Fővárosi Örmény Önkormányzat

Örmény zene, fergeteges buli sok tánccal, georgiai marhaétel és nem utolsó sorban tisztelgés a magyar irodalom előtt, örmény nyelven megjelent irodalmi fordítással – ez jellemezte az immár 6. alkalommal megrendezett fővárosi örmény farsangi bált. Az esemény díszvendége a Balassi Bálint-emlékkard irodalmi díjat alapító Molnár Pál újságíró, a Balassi Kard Művészeti Alapítvány elnöke volt, aki 2020-ban a Balassi Emlékkardot Vahram Martirosyan örmény műfordító, irodalmárnak adta át. Az irodalmár Vahram Martirosyan immár három évtizede ültet át magyar irodalmi műveket örmény nyelvre. „Ha egy észt műfordító javasol örmény irodalmárt magyar költészeti kitüntetésre, akkor ez azt jelzi, hogy a magyar irodalom világbirodalom” – hangoztatta Molnár Pál a rendezvényen, ahol Vahram Martirosyan a Balassi-kard szervezőjének kérésére két Balassi-verset fordított le művészien, amelyek már megjelentek egy rangos jereváni folyóiratban. Ezek az első Balassi-versek, amelyek örmény nyelvre fordíttattak, örményül olvashatók és szavalhatók. Vahram Martirosyant a Balassi Kard Művészeti Alapítvány hívta meg Budapestre, vállalva azt a nehézséget, ami a két ország közötti diplomáciai kapcsolat – remélhetőleg átmeneti – hiányával jár. Az örmény poéta már sokszor megfordult a magyarok fővárosában, most e tekintetben egy tízéves „szünetet” szakított meg: boldogan jött a közép-európai metropolisz varázslatokkal teli világába. Mint elhangzott, Sander Liivak észt műfordító ajánlotta Vahram Martirosyant a legrangosabb magyar irodalmi díjra. Maga Liivak már korábban átvette ezt az elismerést, és már korábban is ajánlott költőt erre a dicsőségre: a macedón Paszkál Gilevszkit. Molnár Pál úgy fogalmazott: Különleges élmény hallani, hogy egy észt és egy örmény művész egymás között magyarul beszél. Érezhetjük, hogy bizonyos tekintetben a mi nyelvünk világnyelv. Vahram Martirosyan korábban többször vendége volt a balatonfüredi Fordítóháznak, így nagyszerűen beszéli nyelvünket. Szereti a magyar embereket – ez külön ajándék nekünk és neki is. Jelezte, hogy a mostani magas kitüntetés távolról sem jelenti azt, hogy befejezi a magyar alkotások lefordítását. Sőt: még nagyobb kedvvel vesz kézbe magyar könyveket, ízlelget magyar verseket… Az 1997-ben alapított Balassi Bálint-emlékkardot most a XXIV. alkalommal adták át, eddig negyvenöt kiválóság kapta meg, köztük négy kontinensről, tizennyolc országból tizenkilenc műfordító. A szablyákat kezdettől a bonyhádi Fazekas József kovácsolja. Minden évben a műfordító mellett egy magyar költő is megkapja a díjat: idén László Noémi kolozsvári poéta volt a kitüntetett. Róla a gondola.hu irodalmi folyóirat cikkében olvashatnak bővebben. https://gondola.hu/cikkek/115806-No_-_irodalmi_szablyaval.html A lélekemelő beszélgetés után ismét örmény dallamok, majd fergeteges humorú színielőadás várta a közönséget; ezután autentikus georgiai chashushuli, agyagedényben főtt marhaétel került terítékre. A bált jelmezverseny majd retróbuli zárta.

Ezúton hívjuk Önt és kedves családját a február 15-én tartandó szokásos farsangi bálunkra. Mint mindig, most is kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy Ön jól érezze magát nálunk. Idén a táncé a főszerep, búcsúztassuk tehát együtt ritmusra a telet! Sztárvendégünk: Vahram Martirosyan műfordító Yerevánból. Szeretnénk figyelmébe ajánlani, hogy az esemény előzetes regisztrációhoz kötött, amelyet megtehet a szervezes@fovarosiormeny.hu email címen vagy telefonon a 06(1)332-1791-es számon, üzenet (!) hagyásával. Kérjük az előzetes regisztrálást ne feledje, miután ez biztosítja önnek az ülőhelyet és a vacsorát. A főfogás 2020-ban egy fantasztikus grúz csemege lesz.

Egy szamosújvári polgár történeteinek margójára Önkormányzatunk támogatásában 2019 októberében látott napvilágot a 19. századi örmény származású Törös Tivadar Áfgánistán Vártán levelei című műve, első ízben kötetbe rendezve. A Kali Kinga író, antropológus által szerkesztett hiánypótló könyvet Bodrogi Gyulának, a nemzet színészének szórakoztató közreműködésével mutatták be október 12-én, hasonlóan hangos sikerrel, mint ami a sorozat első örmény irodalmi kötetét, Pálffy Gyula Szenkovits Marci mókái című művét övezte. A Romanika Kiadó gondozásában megjelent tárcagyűjtemény – akárcsak az előzőleg kiadott anekdotagyűjtemény – minden nagyobb könyváruházban kapható. Kali Kinga, az örmény származású diaszpóra-kutató a prae.hu művészeti portálon ír az általa szerkesztett és bőséges jegyzetanyaggal ellátott Áfgánistán Vártán levelekről, valamint a korszakot jellemző háttérinformációkról. Mint ahogy esszéjében olvasható: „az Áfgánistán Vártán levelei erdélyi örmény tematikájú kötet – a túlontúl fiatalon eltávozott, egykori szamosújvári-budapesti hírlap- és prózaíró, az örmény származású Törös Tivadar rövidebb írásait foglalja magába, anekdotikus hangvételű, humoros fiktív leveleinek java részét gyűjti egybe, amelyeket Áfgánistán Vártán szamosújvári polgár írói álneve alatt Bolond Istókhoz, mint szerkesztő úrhoz címez. Szubtilis nyelvi leleménnyel megírt, sok mulatságos utalással csipkézett, furfangos kis írások ezek a levelek, kvázi-irodalmi alkotások, majdnem-novellák, korabeli életképek, melyek immár örmény oldalról is tükrözik a 19. század végi magyar irodalomban az örmény ember karakterét.” Kali Kinga úgy fogalmaz: „Míg a Romanika Kiadónál megjelent örmény tematikájú irodalmi sorozat előző kötete, a Pálffy Gyula által jegyzett Szenkovits Marci mókái a magyar oldalt, a külső szemlélő magyar író által megrajzolt örményportrét képviselte, ezek az évtizedekkel korábban fogant szövegek megmutatják, hogyan beszélhettek, hogyan élhettek az asszimilációs folyamatnak ebben a periódusában Szamosújvárt az örmények – Törös főhősének levelein keresztül idézi meg a közhangulatot, amely a korszakot általánosan jellemzi az örmények számára, villantja meg azokat a problémákat, amelyekkel ők küszködtek.” A kötetben szereplő írások egy olyan korszakról szólnak, mikor „a nyelvvesztés a 19. század végéig kiteljesedett, a valláscserékkel járó vegyesházasságok is az asszimiláció javára billentették a mérleget. A jogi integrációt követően elmosódott a határ a kereskedők és a rendek között: a gazdagabb örmények birtokokat, nemességet vásároltak, és már az 1840-es évektől magyar neveket vettek fel. Magyarokká akartak lenni – az 1848-as forradalomban való részvétel is méltán bizonyítja, mennyire fontos volt számukra jó magyarnak lenni. Áfgánistán Vártán, a fiktív szamosújvári polgár története nagyjából ebben a történelmi időszakban kezdődik – egy olyan korban, amikor az erdélyi és magyarországi örmények identitása immár plurálisnak nevezhető: politikailag magyar, kulturálisan örmény; egész pontosan az 1867-es kiegyezés utáni zűrzavarban, Tisza Kálmán miniszterelnökségének idején. Fontos periódus ez az örménység szemszögéből, mivel hiába beszélünk esetükben természetes beolvadásról, mindez mégis asszimilációs sokkal jár a közösség egyedei számára.” Végül az olvasó megismerheti Áfgánistán Vártán ars poeticáját: „szavaiban több ízben is tetten érhető az armenizmus központi üzenete, ahogy Az örményben mondja: »Armenopoliszban már ez mindig így van, mert bölcs politika a gasztronómia, magyarabbak a magyarnál mi vagyunk, s a templomban és a boltban a szívünk magyarul dobban halálig, ilyen csendes, ilyen hű generáció, csak egyedül mi vagyunk, örmény náció.«”  

  Tavaly augusztus és szeptember között Gerály Zoltán és Zoltai András, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem történelemtudományi doktori iskola hallgatói kutatást végeztek annak érdekében, hogy a jelenleg Magyarország területén élő erdélyi örmény közösség származási- történelmi gyökereire vonatkozóan felvetett Ani származással kapcsolatos kérdések tisztázódjanak és ezzel együtt a fellelhető örmény örökség feltárása, fényképpel való rögzítése, dokumentálása megtörténjen. A Fővárosi Örmény Önkormányzat projektjét Magyarország kormány támogatta 2019-ben.  Kiemelt célként szerepelt továbbá az is, hogy a feltárt információk, dokumentált építészeti örökség, kulturális elemek, történelmi tények a hazai örménység és az egész magyar társadalom, közvélemény tudomására juthassanak.   A teória igazolásához, a feltételezett útvonal felderítésében földrajzilag kulcsszerepet játszik a Krím félsziget, mint a feltételezett vándorlás első állomásként megjelölt terület. Ennek okán elsősorban szükséges volt megvizsgálni, hogy milyen időszakokban, milyen irányokból érkezhettek a Krím félszigetre örmények, ezen csoportok után milyen hagyaték maradt az adott területen, majd mozgásuk következtében milyen irányba települhettek át. Így egy összetett képet kaptunk a krími örmény diaszpóra történelmi változásairól. Ezek után földrajzi értelemben nyugati irányba mozdulva, szükség volt a Lembergi örmény diaszpóra történetével és a Szucsáva környéki örmény diaszpóra történetével behatóbban foglalkozni, tárgyi, szokásbeli, építészeti hagyatékukat feltérképezni és esetleges párhuzamokat keresni közöttük, és ezeket történeti távlatba foglalva elemezni, következtetéseket levonni. A kutatási időszerűségét alátámasztotta az a tényállás, hogy magyarul ezen örmény közösségek történetéről, hagyományairól összegző monográfia még nem került kiadásra. Ennek következményeként a köztudatban nem szerepel a fentebb említett régiók örmény vonatkozású emlékeinek tudományos vizsgálata és szisztematikus bemutatása. Pedig egy ilyen jellegű munka nemcsak a történeti távlatokban nyújtana segítséget az erdélyi örmények esetében, de hasznos kapcsolatokat vetítene előre a jelenkori állapotok között is, mint ez a kutatóút során kiderült a számos diaszpóraközösséggel találkozva. Másik oldalról, tehát az „Ani Örmények” toposz magyarázatára már itthon is születtek tudományos magyarázatok, melyek közül kiemelkedő Dr. Kovács Bálint Az Elképzelt Őshaza című munkája, mely röviden foglalja össze az ezzel kapcsolatos teóriák történettudományi hátterét, kialakulásuk körülményeit és a toposz tovább élésének irányait. 1 Itt kiemelendő az a levont következtetés, mely alapján Ani városa a középkori örmény diaszpórák idejétől kezdődően egy emlékezeti hellyé változott, és az elveszített örmény államiság szimbólumává vált, majd ebből fakadóan a 19. században mint egy származástudattal összefonódva alakította ki az „Ani Örmény” identitást, melyre alapozva aztán kialakult az a teória, mely vándorlásként emlékezik vissza az Ani városához köthető történelmi eseményekből fakadó, és örmények nagy csoportjainak helyváltoztatásába torkolló népmozgásokat. Ezen mozgások irányának, a mozgó népesség létszámának, a mozgások pontos idejének meghatározása tehát közelebb hozhatott minket a kérdések megválaszolásához. Elméleti alapon tehát szükség volt először a középkori Krím történetével, az ott létezett örmény diaszpóra összetételével megismerkedni, hogy ez alapján követhetővé váljanak a feltételezett mozgások, ugyanis a krími diaszpóra 13. – 15. századi történetének pontos ismeretével egyértelműen megválaszolhatóvá vált a feltételezett nyugatra történtő vándorlás valós, avagy valótlan mivolta. (1 Dr. Kovács Bálint – Az elképzelt őshaza. In: Világtörténet 2014. pp. 509 – 518.) Kutatási helyszínek A téma, és feltevés teljes körű tisztázására azonban a helyszíneket részletesen bejáró, feltérképező, dokumentációt készítő kutatás eddig még nem valósult meg, így mindenképpen fontos lépésként értékelhetjük ezen kutatási tevékenység eredményeit mind történeti, mind pedig kulturális szempontból. A képanyaggal is alátámasztott kutatás tehát ha nem is teljes képet, de egy komoly és előremutató eredményt tud felmutatni a témával kapcsolatban. A teória alapján kijelölésre kerültek azon helyszínek, amelyek valószínűsíthetően adatokkal szolgálhattak a projekt sikerére vonatkozóan. Így a kutatást nagyobb egységekben számítva 4 helyszínen kellett elvégezni. Ezek a következők voltak: Krím félsziget, Lemberg (L’viv vagy L’wow) és a történelmi Galícia régiója, Szucsáva és a történelmi Bukovina régiója, illetve forrásanyagok felkutatása Moszkvában, az Orosz Állami Könyvtár gyűjteményeiben, mint ezen régiók vonatkozásában a leggazdagabb gyűjtőkörrel rendelkező intézmény. Részletesen bejárásra került a Krím félszigeten Feodoszija (a középkori Kaffa) városa, és a környezetében található örmény kolostorok romjai, Sztarij Krim (a középkori Szolhat) városa, mely közelében fekszik a Szurb Hacs (Szent Kereszt) kolostor, Szudak, Jalta, Szevasztopol, Yevpatoriya és Szimferopol; a mai Ukrajna területén, a történelmi Galícia régiójában L’viv, Ivano Frankivszk, a történelmi Bukovina régiójában Csernowitz, az idő rövidsége miatt itt kimaradt Kamenec Podolszk – melyről azonban a fellehető adatok begyűjtése megtörtént; a mai Románia területén, a történelmi Bukovina régiójában Szucsáva, melyhez közel található Hagigadar kolostora, és Botosány. Ide vonatkozóan a Krím félszigettel kapcsolatosan derültek ki a következő adatok: az itt létező örmény diaszpóra rétegeit áttekintve, Szevasztopol területén, mely az ókorban Tavrida (görög) majd a középkorban Herszonesz (bizánci) néven volt ismeretes, már a 7. század során létezett örmény kolónia, mely a bizánci birodalmon belül bonyolított kereskedelmi ügyleteket Herszonesz – Konstantinápoly és Trapezunt irányában. Innentől kezdve azonban tudjuk azt is, hogy a bizánci birodalomban számos örmény tevékenykedett, mint kereskedő és iparos, tehát mozgásuk nyitott és szabad volt. Szintén adatokat találtunk arra vonatkozóan is, hogy a Krím félsziget déli partjainál levő településeken a 11– 12. századokban már örmény közösségek működnek, és a mongol – tatár támadások következtében ezen közösségek száma felduzzad, azonban kibocsátó területként csak Kisázsia régióját jelölik meg, nem található kimondottan egy városra szorítkozó tudósítás. Adatok rögzítése a kutatási helyszíneken A teória alapján kijelölésre kerültek azon helyszínek, amelyek valószínűsíthetően adatokkal szolgálhattak a projekt sikerére vonatkozóan. Így a kutatást nagyobb egységekben számítva 4 helyszínen kellett elvégezni melyek a következők voltak: Krím félsziget, Lemberg (L’viv vagy L’wow) és a történelmi Galícia régiója, Szucsáva és a történelmi Bukovina régiója, illetve forrásanyagok felkutatása Moszkvában, az Orosz Állami Könyvtár gyűjteményeiben, mint ezen régiók vonatkozásában a leggazdagabb gyűjtőkörrel rendelkező intézmény. A fenti városokban részletesen az alábbi helyszíneket sikerült rögzíteni, és adatokat felkutatni: Orosz Föderáció – Feodoszija: 13. századi örmény templom, örmény kutak, középkori örmény erőd, örmény temető már csak a térképen jelölt, de eltüntetett helyszíne, örmény templomok, melyek a városban romos, használaton kívüli vagy pravoszlávvá/ mecsetté átalakítottak, Ivan Ajvazovszkij galéria, helytörténeti múzeum örmény vonatkozású emlékei, örmény kút. Starij Krim – Szurb Hacs kolostor 14. század, az örmény miniatúrafestészet középköri kiemelkedő központja, a mai napig az örmény lelki élet Krím félszigeten levő központja, továbbá a környezetében található kolostorromok, örmény kút. Szudak – korábbi örmény diaszpóra létezése a középkori erődben, jelenkori diaszpóra tevékenysége a városban – és ennek állapota. Jalta – örmény templom 20. század Szevasztopol – Tavrida múzeum örmény jelentőségű kiállítási tárgyai Yevpatoria – Örmény templom 19. század, jelenlegi … Olvass tovább

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző kara a Magyar Honvédség Geoinformációs Szolgálata együttműködésével a magyar katonai térképészet megalakulásának évfordulója alkalmából immár 7. alkalommal hirdeti meg játékos szellemi vetélkedőjét. A vetélkedő lebonyolítását mások mellett a Fővárosi Örmény Önkormányzat is támogatja. A megmérettetésre öt fős hallgatói csapatok jelentkezhetnek. A vetélkedő február 5-én 14 órakor kezdődik a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hungária körúti campusán.

Tisztelt tagunk, kedves barátom! Engedje meg, hogy megosszam Önnel Szakács F. Sándor örmény gyökerű barátunk, a FÖÖ Egyházi bizottságának tagja adventi gondolatait és együttes jókívánságainkat. Ezzel is áldott Karácsonyt és boldog rákészülést kívánunk a Születésre. Hiszen ilyenkor harmadik advent vasárnap után, már nem a rendezvényekre vagy vásárlásra, tolongó pénztári sorokra kell koncentrálnunk, hanem advent valódi üzenetére. Isten áldása legyen mindannyiunkon, Áldott Karácsonyi Ünnepet kívánunk Önnek a Fővárosi Örmény Önkormányzat nevében! Esztergály Zsófia Zita elnök „Advent a várakozás megszentelése”! Várakozni hallatlan lehetőség, hiszen amire várakozunk már a miénk. Ünnep közeledik. Fényben ragyog a világ. Egy pillanat alatt minden megváltozik. Pontosabban: minden megváltozhat. Ez csakis attól függ, hogy megértjük-e advent üzenetét, megértjük-e az isteni titkot: a változás bennünk kezdődik. A változás az önreflexiónkkal lép életbe, az önzésünk, az önmagunkra való túlzott figyelés elutasításával. Az inkarnálódott Istenfiú önmagát adta: az ő önzetlen Isten és emberszolgálatát ünnepli a világ kétezer év óta. Mert a megtestesült Istenfiú Igen-je mindent megváltoztatott. Minden ember, a mai napig, ezt az Igen-t járja körül egy életen át, ettől az Igen-től függ minden ember átalakulása, megváltozása. Képes-e ez az Igen életünket átalakítani, egzisztenciálisan átformálni, vagy csak díszlet csupán? Egy jó hangzó szó, a Nem ellentéte, amely kedves mosolyra és vállveregetésre sarkall bennünket? Az ünnep mindent megváltoztathat, ha a lélek mélyén születik. Ha engedjük, hogy a teremtő Ige Igen-né formálja életünket. Az ünnep életet jelent és életet teremt. Advent nemcsak várakozás, hanem rácsodálkozás a titokra és egyben kitekintés is, meghívás: elindulni a jövő felé, amely békét, szeretetet, életet jelent. Hiszen Isten akar megszületni bennünk. Újra és újra.

A Fővárosi Örmény Önkormányzat szervezésében a közösség tagjai megtekinthették az erdélyiörmény származású, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar grafikus jubileumi életmű-kiállítását. Az eddig legnagyobb tárlat több mint száz rézkarcot, linómetszetet, tusrajzot, akvarellt és olajfestményt, diorámát és karácsonyi installációt vonultat fel a Széphárom Közösségi Tér termeiben. Az ismert műveken, rézkarcokon túl eddig be nem mutatott tanulmányokat, egyedi alkotásokat, miniatűr modellektől nagy festményinstallációkig olyan különlegességeket mutatunk be, melyek még nem voltak együtt kiállítva. Gross Arnold részletgazdag rézkarcaival vált népszerűvé. Jellegzetes színezési technikájának köszönhetően minden egyes nyomata különbözik a többitől. Képeit jellemzi a csodálatos, gyermeki mesevilág, ahol mindig süt a nap, virágüzletekkel és játékokkal teli. Műalkotásaiban az ember része a természetnek. Képeivel szépet, örömet nyújt, egy mesevilágot, amiben nincs semmi hátborzongató vagy borús. A kiállítást megnyitó Révész Emese művészettörténész így fogalmazott: „Gross maga is örök gyermek volt, aki nem csak játékos rajzain, hanem a valóságban is imádott játszani. Tárlatunkon ezért a művek mellett megidézzük jellegzetes tárgyvilágát, a képein is megjelenő karácsonyfa körül zakatoló kisvasúttal. A játék mellett másik visszatérő témája az erdélyi otthon megidéző kert és műterem. Képein olykor maga a kert válik műteremmé, és a műterem pedig álomszerű csodavilággá.”   Az MTVA Archívum jóvoltából a kiállítás keretében folyamatosan vetítik Sós Mária 1978-as Játék- Film című portréfilmjét Gross Arnoldról. A kiállítás ingyenesen látogatható 2020. január 31-ig. Forrás: https://www.grossarnold.com/blog/Gross90/2019-12-06

A Fővárosi Örmény Önkormányzat tisztelettel meghívja Önt 2019. évi közmeghallgatására Helyszín: V. Budapest, Akadémia u. 1. I. em. 122.  közösségi tér Időpont: 2019. december 13. péntek, 14:45 Megjelenésére számítunk! Esztergály Zsófia Zita elnök