A Maszol.ro oldalon jelent meg a beszélgetés Bogos Mária tanárnővel, aki könyvet is írt a csíkszépvízi örmény közösségről. https://www.facebook.com/maszol/videos/2885570404997634
„Ani valószínűleg a világ tíz legfontosabb történelmi nevezetessége között van, Machu Picchuval és Angkorral együtt. Hihetetlen” – mondta a Global Heritage Fund igazgatója Jeff Morgan 2010-ben. A törökországi Ani, az 1001 templom vagy negyven kapu városa a középkori Örményország fővárosa volt. Az egykor hatalmas virágzó város ma elhagyatottan áll. III. Ashot uralkodása alatt a 10. században vált jelentőssé, amikor az uralkodó Örményország fővárosává tette. 1045-ben került a Bizánci Birodalom uralma alá, ekkor élte virágkorát, ebben az időszakban százezernél is több lakosa volt. Miért néptelenedett el az a város, mely fénykorában Konstantinápollyal, Kairóval és Bagdaddal vetekedett? A város az évszázados hatalmi harcok áldozata lett. A rövid bizánci uralom után török, grúz, mongol támadások sora érte a várost. A 14. századtól lakosai lassan elhagyták. Az 1800-as évek végétől orosz fennhatósága alá került, ekkor kezdődhettek meg területén az ásatások. A legendák szerinti ezer templomból mára mindössze tíz maradt fenn, jórészt romokban. A vandalizmus, a kőfejtés, a dilettáns javítások és a természeti erők következtében mára az összeomlás szélére kerültek. A Global Heritage Fund 2010-es listáján Ani bekerült a 12 legveszélyeztetettebb történelmi nevezetesség közé, melyek maradandó károsodásokat szenvedhetnek. Ani áldozatává válhat a török-örmény ellentéteknek, a két ország határán az enyészet vár a páratlan szépségű emlékekre.
Ani (örményül: Անի) egy romos és lakatlan középkori főváros, Kars török tartományában, Örményország határánál. Egykor a középkori örmény királyság fővárosa volt, amely a mai Örményország és Törökország keleti részének nagy részét lefedi. A város háromszög alakú, a természet által védett helyen áll. Az „1001 templom és a 40 kapu városának” nevezett Ani kereskedelmi útvonalakon állt, számos vallási épülete, palotái és erődítménye a világ technikailag és művészi szempontból legfejlettebb épületei közé tartoztak. Fénykorában 100 – 200 ezer lakosa volt, és Konstantinápoly, Bagdad és Kairó riválisai közé tartozott. Az egykor pompájáról híres Ani már évszázadok óta elhagyatottan áll.
Haghpat (örményül Հաղպատ) falu az észak-örmény Lori tartományban, nem messze Alaverdi városától és a grúz határtól. A hegyvidéki falu egy sziklacsúcsoktól és mély folyóvölgyektől övezett fennsíkon található. Sanahin és Akner falvak, valamint Alaverdi egyes részei látótávolságon belül a fennsík más részein találhatóak, azonban mély folyóvölgyek választják el őket. A falu alig profitál a Haghpatavank kolostor-együttes turizmusából, a lakosok nagy része állattenyésztésből él, néhányan Alaverdibe járnak be dolgozni, míg mások a környező erdőkben szedret, somot gyűjtögetnek és ezt adják el a piacon. Vízért a falu lakói a számtalan hegyi forrás valamelyikéhez járnak. A kolostor Haghpat falu az ott található Haghpatavank (Հաղպատավանք) kolostoregyüttes révén ismert, amelyet a 10. században alapítottak és amely a Sanahin-kolostorral együtt a Világörökség része. Az építkezést a Bagratida-uralkodóház idején kezdték el Kr. u. 970 körül. A kolostor régebbi részét, a Surb Nshan templomot (Szentkereszt-templom) 991-ben fejezte be az örmény építész Trdat. A kolostor az Örmény Apostoli Egyház tulajdona. A kolostor területén található néhány khacskar (emlékkő díszes vésettel, általában kereszt formában) és több püspök sírhelye is. Az együttes a középkori örmény építészet kiemelkedő példája. Itt élt Szajat Nova, az örmények legnagyobb költője. (Asug, az örmény irodalomtörténet a legnagyobb örmény énekmondóként tartja számon. Az asug vagy ásik műköltészet arab-perzsa fogantatású, lanttal kísért, énekszóval előadott dalköltészet, amely a 14. századtól kezdve egyre szélesebb körben hódít teret a Közel-Keleten.) És itt is halt meg egy mészárlásban. Paradzsanov itt forgatta Szajat Nova című kultikus filmjét az asug életéről, amelyet manapság mi A gránátalma színe címen ismerünk.
Örményország legnagyobb tava a 940 négyzetkilométer kiterjedésű Sevan-tó, mely 1900 méteres tengerszint feletti magasságban terül el, s az ország egyik legkedveltebb üdülőövezete. A tó gyönyörű természeti környezetben fekszik, partján, egy félszigeten két kolostor, a Sevanavank található, melyeknek a vízfelület mélykék színe, s a gyakori viharok festői hátteret nyújtanak. A földnyelv egykor sziget volt, melyen 874-ben a Bagratuni-dinasztia első uralkodójának lánya, Mariam hercegnő építtett egy két épületből álló kolostoregyüttest. A XX. században azonban megcsapolták a tó vízszintjét, s a szigetből félsziget lett. A két épület mellett egy harmadik alapjai is látszanak még, melyek a IV. századból maradtak fenn, s melyet Világosító Szent Gergely építtetett.
Ha szeret utazni, ha folyamatosan keresi a bolygó természeti szépsége és ereje ihlette legszebb helyeket, csodálja meg a több mint 1000 éves templomokat és épületeket! A legmagasabb hegyek és sziklák, évszázados templomok és falvak, szédítő kilátások, egyedi kultúra, történelem és zene – mindez Örményországban. Örményország Önre vár! Fedezze fel ősei földjét!
Garni (örményül Գառնի) örmény kisváros Kotajk tartományban (örményül Կոտայքի մարզ). Jerevántól körülbelül 30 kilométerre keletre található, az Azat folyó völgyében az awani bazaltszurdok felett. A városkának 7415 lakosa van. Garni néhány évszázadon át az örmény királyok nyári szálláshelye volt – a garni erődítmény romjai máig megvannak. I. Tiridatész az erődítmény területén az első évszázadban épített ión Mithrász-templomot. Több mint másfél évezred háborítatlansága után 1679-ben a templom egy földrengés során súlyosan megsérült, köveit részben elhordta a lakosság. 1966-ban rekonstruálták a talált eredeti anyaggal (ennek során során a környező falvakat is megkutatták, majd visszaszállították a templom más célra beépített köveit). A legújabb ásatások során római kori fűtött fürdőre bukkantak, a mozaikpadló sértetlenül átvészelte az évezredeket. Garniban sok az örmény fővárosból idelátogató kiránduló. A turisztikai látványosságok közé tartozik egy kék és fekete bazaltból épült keresztény templom is, valamint a 12. századi Geghard-kolostor. Geghard kolostor A kolostor (örményül Գեղարդ) a 10-13. században épült, félig sziklába faragott kolostorkomplexum Örményország Kotajk tartományában. 2000 óta a Világörökség része. A hagyomány szerint a kolostort a 4. században alapította Világosító Szent Gergely. Helyén a barlangból kifolyó forrás már a pogány időkben is szentnek számított és a kolostor egyik megnevezése is Barlangkolosotor (Ajrivank) volt. A nyugati főbejárathoz közeledve a domboldalban barlangok, kápolnák, faragványok láthatók. A kolostort három oldalról 12-13. századi falak veszik körbe; negyedik oldalról a sziklafal védi. Az Ararát-hegy Az Ararát kétcsúcsú vulkáni masszívum az Örmény-magasföld nyugati részén. Az egyik csúcsa a Kis-Ararát, a másik a Nagy-Ararát. A hegység Törökország és Örményország határának közelében fekszik, de török területen, 5000 méter feletti legmagasabb csúcsokkal. A hegy a nevét az i. e. 1. évezredi Urarturól kapta („Ararát Királyság”), és asszír eredetű. A Biblia özönvíz-történetében az Ararát hegyén feneklett meg Noé bárkája. A 10. század előtti örmény tradíció és az arab hagyomány több más lehetséges helyet is tartalmaz az özönvíz történethez, például a Jūdī-hegyet. (Korán, 11:46) Az örmény hagyomány alapján Noé fiának, Jáfetnek egyik leszármazottja visszatért a környékre, és itt hozta létre az örmény nemzet gyökereit. A Khor Virap Hor Virap (örmény nyelven Խոր Վիրապ, Hor Virap, jelentése mély verem, (angol alakja Khor Virap) egy 17. században épített kolostor Örményország délnyugati részén, az Ararat tartománybeli Luszarat falu szomszédságában, az Araksz folyó bal partján a török határ mellett. Örmény oldalról készült fényképeken a kolostor háttereként gyakran megjelenik az egykor örmény földön fekvő, ma már török területen magasodó, közeli Ararát, az örmények nemzeti jelképe. A kolostor helyén és környékén állt egykor a történelmi Artasat városa, melyet I. Artaxiász örmény király, az Artashesid-dinasztia első uralkodója alapított és tett meg Armenia Magna (azaz Nagy-Örményország) fővárosává Kr.e. 189-188-ban, s amelyet római légiók pusztítottak el Kr.u. 163-ban. A jelenlegi Artasat város a történelmi város romjaitól mintegy 8–10 km-rel északabbra található. Lastiver falu Lastiver egy nagyon festői hely, távol a civilizációtól és a zajtól, Dilijantől 45 km-re és 12 km-re. Jerevántól. A hely népszerű a túraútvonalak szerelmeseinek körében. A túraútvonal Yenokavan falujától indul, fokozatosan egyre magasabbra emelkedve. A kilátás lenyűgöző. Noravank kolostor A 13. században épült Noravank monostor lenyűgöző épületegyüttese egyike az örmény építészet középkori gyöngyszemeinek, mely szerepel a Világörökség javaslati listán is. Lenyűgöző épületegyüttese egy főtemplomból, és az azzal nyugatról szomszédos Gavitból és Burtel Orbelján (Orbeli) herceg kétszintes sírtemplomából áll. A főtemplommal ellentétben, mely keresztkupolás szerkezetű, és az épület mára már félig romba dőlt, a Gavit és kiváltképpen a síremlék szinte eredeti állapotában maradt fenn. Az épületegyüttes mindkét tagját Momik, az Orbelján fivérek építésze építette, és halála évében 1339-ben fejezte be. Sevanavank kolostor A Sevanavank kolostor területén két templom áll, Surb Arakelots (Szent Apostolok) és Surb Astvatsamayr (Szent Istenanya) A két templom közel azonos; anyaguk fekete tufa, kereszt alakúak. A kolostorban 200 kézirat, 400 nyomtatott könyv, keresztek, és még sok más értékes tárgy volt korábban. Néhány felirat a 9. századra nyúlik vissza. A SurbArakelots-templom fából készült ajtaja különösen szép; a 15. századi faragványok bizonyítják a ragyogó középkori örmény művészetét. Szeván-tó Szeván-tó (örményül Սևանա լիճ) Örményország legnagyobb tava, és az egyik legjelentősebb a világ magasan fekvő nagy tavai között, területe kb. 30%-kal nagyobb, mint a Balaton. A tó Gegharkunik tartományban fekszik. A Van-tó és Urmia-tó mellett egyike a történelmi Örményország három nagy tavának (melyeket örmény tengereknek is szoktak nevezni). Az emberi beavatkozások következtében mérete 1940 és 1970 között jelentősen lecsökkent. Jereván Jereván (örményül: Երևան) Örményország fővárosa és legnagyobb városa, a Hrazdan folyó mellett fekvő település a kaukázusi régió egyik legfontosabb ipari, kulturális és tudományos központja. A város a világ egyik legrégebb óta lakott települése, I. Argisti Urartu királya kr. e. 782-ben alapította (2802 éve), 1879. október 1-jén pedig városi rangot kapott II. Sándor orosz cártól. A település 1918 óta, tizenharmadik fővárosa Örményországnak, valamint a hetedik olyan, ami az Ararát-síkságon fekszik.
