte meg, hogyan derítik fel az egyik legalattomosabb hadieszközt. Vörös Szabolcs, az Origo tudósítójának cikke itt olvasható. Jöjjön velünk nemzetközi jogot sérteni! – Karabahi életképek Az idén 25 éves, de a puskapor még mindig benne van a levegőjében. Szombaton például tucatnyian haltak meg a határán történt – az elmúlt 22 évben a legsúlyosabb – tűzpárbajban. Nem tudni, hogy Hegyi-Karabah több lehet-e valaha, mint egy befagyott posztszovjet konfliktus, mert a múlt lépten-nyomon előtör. Egyhetes ottlétünk alatt legalábbis ez történt. Keserédes képriport következik.

VELÜNK ÉLŐ KULTÚRÁK: ÖRMÉNYEK – lezárult az országos vetélkedő A győri Kazinczy Ferenc Gimnázium csapata nyerte a Velünk élő kultúrák: Örmények című országos tanulmányi versenyt. A középiskolák számára meghirdetett programmal a 300 évvel ezelőtt elhunyt Verzár Oxendius örmény katolikus hitre térítő püspök halálára és az Örmény Genocídium 100. évfordulóján a másfélmillió örmény áldozatra emlékezett a vetélkedőt meghirdető Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület. A versenyen – amelynek célja volt, hogy a fiatalságon keresztül minél több emberrel megismertesse a Kárpát-medencébe 350 évvel ezelőtt befogadott erdélyi örménység dicső múltját, jelenét. A hazai örmény közösség történetének, kulturális értékeinek széles körben való népszerűsítése érdekében Magyarország 21 élvonalbeli egyházi és világi középiskolája kapott meghívást a megmérettetésre: közülük az őszi, online zajlott elődöntőből öt csapat jutott a március 19-én megtartott döntőbe. A versengő, elsősorban nem örmény származású fiatalokban a hatalmas és gazdag forrásanyag megismerése során tudatosodott, hogy sok rokon, barát, osztálytárs, szomszéd él közöttünk örmény gyökerekkel. Mindenki előtt bizonyossá válhatott, hogy a magyarörmények teljes mértékben integrálódtak a magyar nemzetbe, kultúrájuk egyidejűleg magyar és erdélyi örmény kultúraként élhető meg mindenki számára. Dr. Issekutz Sarolta, az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesületelnöke a döntőn elmondta: A kezdeményezés nem titkolt célja, hogy referenciaként szolgáljunk egy jövőbeni „Nemzetiségi kultúrák” tantárgy középiskolai bevezetéséhez, másfelől pedig más nemzetiségi közösségeknek is kedvet csináljunk hasonló, őket középpontba állító tanulmányi vetélkedő megszervezéséhez. Az országos versenyt – amely Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere egyéni keretéből, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg, fővédnökei pedig dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és dr. Erdő Péter bíboros, prímás érsek voltak – a nagy sikerre való tekintettel Esztergály Zsófia, a főtámogató Fővárosi Örmény Önkormányzat elnökének javaslatára még idén Erdély területén is megrendezik.

Tiszteletadás és főhajtás – háromnyelvű kiadvány jelent meg az örménység tragédiájáról Soha ne engedjük, hogy az embertelenség érvényre juthasson! Jerevánban mutatták be a napokban elsőként Az örmény nép tragédiája az I. Világháborúban – 100 éve történt az örmény népirtás című háromnyelvű katalógust. A ritkaságszámba menő kötet egy kicsit sem szokványos kiállítás anyagára épül, amelyet a magyar-örmény összefogás fémjelez, hiszen a magyar és az örmény nemzeti könyvtárak rendezésében valósulhatott meg 2015-ben az Országos Széchenyi Könyvtárban. Olyan szaktekintélyekkel, mint Dr. Kovács Bálint történész és Őze Sándor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora, valamint Czézár Nikolett történész, akik egyben a katalógus szerkesztői is. Az örmény nép tragédiájának szentelt könyvbemutatón részt vett Tigran Zargaryan, az Örmény Nemzeti Könyvtár főigazgatója, a magyarországi alkotók mellett pedig Esztergály Zsófia, mint a támogató Fővárosi Örmény Önkormányzat elnöke, erdélyi örmény képviselő. Többszázan tekintették meg tavaly az Országos Széchényi Könyvtárban a genocídiumot megjelenítő tárlatot, amelynek az anyagából készült katalógust elsőként Jerevánban mutatták be az alkotók, de a budapesti könyvbemutató sem marad el tavasszal. A katalógus szerzői között üdvözölhetjük a többi között Elke Hartmann PhD-t, a Ludwig-Maximilian Egyetemről, Michael Hesemann, történészt, Hakob Matevosyan doktoranduszt, a Lipcsei Egyetem Kultúrszociológia szakáról, Nagy Kornélt, az MTA BTK TTI PhD-jét, Dr. Kovács Bálint történészt, valamint Őze Sándort, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzorát. A katalógusban eredeti nyelven íródott források is megtekinthetők, amely kifejezett „unikum”. Az európai levéltárakban jól dokumentált örmény genocídium az európai általános emberi jogok történetének részévé vált. Több tízezer szemtanú beszámolója, diplomatajelentések, levelek bizonyítják a genocídium történelmi tényét. Német, osztrák, francia, brit, skandináv, olasz levéltárak publikálták a levéltári forrásokat több kötetben. Mindezen dokumentumok alapján született meg Budapesten a kiállítás, melynek katalógusát a Fővárosi Örmény Önkormányzat elnöke az alábbi gondolatokat megfogalmazva mutatta be Jerevánban a jelenlévőknek. Esztergály Zsófia Zita, a Fővárosi Örmény Önkormányzat elnökének jereváni beszéde Nagy öröm számomra, hogy itt és most együtt lehetünk. Leginkább azért, mert egy csodálatos kiállítást követően, most egy igényes katalógus is napvilágot lát közös erőfeszítéseink által – fogalmazott ünnepi beszédében Esztergály Zsófia elnök, aki így folytatta: „Megrendítő, hogy mire képes a gondviselés, és mire képes az ezt megtestesítő emberi összefogás. Szeretném hinni, hogy ez a csodás kiadvány százak, majd ezrek kezében megfordul, hogy Magyarországon és Örményországban is érdeklődésre talál, és az olvasókat arra készteti, hogy képet alkossanak a genocídium történelmi szörnyűségeiről. Ismerjék meg, fogadják el – mérgező hazugságokkal átszőtt világunk ellenére – a genocídium tényét. Mert a körülmény, ahogyan másfél millió örmény életét vesztette, az nem háborús eseményekre, hanem népirtásra utal.” A méltatlan halált elszenvedettek előtt fejet hajtunk, hiszen tartozunk emlékük méltó ébrentartásával és megbecsülésünkkel, hogy mi is emelt fővel járhassunk. Ezt mi magyarként Magyarországon is hisszük és valljuk! – tette hozzá Esztergály, a Fővárosi Örmény Önkormányzat vezetője, erdélyi örmény képviselő, majd kiemelte: „Mai világunk is tükröt mutat nekünk. Ebben a tükörben mit látunk? Azt, hogy hatalmi és anyagi érdekektől vezérelve továbbra is politikai, nemzeti és vallási közösségeket használnak fel forgatókönyv-szerűen érdekek érvényesítésére. A migránsválság örvén a kurd népesség szintén komoly áldozatokat szenved, vagy egy lehetséges iráni konfliktus azeri vonatkozását sínyli meg két keresztény ország. Továbbá a német rendőrségnek a kölni eseményekben játszott szerepe is világunk képtelenségét jelzi úgy, hogy mindez megkérdőjelezi szemünkben a múltkor történelmét is egyben. Hasonlóan torz világban kellett élniük az áldozatoknak is – folytatta az elnök. Lemészárolták őket, mert örmények és keresztények voltak. Kérdezem azt, hova lett a lélek, a méltóság és a becsület? Biztosak vagyunk abban, hogy szótlanul kell hagyni, tétlenül kell állni a hatalmi és a gazdasági képben mutatkozó manipulátorok működése előtt, amely átsző mindent kicsiben és nagyban – mi magyarörmények ennek ki vagyunk téve ma is, saját mikroközösségünkben is –, illetve uralja materiális világunkat? Hiszem, hogy nem! Hiszem, hogy pontosan mi örmények, a genocídium okán felhívhatjuk a figyelmet arra is, hogy világunk hamis, és bizony okosan és hitben kell élni, valamint embernek maradni, hogy őseink előtt tisztelettel adózhassunk. Egyben rámutassunk kortársainknak: a hazugság és a félrevezetés veszélyes, ámde gyakori eszköze a mindenkori hatalmaknak – mondat végül a magyarörmény közösség egyik vezetője. Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora által írt előszóból közlünk részletet Az örmény nép tragédiája az I. Világháborúban – 100 éve történt az örmény népirtás ELŐSZÓ A visszaemlékezés a történelem fejlődésének elválaszthatatlan része. Szükséges a visszaemlékezés az igazság elfogadásához; ahhoz, hogy a társadalom helyes irányban fejlődjön, és hogy megtegyünk mindent azért, hogy a múlt ördögi eseményei ne ismétlődhessenek meg. Az ősidők óta ismert egyes népek leigázása gyilkosságok, deportálások által, amelyek teljes nemzetek megsemmisítését okozták, itt azonban nem csak ősi háborús cselekedetekre gondolhatunk. Felemeljük hangunkat egy könyörtelen és sajnálatos cselekedet ellen – amely a korábbi rémtettek történelmi megismétlődését jelentette, és amely a 20. században számtalan áldozatot szedett: ez pedig az örmény nép ellen elkövetett népirtás az Oszmán Birodalomban. Meghajtjuk fejünket nagy tisztelettel a halottak emléke és szenvedéseik előtt, együttérzünk az egész örmény nemzet fájdalmával. Amikor a genocídium kifejezést használjuk, az nemcsak emberek halálát jelenti, hanem sokkal többet: jelenti egyének halálát – akiket megfosztottak emberi méltóságuktól – , és jelenti a pótolhatatlan nemzeti veszteséget. Az örmény genocídium ezentúl a kereszténység halálát is jelenti, amelyet az örmények örökségükért, és hitükért szenvedtek el. A múlt fájdalmaival mindig szembe kell és kellett nézni. Ha a jelenlegi állapotok nem adnak lehetőséget a tények objektív értékelésére – ahogy sajnálatosan ez nem volt lehetséges az örmények esetében sem – akkor a jövő generációi – a mi generációnk – kötelessége ezt megtenni. Ha nem teszünk erőfeszítéseket ezért a célért, akkor hasonló tragédiák fognak újra megtörténni, amelyek emberek történelmét alázzák meg, és ezáltal is szorítják háttérbe ugyanazon nemzetek történelmét. A nyugati levéltárakban, a Vatikáni Levéltárban, az Egyesült Államokban is az igen jól dokumentált eseményeket részleteiben mutatják be: a már 1909 előtti (pl. 1894-1896) mészárlásokat, az örmény kisebbségre kivetett különadókat. A kutatók többsége által a szisztematikus népirtás 1915. április 24-től keltezhető. Ezen a napon számos vezető örmény politikust, értelmiségit és papot deportáltak, végeztek ki. Ez az az időszak, amikor az egész világ az I. világháborúra (1914-1918) figyelt, ezért az örmény tragédia – különösen 1915 és 1923 között – több ország számára észrevétlen maradt. Ebben az időszakban halt meg vagy végezték ki az örmények nagyobb részét, a … Olvass tovább

Az Örmény Genocídium 100. évfordulója alkalmából több napon keresztül emlékeztek Jerevánban, ahol számos ország államfője és politikai képviselője is tiszteletét tette. Az örmény katolikoszok Ecsmiadzinban ünnepélyes liturgia keretében avatták szentté a népirtás másfél millió áldozatát. A népirtás évfordulója alkalmából már az elmúlt hetekben számos klasszikus koncerttel és egyéb rendezvénnyel készültek, április 23-án a System of a Down is ingyenes koncertet adott a jereváni főtéren. Örmény források szerint 1915-től mintegy másfél millió örményt telepítettek ki az Oszmán Birodalomban arra hivatkozva, hogy felkelést akarnak kirobbantani és szövetkeztek az ellenséges hatalmakkal. Az örményeket a sivatagon át meneteltették speciális „táborok” felé, melynek során legalább ötszázezren vesztették életüket.

A közösség áldozata nem volt hiábavaló – tisztelet és hála az erdélyi örmény hősöknek A XV. kerületi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat és a Fővárosi Örmény Önkormányzat elnökei, Nuridsány Zoltánné és Esztergály Zsófia Zita március 15-e alkalmából megkoszorúzták Kiss Ernő örmény származású ’48-as altábornagy, aradi vértanú emléktábláját. „Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl; Hanem lerázván, ami benne földi, Egy éltető eszmévé fínomul, Mely fennmarad s nőttön nő tiszta fénye, Amint időben, térben távozik; Melyhez tekint fel az utód erénye: Óhajt, remél, hisz és imádkozik.” Így hangzottak el Arany János szavai március idusán Kiss Ernő emléktáblája előtt a XV. kerületi Kiss Ernő utcában, amely első volt az aradi vértanúkról elnevezett közterületek sorában. Az emléktáblát, amelyet Nagy Előd festő- és éremművész készített, a XV. kerületi Örmény Kisebbségi Önkormányzat állította 2002. október 6-án. Még ma is kevesen tudják, hogy a magyar nép tiszteletreméltóan hősies harcában, 1848/49-ben számos örmény is részt vett, önfeláldozóan támogatva a szabadságharcért vívott küzdelmet, vérükkel öntözve azt a földet, amely otthont adott nekik. Kiss Ernő, az Aradon kivégzett mártír-tábornok örmény származású volt, ősei az erdélyi örmény közösség megbecsült és gazdag tagjai voltak. Az erdélyi örmény közösségé, amely a nagylelkűség, áldozatkészség, hála és emberség elvei alapján működött. A korabeli statisztikák szerint 1848-ban Magyarország és Erdély örmény lakosainak száma mintegy 12 ezer főt tett ki. Lakossági számarányukhoz képest az örmények adták a legtöbb tisztet – hetvennél többet – és kétszáz katonát a szabadságharc hadseregéhez. A márciusi tavasszal induló forradalmat és szabadságharcot leverték. A 13 tábornokot és a miniszterelnököt kivégezték, sokak része börtön, bujdosás, emigráció lett. A koszorúzáson Nuridsány Zoltánné elmondta: „Akkor úgy tűnhetett, hogy sokan, az örmények is, vesztett ügy mellé álltak. De amikor itt állunk Kiss Ernő örmény származású honvédtábornok táblájánál, s az örmény nemzetiségi önkormányzat vezetésével a tisztelet és hála adóját rójuk le a hősök emléke előtt, azt kell látnunk, hogy az eszmébe vetett hit, a jó, a haladás iránti elkötelezettség, a közösség áldozata nem volt hiábavaló.”

Második alkalommal várta tárt kapukkal farsangi bálra közösségének tagjait a Fővárosi Örmény Önkormányzat. Az Akadémia utcai épület színházterme idén is roskadásig megtelt. A rendezvény – amelynek fővédnöke Tarlós István főpolgármester volt – a magyarörmény kultúrának és gasztronómiának hódolt. Jelmezbe öltözött a budapesti magyarörménység! Találkozhattunk például Pique Dámával, egy különleges darázzsal, egy termetes bíborossal, virágáruslánnyal és burnuszos arab fiatalemberrel, de még a nagy fehér varázsló is képviseltette magát, feleségével együtt. A gyönyörűen feldíszített színházteremben terített asztalok álltak, rajtuk sejtelmesen világító gyertyák, finom borok, és autentikus örmény dallamok marasztalták a vendégeket. A magyarországi örménység talán legnagyobb lélekszámú rendezvényén, Esztergály Zsófia, a Fővárosi Örmény Önkormányzat elnöke, a bál háziasszonya köszöntötte a jelenlévőket. Elmondta: igen fontosnak tartja, hogy az örmény közösség tagjai ilyen események során is hangot adnak összetartozásuknak. Felhívta ugyanakkor a figyelmet, hogy a bál egyúttal határokon átnyúló jótékonyságra ad lehetőséget, hiszen mindenkinek belátása szerint módja nyílik hozzájárulni az „Egyél jót, tegyél jót!” jótékonysági, gasztronómiai mozgalom sikerességéhez, amely példa nélküli kezdeményezés a nemzetiségek történetében. Amellett, hogy határokat átívelő, nemes célokat tűz maga elé, mint több Kárpát-medencei örmény templom felújítása és korszerűsítése, valamint egy Romániában lévő magyar műemlék rekonstrukciója. Ezután Szalay-Bobrovniczky Alexandra, Budapest főváros humán főpolgármester-helyettese beszélt arról, hogy a felhőtlen együttlét, a zene mind az összetartozás érzését erősíti. Kiemelte, a Fővárosi Örmény Önkormányzat kiegyensúlyozott, jó érdekérvényesítő háttértámogatásával működnek ezek a programok, és az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület is elkötelezett abban, hogy megismertesse a Kárpát-medencei örmény kultúrát. A hallgatóság megtudhatta azt is, hogy a Fővárosi Önkormányzat éves költségvetésében anyagi támogatást nyújt minden területi nemzetiségi önkormányzat, így az örmény önkormányzat számára is, ezáltal együttműködik olyan projektek megvalósításban, mint kultúrtörténeti előadások, zenés esték, találkozók szervezése, kiállítások, kapcsolattartás a Kárpát-medencei erdélyi örmény társszervezetekkel. A főpolgármester-helyettes asszony is felhívta a figyelmet a nemes célokra történő adakozásra, arra, hogy a jelenlévők a Fővárosi Örmény Önkormányzat és a Csíkkőrzeti Magyar-Örmény „Szentháromság” Alapítvány által szervezett jótékonysági akció keretében az 1000 éves magyar határnál található Rákóczi-vár felújítását egy budapesti, valamint két erdélyi örmény katolikus templom korszerűsítését segíthetik elő. Esztergály Zsófia, aki a bálra Pique Dámának öltözött, elmondta: az erdélyiörmény diaszpóra zárt közösségként élt Erdély területén – innen ered elnevezésük is –, és szabad idejük nagy részét az úgynevezett örmény kaszinóban töltötték, ahová rajtuk kívül más nem léphetett be. A nők és a férfiak külön helyiségben töltötték az időt. Az asszonyok hímeztek, varrtak, a férfiak híresen értékes könyvtárukból válogatott könyveket olvastak, vagy éppen kártyáztak. Ezt a hangulatot felidézve választotta a jelmezt, melyet minden elkövetkező bálon is viselni fog annak egyfajta védjegyeként. Ismét kitért arra, hogy a bálnak minden évben a jótékonyság a fő üzenete: „Tavaly az egyetlen csángó magyar rádiónak, idén pedig a saját és a csíki szervezetünk által indított mozgalomnak gyűjtünk. Mindez találkozik az őseink által képviselt értékekkel, akik iskolákat alapítottak, támogatták a rászorultakat, és soha nem riadtak vissza az újításoktól.” Ezeket a szavakat igazolták a bőkezű felajánlások, amelyeket tombolán sorsoltak ki: számos ajándék, könyvek, CD-k, plakátok, mappák találtak gazdára. A fődíjat pedig, egy viaszból készült műalkotást, a jelenlévő neves művész, Kozma Simon ajánlotta fel. Az este folyamán a közönség olyan művészek produkcióinak tapsolhatott, mint Petrás Mária népdalénekes, az Örmény Kvartett, David Yengibarian harmonikaművész, Várady Mária előadóművész, valamint Bor László humorista. A bál fénypontjaként végül a kulináris élvezetek következtek: remek borok, szinte képzőművészeti alkotásoknak is nevezhető, hagyományos erdélyiörmény falatoktól roskadozó hidegtálak és illatozó, majd’ megszólaló sütemények hada várta a vendégeket. A bál fővédnöke Tarlós István főpolgármester volt, a rendezvényt kiemelten támogatta a XV. kerületi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat. Támogatók voltak még az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület, a II. kerületi Örmény Önkormányzat, a Budavári Örmény Nemzetiségi Önkormányzat és a Zuglói Örmény Önkormányzat.