Főváros – ONLINE

Tanévzáró Istentisztelet. 1 Móz 33. 1-11.

Hogy életünk legyen és bőségben legyen A növekedést Isten adja Gyerekek kapják feladatként, hogy ültessenek egy babszemet vagy valamilyen más növényt, és figyeljék meg, mi történik vele. A gyermek pedig rácsodálkozik a kibújni kezdő növényre, majd annak fejlődésére. A templomkert füve a száraz nyári hónapokban sokszor szinte elsárgul. Majd amikor kap egy kiadós esőt, szinte pillanatok alatt újra zöldellni kezd. A természet szépségében észrevehetjük a csodát. Ez pedig felfelé emelheti tekintetünket. A magvető alakja a mai evangéliumban nem a munkálkodó, a veszteségeken el nem keseredő, hanem a türelmesen várakozó embernek a képe. Én megtettem, amit kellett. A többi már nem az én feladatom, felelősségem. Persze jó kérdés, mi az a mag, amit elvetek? Mert szavaimmal, életemmel vethetem a szeretet, az odafigyelés, a melléállás magvait, de szórhatom a gyűlölet, az önzés, a megvetés ocsúját is. És milyen nehéz az elvetett gyomot eltávolítani! Magvető feladatunk végzéséhez szükséges a rácsodálkozás, az Istenre való ráhagyatkozás.  Ehhez kapunk a mai szentmisében kegyelmet, erőt, lendületet, kitartást! Fülöp Ákos plébános   Istenünk, benned bízók erőssége, nélküled semmit sem tehet a gyenge halandó. Kérünk, add nekünk mindenkor kegyelmed segítségét, hogy jó szándékkal teljesítsük parancsaidat, és cselekedeteinkkel megnyerjük tetszésedet.

„Hogy ki az ember, megmutatja az öltözete, a nevetése és a járása.” (Sir 19,30) Jézusról – a mai evangélium tanúsága szerint – az a hír járja, hogy eszét vesztette. Az írástudók pedig azt híresztelik, hogy az ördögök fejedelme segítségével űzi ki az ördögöket. Kicsoda Jézus valójában? A hétköznapokban, az évközi időben erre kereshetjük a választ. Mindkét híresztelés kicsorbul, ha Jézus életét, tetteit, tanítását reálisan szemléljük. Ha ő Isten ujjával űzi ki az ördögöket, ahogy Máté és Lukács belefűzi ebbe a jelenetbe, akkor elérkezett az Isten Országa. Ma is számos esetben találkozunk különféle híresztelésekkel. Könnyű rossz hírét költeni valakinek. De milyen nehéz ezt helyrehozni. Honnan ered mindez? Az olvasmány rámutat a bűn eredetére és következményeire. Az első ember elbújik, fél Istentől, de fél társától, talán leginkább önmagától. A bűntől úgy szeretne szabadulni, hogy a másikra fogja rá. Hányszor keressük a kifogásokat, hogy ne kelljen hallgatni a másikra, követni tanácsát. Azt gondolom, amíg kapcsolatainkban – a másik emberrel vagy Istennel – a kifogásokat keresem (miért nem teszem…), nem jutok előbbre. Ha majd azt nézem, hogyan tudom mégis megtenni, akkor sikerre vihetem ügyeimet. Ha együtt működöm Isten kegyelmével, fel tudom fedezni és meg tudom tenni akaratát, megerősödik bizalmam, megtalálom az utat, amelyen vezetni akar. Fülöp Ákos plébános