Főváros – ONLINE

Az Imperatrix Együttes 2010-ben alakult a Magyar Szentek Templomának Plébániáján a liturgia szolgálatára. Tagjai jó kottaolvasó, gyakorlott kórusénekesek, akik hivatásukra nézve a legkülönbözőbb szakmák képviselői. Az Imperatrix legfontosabb művészeti célkitűzése a középkori, reneszánsz és kora-barokk vallásos kórusművek újra felfedezése, bemutatása. (pl.: Marcus Paduamus – 1300 körül; Thomas Fritsch – 1500 után). Ezek közt motiváló szerepet játszott az angyali üdvözlet zenetörténeti forrásai változatosságának feltárása. Az együttes alaprepertoárja így csaknem mind ősbemutatóként hangzik el. Ennek zömét Srajber Zsolt karnagy és a régizene tudósa kutatómunkájának kottaanyaga alkotja, jelesül a Mária témájú költemények legrégebbi megzenésítései. Az együttes megalakulása óta a liturgiai szolgálaton kívül számos rangos eseményen nagy sikerrel szerepelt, pl. több fesztiválon is.

Az örmény zene érdekes keveredése a korai spirituális és a kereszténységgel érkező vallásos muzsikának. A formáció 2016 -ban alakult és tradícionális örmény népzenét játszik. A jellegzetes duduk hang mellett a furulya és más tipikus örmény hangszereken keresztül ismertetik meg ezt a különleges hangzásvilágú zenét. Hadobás Gergely (gordonka)Juhász Endre (dudukok, zurna, oboa)Juhász Györgyi (ének, furulya)Smuk Tamás (dobok) Armen tánca Az örmény népzenéket feldolgozó és játszó Juhász Endre most egy ritmikus, jazz-szerű zenével népszerűsíti az örmény kultúrát. Az Armen tánca című klip bevezetése melankolikus duduk improvizáció, majd beindul a lendületes zene, amely örmény néptáncok kísérője. Így a gyönyörű népdalok aktuális, modern köntösben születnek újjá. A zeneszám a Fővárosi Örmény Önkormányzat felkérésére született. A Group Duduk számos nagysikerű fellépésének felvétele közül láthatnak néhányat.

Komitasz, születési nevén Soghomon Soghomonian, örmény nyelven: Կոմիտաս; (Törökország, Kütahya, 1869. október 8. – Párizs, 1935. október 22.) örmény pap, zenész, zeneszerző, hangszerelő, énekes és kórusmester, aki az örmény nemzeti zeneiskola alapítójának tekinthető és elismerten az etnomuzikológia egyik úttörője. Komitaszt az örmény népirtás idején az oszmán kormány – több száz örmény értelmiségivel együtt – 1915 áprilisában letartóztatta és lágerbe szállította. Hamarosan szabadon engedték, mivel a bizonytalan körülmények alatt súlyosan megbetegedett. A Konstantinápolyban levő ellenséges környezet és a hozzá eljutó tömeges örmény mészárlásokról szóló hírek tovább rontották törékeny mentális állapotát. Először 1919-ig egy török katonai működtetésű kórházba helyezték, majd a párizsi pszichiátriai kórházaiba helyezték, ahol élete utolsó éveit szenvedéssel töltötte. Komitaszt széles körben a népirtás mártírjaként tekintik, és a művészetben az örmény népirtás egyik legfontosabb szimbólumaként ábrázolták. Sirusho egy Komitasz által gyűjött munkadalt használt fel előadásában, melynek címe: Pregomes (a pre gomes kifejezéssel a bivalyt noszogatják, buzdítják szántás közben). Komitas gyűjtés örmény popzenévé téve – Nubar Nubar, ez már valóban népdalfeldolgozás, és nem pusztán utánérzés:

Artsakh koncert – Hegedűn Samvel Ayrapetyan, dudukon Vardan Baloyan játszik. Xachagoxi Hishatakaran zeneszerző, Samvel Ayrapetyan hegedű, Vardan Baloyan duduk

A Magyarországon élő örmény testvérpár által alapított Deti Picasso már­már legendásnak számít a világzenei­folk-rock rajongók számára. Az együttes hosszú hallgatás után, némileg átalakulva tért vissza, hogy új lemezét bemutassa az A38 Hajón. Előzenekarként pedig egy remek osztrák folk­punk­metál kvartett, a Gasmic Gilmore lépett fel. A Deti Picasso számára mindig is kulcskérdés volt – mind művészileg, mind érzelmileg – az anyaföldhöz fűződő viszony. Erről az új lemez sokatmondó címe – Motherland – is árulkodik. Időközben a zenekar persze rengeteget változott, de a csodálatos dalok ereje, a rock, a pop és az örmény népi hagyományok termékeny feszültsége, a frontleány-énekesnő, Gaya szuggesztív színpadi jelenléte ugyanaz maradt. A zenekar tagjai: Gaya Arutyunyan – ének, billentyűs hangszerek Karen Arutyunyan – gitár Anasztázia Razvaljajeva – hárfa Porteleki Áron – dob, darbuka, brácsa Vendégművész: Porteleki László – hegedű

Yervinyan az Örmény Köztársaságban, Jerevánban született, 7 éves korában a Spenderian Zeneiskolában kezdte tanulmányait, Armen Minasian maestro irányítása alatt. Ígéretes tehetség hegedűművészként és zeneszerzőként. Tanulmányait a Csajkovszkij Zenekonzervatóriumban, a világhírű maestro Edward Dayan irányítása és oktatása alatt folytatta. 1993-ban doktorátust szerzett az Örmény Köztársaság Komitas Állami Konzervatóriumában. Samvel a szakma legjobbjai között szerepel, és öregbíti az örmény zenészek hírnevét. Yiannis Chryssomallis „Yanni” néven ismert görög zeneszerző, billentyűs, zongorista és zenei producer, aki az Egyesült Államokban él. Műveiben keveredik a jazz, a klasszikus, a soft rock és a világzene. Yanni előadásai során gyakran használ dudukot: ezen a nagyszabású koncerten is megszólal ez az ősi örmény hangszer. A koncert során megcsodálhatjuk Samvel Yervinyan örmény hegedűművész játékát is. Samvel Yervinyan Az én Jerevánom című élő koncertje „Artsakh” koncert Ara Gevorgyan közreműködésével

Az örmények több mint ezer éve táncolják a 2/4-es ritmusú Kocharit. A táncot mind férfiak, mind nők táncolják, és célja az erő kifejezése. A táncosok zárt kört alkotnak, és egymás vállára helyezik a kezüket. A Kochari modern formájában látható egy „tremoló lépés”, amely az egész test rázását jelenti. A tánc az örmény népirtás után Örményország keleti részén terjedt el.

A tánc neve az örmény „hars” – menyasszony – és „par” – táncolni – szavakból ered. A menyasszony egyedül táncol, de gyakran csatlakoznak hozzá a koszorúslányok is.

Berd örményül „erődöt” jelent. Ennek megfelelően nevezték el a táncosok mozgása és elhelyezkedése alapján: a berd egy olyan tánc, amelyben egy férficsoport kört alkotva táncol, vállukon tartva más táncosokat; így forognak.