GRADARAK – IRODALMI SZALON
Híres örmények – csíkmegyei Csiky Gergely – örmény nevén Vartan Csikijáncz (1842-1891)
A magyarörmény származású Csiky Gergely rövid élete nem nélkülözte a drámai, életmód és életforma váltó fordulatokat. Arad mellett született, apja orvos volt, ő a papi hivatást választotta. A gimnáziumot Aradon végezte, már itt kitűnt tehetségével, különösen pedig az irodalom és költészet iránti előszeretetével. Első versét még elsőéves gimnazistaként, nyolcéves korában írta anyjához. Ezt követően Marosi Gyula név alatt küldött írásokat újságokba, ezek francia és angol elbeszélések műfordításai. A Napkelet már 1858-ban saját nevével közölt tőle verset. 8. osztályos tanulóként 12 költeménye jelent meg az ifjúság által szerkesztett Zsenge Mutatványokban. A magyar irodalmon kívül a római és görög klasszikusokat is tanulmányozta.1859-ben a Csanád egyházmegye temesvári szemináriumába lépett, ahonnan két év után a pesti központi papnevelőbe küldték. Ifjú papnövendékként még közelebb került az irodalomhoz, és a teológiai tudományok mellett már a drámaírással is próbálkozott. A szemináriumi magyar egyházi irodalmi iskola lelkes munkatársa, később elnöke volt. A növendékpapság Munkálatai-ban jelent meg tollából Nagy Szent Atanáz és Csajághy Sándor életrajza. A teológiai tanfolyam elvégzését követően püspöki rendelettel Temesvárra hívták, ahol 1864 végén pár hónapon át a püspöki hivatalban dolgozott iktatóként. Felszentelése után Bécsben tanult tovább, majd gimnáziumi tanár lett Temesvárott, 1870 közepén pedig az egyházjog és a történelem tanára lett az ottani papnevelőben, egészen 1878-ig. Temesvár az akkori dél-Magyarország egyik legjobban prosperáló, leghatározottabban polgárosuló városa volt, ahol a magyar, német, szerb, zsidó népesség jelentős kultúrát tudott teremteni.Alakuló egyházi karrierje mellett egyre nagyobb sikereket aratott színműveivel, akadémiai jutalmat kapott, pályázatokat nyert, színre kerülő darabjai mind nagyobb visszhangot keltettek. Öt hónapig Párizsban élt, ezalatt szinte minden estéjét színházban töltötte. Hazatérve tagjává választotta a Kisfaludy Társaság és az Akadémia: Ezután viharos körülmények között hagyta ott papi hívatását és megnősült. Ezekben az években – 1880-81- írta meg máig legjobbnak tartott és gyakran színpadra kerülő darabjait, a Proletárokat és a Cífra nyomorúságot. Munkatempója és munkabírása elképesztő, még életében tizennyolc kötetben jelentették meg drámáit, ám ha minden munkáját összegyűjtenék, azok talán száz kötetet is kitennének. Sorra írta a színműveket – Cecil házassága, Buborékok, A Somfay-család, Bozóti Mártha, Nagymama – zömmel társadalmi célzatú vígjátékait, amelyek egyszerre folytatói a Szigligeti-féle magyar hagyománynak és rokonai a korabeli francia „középfajú” műveknek, olykor az újromantikus dráma és a naturalista tézisdráma dramaturgiájára is építve. Több tucat színházi művet fordított, de nagyobb szakmunkákat is pl. Taine: Az angol irodalom története, regényeket és novelláskönyveket adott ki, színházi dramaturg, tankönyv szerző stb. A munka ölte meg – vélik kortársai. Drámái népszerűségének titka alighanem azok „társalgó” jellege, élénk dramaturgiája, ám mindenekelőtt az író kritikus, de megengedő liberalizmusa volt, amellyel a társadalmi és közéleti visszásságokat bemutatta, jól érzékelve, hogy milyen nagy történelmi változásokat kell kezelnie a politikának és a sajtónak. Pl. az ún. „dzsentri-kérdésként” leképeződő polgárosodási konfliktusokat. Két emlékezetes regénye a kilencvenes évek elején megjelent Az Atlasz-család és a Sisyphus munkája is ebben a témakörben mozgott – rokonságban Mikszáthtal és némely tekintetben Móricz előfutáraként. Mikszáth egyébként többször írt róla és beválogatta Az Atlasz-családot a Magyar Remekírók Képes Kiadása sorozatába. Első jelentős kritikusa maga Gyulai Pál volt. Vígjátékainak hatása tetten érhető a későbbiekben is, Bródy Sándor, Herczeg Ferenc, sőt Molnár Ferenc színpadi munkáinak bizonyos szerkezeti és cselekményalakító módszereiben. Örmény származását a kortársak számontartották. Az Arménia folyóirat több cikket szánt neki, sőt könyv is jelent meg családja eredetéről. (Éble Gábor: A szamosújvári Verzár-család, 1915.)
Összegző album jelent meg Nuridsány Zoltán munkásságáról
A festő nyomot hagyott a XX. századon emberként és művészként egyaránt, még akkor is, ha szabadságszeretetét, szuverén alkotó szellemét, személyiségét nem tűrte a zsarnoki kor. A hiánypótló albumot az Örmény Katolikus Lelkészség közösségi termében mutatták be. A művész felesége, Nuridsány Mimi az album előszavában így fogalmaz: Nem véletlen, hogy az előszó megírására magam vállalkoztam, művésztársai, méltatói és barátai helyett. Az életmű felkutatásával magam foglalkoztam évtizedeken keresztül. Ám a halála óta eltelt időszak egyetlen napja sem múlt el anélkül, hogy a kegyetlen világ módszerivel – amelyben éltünk – próbáltam volna megbékélni. Máig igazságtalannak érzem korai távozását e földi létből. Szabadságszeretete és szuverén alkotó szelleme nem hajolt meg az erőszaknak. Természetesen ez nem maradt megtorlás nélkül. Legközelebbi tanúja voltam tönkretételének. Az embert próbáló években igyekezett úrrá lenni az alig elviselhető nehézségeken, és fiatalos hévvel alkotni, annak ellenére, hogy a rendszer minden eszközt felhasznált tehetsége módszeres felmorzsolására. 1956 után nem vehetett részt pályázatokon, semmiféle ösztöndíjat nem kapott. Egzisztenciális lehetőségeinek szűkülése az érzékeny embert, a tehetséges művészt nagyon megviselte. Hiába várták Párizsban, útlevélkérelmét rendre visszautasították. Megfigyelésére 1957-ben egy III/III-as ügynököt állítottak, aki – mint ahogyan ez később kiderült – egész baráti köréről, írókról, költőkről, zenészekről, képzőművészekről jelentett. Később, közülük többen – akik megérték a változást – Kossuth-díjat kaptak. A besúgó Nuridsány Zoltán évfolyamtársa, a baráti köréhez tartozó festő, Sch. Erik volt. Ezekkel a módszerekkel sikerült életét és munkásságát derékba törni. Ám Nuridsány Zoltán sokirányú tehetsége kibontakozott, gúzsba kötve is. Bár nem futhatta be azt a pályát, amelyre tehetsége predesztinálhatta volna – főiskolásként részt vehetett az Európai Iskola kiállításain, Szőnyi István pedig örökösének tekintette, római ösztöndíjasként felfigyeltek rá -, mégis megalkotta életművét magyarként és magyarörményként egyaránt. Ezért fontosnak tartom, hogy munkássága egy összegző albumban megjelenjen, hiszen Nuridsány Zoltán nyomot hagyott a XX. századon emberként és művészként egyaránt, még akkor is, ha szabadságszeretetét, szuverén alkotó szellemét, személyiségét nem tűrte a zsarnoki kor. Életművének felkutatása és feldolgozása élveboncolás volt a javából, és eddig is több évtizedet ölet fel. Nuridsány Mimi, a művész felesége eddig 21, nagy szakmai érdeklődést kiváltott kiállítást rendezett a felkutatott és megtalált művekből: Zebegényben, Balatonalmádiban, Dunakeszin, valamint Erdélyben, Csíkszépvizen az Örmény Kaszinóban és Csíkszeredán a Mikó várban, valamint Örményország fővárosában, Jerevánban. A rendszerezett életmű-katalógus összeállításában a kutatómunka mellett fontos szerepe volt a kiállításának megrendezésében és megnyitásában közreműködő szakemberek és kortárs művészek értékítéletének, valamint az érdeklődő látogatók visszajelzésének. Nuridsány Zoltán méltatói évtizedeken keresztül vallották, hogy rendkívül érzékeny, komoly tehetség volt, és erről mindazok meggyőződhetnek, akik kezükbe veszik a most megjelent, a XX. századi művészpályát felidéző albumot. Az albumot Benedek Katalin művészettörténész mutatta be. Mint fogalmazott, a kiadvány nemcsak Nuridsány Zoltán műveibe enged betekintést, hanem az ’50-es évek belső bugyraiba is. Különös erénye a képanyag, így együtt, először megjelenve. Mint mondta, a monografikus emlékező könyv feladata tárgyilagosan felvillantani azt az időszakot, amelyben a művész élt és alkotott. Nuridsány Mimi évtizedes munkával kutatta fel az alkotásokat és megmutatja egy érzékeny művész hiteles műveit: mértéktartó egyéni hangú megemlékezése Zoltánhoz méltó.
Dr. Székely András Bertalan: Felelősek vagyunk egymásért, mi, határokkal szétszakított magyarok: ezt az összetartozás-tudatot erősítenünk kell
A jelenlegi politikai helyzetben, amikor Európa határain belül és kívül egyaránt komoly fizikai és ideológiai támadások érik a kereszténységet, a keresztény értékeket és szellemiséget, fontos, hogy tudatosítsuk magunkban: Európa keresztény mivoltát meg kell védenünk. Erről, valamint a Kárpát-medencében élő magyar nemzetiségi közösségek és a Magyarországon élő nemzetiségekről szól dr. Székely András Bertalan művelődésszociológus Kárpáton innen, tengeren túl című kötetében. Tarics Péter kérdezte a szerzőt, aki a Fővárosi Örmény Önkormányzat elnökhelyettese. Mit takar ez a cím: Ki írta ezt a könyvet? A művelődésszociológus Székely András, vagy a nemzetiségkutató, a nemzetiség-tudós? A 80-as évek eleje óta, amikor második diplomámat szereztem művelődésszociológusként, egyfolytában a nemzetiségi kérdésekkel foglalkozom, tehát a művelődés-szociológián belül erre szakosodtam. A szakdolgozatom és a következő évben a doktori disszertációm romániai és csehszlovákiai magyar középiskolai történelem tankönyvek elemzése és összehasonlítása volt. Ki lehetett rajtuk mutatni a többségi nacionalizmust és hogy milyen a magyarságképet, illetve többségi képet akartak a fiatalok fejébe bele plántálni. Hogy a kötet címe mit takar: „Kárpáton innen” ezt azt jelenti, valamennyi, vagy a határon túl élő magyarok jelentős részével is foglalkoztam, és a velünk együtt élő, országon belüli nemzetiségekkel is: ez a Kárpáton inneni oldal. A „tengeren túl” pedig: két tanulmány erejéig átléptem az Atlanti óceánt, az amerikai magyarsággal, illetve egy indián népcsoporttal foglalkoztam részletesebben, a navajókkal, Közép-kelet-európai összehasonlításban. A kötetben tárgyalod a népi kultúra vonzását, a sorsközösség jelentőségét a Kárpát-karéjban – ahogy te nevezed a Kárpát-medencét. Írásaidat és nyilvános szerepléseidet a hithez, a magyarsághoz és a Kárpát-medencében együtt élő népek sorsközösségéhez való pozitív viszonyulás hatja át. Honnan ez a pozitív hozzáállás és ez az érzelmi viszonyulásod? Kezdeném a származásommal: erdélyi családból származom apai részről. Dédnagyapám tordai volt, dédnagyanyám székelyudvarhelyi és nagyapám Kolozsvárról települt át Trianon után. Az anyai ág viszont délvidéki gyökerű, édesanyám nevelőapja újvidéki születésű volt, folyékonyan beszélte a szerb nyelvet: így ezekhez a tájakhoz is rokoni szálakkal kötődöm. Anyai nagyanyám Bad Ischlben született a Monarchia ausztriai részén, Kálmán Imrével, Lehár Ferenccel családi, baráti kapcsolatban állt. Apai nagyanyám győri volt, ő mesélte – 1900-ban született – hogy még villamossal jártak Pozsonyba, illetve Bécsbe. Nem tévedés, villamossal, ahogy Hódmezővásárhelyről manapság Szegedre. Tehát, ezek a családi gyökerek meghatározóak voltak. Felfogásom szerint a Kárpát-medence egy és oszthatatlan, a Szent korona népei vagyunk mindahányan, akik őshonosak. A magyar törvények szerint 100 év folyamatosan való ittlakás az őshonosság feltétele. A határok, uralkodó nemzetek változnak, ám az egymásrautaltság állandó. Ez a felfogásom az együtt élő nemzetekkel kapcsolatban. Magyarországon és a Kárpát-medencében egyaránt te vagy az egyik leghitelesebb szakértője, kutatója a hazai nemzetiségek életének, sorsának. Mi mondható el jelenleg az itt élő 13 nemzetiség jogairól, közművelődési és kulturális életéről? 1993-ban, majd 2011-ben nemzetiségi törvényt hoztak Magyarországon, ez a legjobb Szent István-i hagyományokhoz nyúl vissza. Egyenrangú közösségnek tekinti mind a tizenhármat és a kulturális autonómia legkülönbözőbb formáit biztosítja számukra. Ez jelenti az anyanyelvi oktatást, művelődést, sajtót, intézmények alapítását, illetve meglévő intézmények átvételét. Európában egyedülálló az a demográfiai tény, hogy Magyarországon nem csökkent, hanem nőtt két népszámlálás között a nemzetiségek lélekszáma, nyilván ebben a megnövekedett szabadság foka, a jó közérzet is szerepet játszik, de az is, hogy a támogatások bizony lélekszámokhoz, a demográfiai bevalláshoz vannak kötve, így nagyon komoly szervezés is volt az utolsó népszámlálás előtt, hogy minél többen vallják nemzetiséginek magukat. Az országgyűlési képviselet is egy új fejlemény, tulajdonképpen az egyik közösség tudta teljesíteni a szavazatok megfelelő számát, ahhoz, hogy teljes jogú képviselője legyen: ez a németség. A másik 12 pedig úgynevezett szószólót küldhet, ami gyakorlatilag ugyanazokkal a jogokkal rendelkezik: kifejthetik a véleményüket a nemzetiségeket illető kérdésekben, bizottságokat alakíthatnak, javadalmazásban is egyenlő az elbírálásuk. Ez az erősödő öntudat azt jelenti, hogy igazán már csak rajtuk múlik, hogy meddig maradnak nemzetiség. Összehasonlítható-e a Trianonban elszakított magyar nemzetrészeken élő, határon túli magyarság és a magyarországi nemzetiségek élete, sorsa, jogai? Van-e valamiféle hasonlóság közöttük, vagy egészen más kategóriáról beszélünk a két esetben? Nagyságrendileg, történetileg és szociológiailag is más képlet a kétféle kisebbség. A határon túli magyarság kényszer-kisebbség, tehát gyakorlatilag a megkérdezésük nélkül, békediktátum során váltak nemzetiséggé a szomszéd országokban. A hazai nemzetiségek egy része különböző történelmi időszakokban kért bebocsátást Magyarország területére. Például vallásüldözés következtében, vagy a török kiűzése után az elnéptelenedett területekre, országon belüli, vagy kívülről érkező migrációs csoportként érkeztek, például a Bánságba, az Alföld más részeire, a Partiumba. Valóban mások a jellemzők, ugyanakkor emberi jogilag nem szabad különbözőképpen viszonyulnunk hozzájuk, nincs kétféle mérce. Mélyen keresztény nemzeti és magyar érzelmű, gondolkodású ember vagy. Mit jelent neked a nemzet és a hit? A kettő összefügg egymással? Most saját hitem gyökereiről: apai ágról unitárius és református őseim vannak, anyai ágról katolikusok. Magamról tudom, hogy ezt ökumenikus módon tudom egyesíteni, keresem azt, ami közös és nem azt, ami elválaszt. Fiatalabb koromban protestáns lelkületű katolikusként határoztam meg magamat, ami körülbelül 30 éve reformátussá válásomat is elősegítette. Gyermekeimet már tudatosan protestáns egyházi iskolába írattuk. Soha nem vagyok hajlandó kijátszani egymás ellen a különböző hiten lévő testvéreimet, amikor ekkora támadásnak vagyunk kitéve akár európai, akár távolabbi földrészek más vallású egyéni és politikai irányzatú részeiről. Sajnálom azokat a honfitársaimat, akik kozmopolita módon eladják vagy tagadják a nemzethez való tartozásukat, és csak közvetlenül az emberiséghez óhajtanak tartozni. Véleményed szerint hogyan lehet ma megvédeni Európában a nemzeti, keresztény, konzervatív értékeket, eszméket? Egyfelől minden magyar felelős minden magyarért: ez az összetartozás a legtermészetesebben kell, hogy működjön. Ugyanakkor, amikor a nyugat feladja azokat az értékeket, amelyeken Európa sok évszázada nyugszik. Mi, akik megtapasztaltuk a négy évtizedes kommunista diktatúrát, sokkal épebb veszélyérzettel és reflexekkel rendelkezünk. Szeretnénk megmaradni, nemzetnek, keresztyénnek, a férfi-nő szeretetén alapuló család tagjának, egyenrangú kapcsolatokat ápolni úgy a nemzetrészekkel, és szomszédainkkal, mint a Nyugattal és a Kelettel. Létkérdés az összetartás a szomszédságunban élőkkel, külön-külön különlegesek vagyunk, együtt komoly erőt képviselünk. És megvan az esélye, hogy mi, itt a Visztula, a Moldva, a Duna, a Száva és az Olt mentén leszünk az igazi európaiság átmentői egy jobb korba. Nem kétséges, hogy felelősek vagyunk egymásért, mi, határokkal szétszakított magyarok. Ezt az összetartozás-tudatot erősítenünk kell. A szolidaritásról egyénenként és nemzetként, országonként is gondoskodnunk kell. Mindenki, szerte a világon, aki magyarnak vallja magát, ehhez a nemzethez tartozik.
FETHIYE CETIN: NAGYANYÁM – megemlékezés az örmény népirtásról
2021-ben, a Fővárosi Örmény Önkormányzat támogatásával, a Napkút kiadó gondozásában jelenik meg Fethiye Çetin örmény származású török ügyvéd és kisebbségi jogi szakértőnek az örmény népirtásról szóló regénye. A memoár részletét Pál Laura műfordító, szakfordító, turkológus előszavával közöljük. Az Örmény-Torosz nyugati nyúlványai által körülölelt, délkelet-törökországi Habab (örményül Havav) nevű kis falu 2011 egyik verőfényes őszi napján rendkívüli eseménynek volt a tanúja: örmények, törökök és kurdok együtt ünnepelték meg tánccal és énekkel, két nap, két éjjel tartó vigassággal a falu négyszáz éves, felújított örmény csorgókútjainak átadását. Fethiye Çetin isztambuli ügyvéd és kisebbségi jogvédő elhivatott küldetéstudata nyomán a falusiak összefogásával felújított, majd síppal-dobbal felavatott közkutak a valaha örmények által lakott településen a szinte utolsó, néma tanúi a múltnak. Az egykori templomoknak ma már nyomuk sincs, az örmény kolostornak is csak a magas fű közül kikandikáló, omladozó romjai láthatók. Több mint száz évvel ezelőtt ezekből a kutakból ivott az a Heranuş Gadaryan nevű örmény kislány is, akinek az unokája, Fethiye Çetin 2004 telén közreadott Nagyanyám című, alig kilencvenoldalas tabudöntögető memoárjában olyan tettre vállalkozott, melyre előtte Törökországban nemigen akadt példa; őszintén beszélni kezdett az 1915-ben bekövetkezett „nagy tragédia” során iszlamizált örmény túlélők történeteiről. A regényről bővebben itt olvashat.
Szenkovits Marci mókái – Marcit kártyázni tanítják
„Ámde most már Marci is elővette a tudományát és olyan „koppasztást” rendezett partnereinél, hogy azoknak egy megveszekedett krajcárjuk se maradt.” A könyv szórakoztató olvasmány, izgalmas jelentés a mai magyar-örményeknek erdélyi eleikről, azoknak a külső magyar szem által megfigyelt szokásairól és társadalmi beilleszkedésükről. (Romanika Kiadó 2018, Budapest; Szerkesztő: Kali Kinga) A kötetből Pagonyi Judit olvas föl.
Szenkovits Marci mókái – Marci végrendelkezik
„Marci befordult és egy hosszú mély lélegzettel mondott búcsút ennek az árnyékvilágnak. Tehát viccel nem maradt adósa senkinek sem. Bizonyára most is űzi, folytatja jóízű mókázásait, Szent Péter társaságában.” A könyv szórakoztató olvasmány, izgalmas jelentés a mai magyar-örményeknek erdélyi eleikről, azoknak a külső magyar szem által megfigyelt szokásairól és társadalmi beilleszkedésükről. (Romanika Kiadó 2018, Budapest; Szerkesztő: Kali Kinga) A kötetből Pagonyi Judit olvas föl.
Szenkovits Marci mókái – A fél négyes
„Két tüzesvérű lónak prüszkölése könnyű jármű előtt, gangosan megszegett nyaka az egyiknek, míg a másik kedélyesen dobálja fejét, villogtatván a napfényben sallangos kantárja nikkeles veretét.” Pálffy Gyula anekdotikus hangvételű novellafüzére 1909-ben kiadott, érdekfeszítő cselekmények sorozatából összeálló, eseménydús kötet. A könyv szórakoztató olvasmány, izgalmas jelentés a mai magyar-örményeknek erdélyi eleikről, azoknak a külső magyar szem által megfigyelt szokásairól és társadalmi beilleszkedésükről. (Romanika Kiadó 2018, Budapest; Szerkesztő: Kali Kinga) A kötetből Pagonyi Judit olvas föl.
Szenkovits Marci mókái – Marci biographiája
„Ahogy nőtt testi ereje, azon arányban növelte eszét is, de nem a komoly iskolai studiumokból táplálkozott az, hanem huncutságokon törte a fejét, egy szóval imposztorkodott.” Pálffy Gyula anekdotikus hangvételű novellafüzére 1909-ben kiadott, érdekfeszítő cselekmények sorozatából összeálló, eseménydús kötet. A könyv szórakoztató olvasmány, izgalmas jelentés a mai magyar-örményeknek erdélyi eleikről, azoknak a külső magyar szem által megfigyelt szokásairól és társadalmi beilleszkedésükről. (Romanika Kiadó 2018, Budapest; Szerkesztő: Kali Kinga) A kötetből Pagonyi Judit olvas föl.
Szenkovits Marci mókái – A pofon
Pálffy Gyula anekdotikus hangvételű novellafüzére 1909-ben kiadott, érdekfeszítő cselekmények sorozatából összeálló, eseménydús kötet. Szenkovits Marciban a vidéki kópé, a székely metropolisz, Marosvásárhely vonzáskörének kóborló figuráját látjuk megtestesülni, aki kalandozásai során az élvezeteket kutatja, sodródik a helyzetekkel, és minden órának méltóképpen leszakasztja virágát. A könyv szórakoztató olvasmány, izgalmas jelentés a mai magyar-örményeknek erdélyi eleikről, azoknak a külső magyar szem által megfigyelt szokásairól és társadalmi beilleszkedésükről. (Romanika Kiadó 2018, Budapest; Szerkesztő: Kali Kinga) A kötetből Pagonyi Judit olvas föl.
Áfgánistán Vártán levele Baland Istakhoz – Balandak húnapja husz
„Egisz ürümmel teszem irásba, hagy akkar csakis a mink hatalmas ürminy grafunk, Larisz Melikaff elűtt fag tirdre barulni a világ is minket irigyegyelisbe tehet akárki, mer kilátás van egy ürminy muszka czárra!!” Az erdélyi örmény témájú kötetben Törös Tivadar (1859-1895), egykori szamosújvári-budapesti hírlapíró, prózaíró leveleit olvashatjuk, amelyeket Bolond Istókhoz mint szerkesztő úrhoz címzett. Kacagtató levelei, habár gúnyolódó célzattal születtek, manapság igen értékes feljegyzések egy olyan periódusból, amikor az erdélyi és magyarországi örmények körében már megtörtént a nyelvvesztés; a szamosújvári örmények kevert magyar-örmény-román nyelven beszéltek, sok helytelenséggel és mezőségi dialektusban, melyet a főszereplő „dikciója” is szépen illusztrál. Áfgánistán Vártán alakjából, szóhasználatából óvatosan következtethetünk a megformálásához mintául vett szamosújvári örménység világképére, nyelvhasználatára, szokásaira a 19. század harmadik harmadában. (Romanika Kiadó 2019, Budapest; Szerkesztő: Kali Kinga) A kötetből Pagonyi Judit olvas föl.
Szenkovits Marci mókái – Szovátai mókázások
Pálffy Gyula anekdotikus hangvételű novellafüzére 1909-ben kiadott, érdekfeszítő cselekmények sorozatából összeálló, eseménydús kötet. Szenkovits Marciban a vidéki kópé, a székely metropolisz, Marosvásárhely vonzáskörének kóborló figuráját látjuk megtestesülni, aki kalandozásai során az élvezeteket kutatja, sodródik a helyzetekkel, és minden órának méltóképpen leszakasztja virágát. A könyv szórakoztató olvasmány, izgalmas jelentés a mai magyar-örményeknek erdélyi eleikről, azoknak a külső magyar szem által megfigyelt szokásairól és társadalmi beilleszkedésükről. (Romanika Kiadó 2018, Budapest; Szerkesztő: Kali Kinga) A kötetből felolvas Pagonyi Judit.
Áfgánistán Vártán levele Baland Istakhaz. Ippeg hamus szeredán.
„Filig meddig „szamaruság rabja lettem,” mind a nuta mangya…”. Az erdélyi örmény témájú kötetben Törös Tivadar (1859-1895), egykori szamosújvári-budapesti hírlapíró, prózaíró leveleit olvashatjuk, amelyeket Bolond Istókhoz mint szerkesztő úrhoz címzett. Kacagtató levelei, habár gúnyolódó célzattal születtek, manapság igen értékes feljegyzések egy olyan periódusból, amikor az erdélyi és magyarországi örmények körében már megtörtént a nyelvvesztés; a szamosújvári örmények kevert magyar-örmény-román nyelven beszéltek, sok helytelenséggel és mezőségi dialektusban, melyet a főszereplő „dikciója” is szépen illusztrál. Áfgánistán Vártán alakjából, szóhasználatából óvatosan következtethetünk a megformálásához mintául vett szamosújvári örménység világképére, nyelvhasználatára, szokásaira a 19. század harmadik harmadában. (Romanika Kiadó 2019, Budapest; Szerkesztő: Kali Kinga) A kötetből Pagonyi Judit olvas föl.
Szenkovits Marci mókái – Marci tüdőbajos
Pálffy Gyula anekdotikus hangvételű novellafüzére 1909-ben kiadott, érdekfeszítő cselekmények sorozatából összeálló, eseménydús kötet. Szenkovits Marciban a vidéki kópé, a székely metropolisz, Marosvásárhely vonzáskörének kóborló figuráját látjuk megtestesülni, aki kalandozásai során az élvezeteket kutatja, sodródik a helyzetekkel, és minden órának méltóképpen leszakasztja virágát. A könyv szórakoztató olvasmány, izgalmas jelentés a mai magyar-örményeknek erdélyi eleikről, azoknak a külső magyar szem által megfigyelt szokásairól és társadalmi beilleszkedésükről. (Romanika Kiadó 2018, Budapest; Szerkesztő: Kali Kinga) A kötetből felolvas Pagonyi Judit.
Áfgánistán Vártán levele Bolond Istókhoz – az ürminy grafról is…
Új erdélyi örmény témájú kötet látott napvilágot Törös Tivadar (1859-1895), egykori szamosújvári-budapesti hírlapíró, prózaíró tollából. Az anekdotikus hangvételű, humoros fiktív levelek, amelyeket Bolond Istókhoz mint szerkesztő úrhoz címez írójuk, Áfgánistán Vártán szamosújvári polgár, örmény oldalról tükrözik mulatságos és igen találó cikkek formájában a 19. század végi magyar irodalomban az örmény ember karakterét. A kötet 20 levelet tartalmaz a Bolond Istókban 1878-1881 között megjelentek közül, aprólékos magyarázatokkal ellátva, első ízben kötetté téve. (Romanika Kiadó 2019, Budapest; Szerkesztő: Kali Kinga) A kötetből felolvas Pagonyi Judit.
“ÖRMÉNYEK”NOVELLAGYŰJTEMÉNY – Bányai Elemér: A pokrócos szobor
A Noran Kiadónál 2008-ban megjelent kiadványban neves magyar írók „szemüvegén” át ismerhetők meg az örmény városok, az örmény emberek. Szépirodalmi művek, novellák, népismereti, kultúrtörténeti széphistóriák, publicisztikák olvashatók többek között Ady Endrétől, Bartis Attilától, Benedek Elektől, Jókai Mórtól, Kosztolányi Dezsőtől, Krúdy Gyulától, Molnár Ferenctől, Tamási Árontól. Önkormányzatunk arra vállalkozott, hogy ezek közül néhány különleges irodalmi csemegét online is elérhetővé tesz a közösség és az érdeklődők számára. A Józsefvárosi Örmény Önkormányzat válogatásában a a novellákat előadják Csúz Lívia és Bor László színművészek. Az előadást Szabó Andor operatőr fényképezte.
“ÖRMÉNYEK”NOVELLAGYŰJTEMÉNY – Krúdy Gyula: Ady Endre éjszakái – Hitviták a Három hollóban
A Noran Kiadónál 2008-ban megjelent kiadványban neves magyar írók „szemüvegén” át ismerhetők meg az örmény városok, az örmény emberek. Szépirodalmi művek, novellák, népismereti, kultúrtörténeti széphistóriák, publicisztikák olvashatók többek között Ady Endrétől, Bartis Attilától, Benedek Elektől, Jókai Mórtól, Kosztolányi Dezsőtől, Krúdy Gyulától, Molnár Ferenctől, Tamási Árontól. Önkormányzatunk arra vállalkozott, hogy ezek közül néhány különleges irodalmi csemegét online is elérhetővé tesz a közösség és az érdeklődők számára. A Józsefvárosi Örmény Önkormányzat válogatásában a a novellákat előadják Csúz Lívia és Bor László színművészek. Az előadást Szabó Andor operatőr fényképezte.
“ÖRMÉNYEK”NOVELLAGYŰJTEMÉNY – Jókai Mór: Az örmény korcsmáros
A Noran Kiadónál 2008-ban megjelent kiadványban neves magyar írók „szemüvegén” át ismerhetők meg az örmény városok, az örmény emberek. Szépirodalmi művek, novellák, népismereti, kultúrtörténeti széphistóriák, publicisztikák olvashatók többek között Ady Endrétől, Bartis Attilától, Benedek Elektől, Jókai Mórtól, Kosztolányi Dezsőtől, Krúdy Gyulától, Molnár Ferenctől, Tamási Árontól. Önkormányzatunk arra vállalkozott, hogy ezek közül néhány különleges irodalmi csemegét online is elérhetővé tesz a közösség és az érdeklődők számára. A Józsefvárosi Örmény Önkormányzat válogatásában a a novellákat előadják Csúz Lívia és Bor László színművészek. Az előadást Szabó Andor operatőr fényképezte.
“ÖRMÉNYEK”NOVELLAGYŰJTEMÉNY – Molnár Ferenc: Az uzsorás
A Noran Kiadónál 2008-ban megjelent kiadványban neves magyar írók „szemüvegén” át ismerhetők meg az örmény városok, az örmény emberek. Szépirodalmi művek, novellák, népismereti, kultúrtörténeti széphistóriák, publicisztikák olvashatók többek között Ady Endrétől, Bartis Attilától, Benedek Elektől, Jókai Mórtól, Kosztolányi Dezsőtől, Krúdy Gyulától, Molnár Ferenctől, Tamási Árontól. Önkormányzatunk arra vállalkozott, hogy ezek közül néhány különleges irodalmi csemegét online is elérhetővé tesz a közösség és az érdeklődők számára. A Józsefvárosi Örmény Önkormányzat válogatásában a a novellákat előadják Csúz Lívia és Bor László színművészek. Az előadást Szabó Andor operatőr fényképezte.
„ÖRMÉNYEK” NOVELLAGYŰJTEMÉNY – Bányai Elemér: Az örmény metropolisz – Hol van Szamosújvár
A Noran Kiadónál 2008-ban megjelent kiadványban neves magyar írók „szemüvegén” át ismerhetők meg az örmény városok, az örmény emberek. Szépirodalmi művek, novellák, népismereti, kultúrtörténeti széphistóriák, publicisztikák olvashatók többek között Ady Endrétől, Bartis Attilától, Benedek Elektől, Jókai Mórtól, Kosztolányi Dezsőtől, Krúdy Gyulától, Molnár Ferenctől, Tamási Árontól. Önkormányzatunk arra vállalkozott, hogy ezek közül néhány különleges irodalmi csemegét online is elérhetővé tesz a közösség és az érdeklődők számára. A Józsefvárosi Örmény Önkormányzat válogatásában a a novellákat előadják Csúz Lívia és Bor László színművészek. Az előadást Szabó Andor operatőr fényképezte.
“ÖRMÉNYEK” NOVELLAGYŰJTEMÉNY- Kassai Vidor: Kolozsvári alakok
A Noran Kiadónál 2008-ban megjelent kiadványban neves magyar írók „szemüvegén” át ismerhetők meg az örmény városok, az örmény emberek. Szépirodalmi művek, novellák, népismereti, kultúrtörténeti széphistóriák, publicisztikák olvashatók többek között Ady Endrétől, Bartis Attilától, Benedek Elektől, Jókai Mórtól, Kosztolányi Dezsőtől, Krúdy Gyulától, Molnár Ferenctől, Tamási Árontól. Önkormányzatunk arra vállalkozott, hogy ezek közül néhány különleges irodalmi csemegét online is elérhetővé tesz a közösség és az érdeklődők számára. A Józsefvárosi Örmény Önkormányzat válogatásában a a novellákat előadják Csúz Lívia és Bor László színművészek. Az előadást Szabó Andor operatőr fényképezte.