Az egyik legnépszerűbb volt az örmény sátor Sokszínű programok, hazánk nemzetiségeinek ételkínálata, neves pincészetek borai: ez jellemezte a hétvégén tartott, egyedülálló Országos Nemzetiségi Kulturális Fesztivál és Gasztronómiai Napokat Ráckevén. A rendezvényen az örmény nemzetiséget és gasztronómiát a Fővárosi Örmény Önkormányzat, míg az örmény kultúrát a Lusnakar Zenekar képviselte. Örmény leves és örmény dallamok Sok látogatót vonzott az örmény sátor, amely előtt hatalmas üstben rotyogott a híres bozbash, az örmény leves, amelyet a könnyebb fogyaszthatóság kedvéért sűrű lével készített a Fővárosi Örmény Önkormányzat főzőcsapata. Míg a látogatók a tradicionális ízeket kóstolták a sátorban, a szomszédságában álló színpadon egymást váltották a jobbnál-jobb zenekarok, így fellépett az örmény Lusnakar Együttes is. A kezdetben három, későbbiekben öt-hat főt számláló együttes eredeti örmény fúvós hangszereken muzsikál, tagjai Puskás Eszter ének, Juhász Endre, duduk, zurna, furulya, Bartek Zsolt, duduk, furulya. A ráckevei fellépésen két vendégművész is részt vett: Pödör Bálint dobokon, Berényi György pedig gitáron játszott. Puskás Eszter, a zenekar vezetőjének és szólistájának szavai szerint az együttes alapvetően tradicionális örmény népzenét játszik, ezért fontos volt, hogy a létszámot a kezdeti háromról, öt-hat főre bővítsék. Az örményországi népzenei együttesek sokszor több mint tíz főt számlálnak. Terveik közt szerepel az is, hogy a tradicionális vonal mellett egyéb zenei műfajokkal is izgalmasabbá tegyék meglévő palettájukat, ezért nyitnak a világzene felé. „Átestem a fertőzésen, de csak enyhe tünetekkel” Puskás Eszter erdélyi örmény gyökerű előadóművész kérdésünkre elmondta: a Nemzeti Énekkarban, illetve régebbi korok zenéjét játszó együttesekben is énekel a Lusnakar mellett. Magánéletével, a pandémia időszakával kapcsolatban úgy fogalmazott: „Zenészként a zenén keresztül tartom a kapcsolatot az örmény kultúrával. A pandémia szempontjából nagyon szerencsésnek mondhatom magam. Átestem a fertőzésen, de csak enyhe tünetekkel. Szerencsére családtagot nem vesztettem el. A munkahelyem, a Nemzeti Énekkar meg tudott tartani minket. Nekem jól esett, hogy volt egy kis pihenés, mert eléggé le voltam terhelve előtte. A gyerekeimnek is nagyobb szükségük volt rám a pandémia idején. Olyan dolgokra is volt időm, amire eddig nem. Kalandozhattam más zenei műfajokban is a saját örömömre. Tudom, sokan nem voltak ilyen szerencsések.” Ősi étel, fűszerek: mindenkinek ízlett az örmény bozbash és a chátlámá A zenekar fellépése után sokan tértek vissza az örmény sátorhoz, ahol a gasztrofesztivál részeként a látogatók megízlelhették a bozbash-t és szamosújvári mézes pogácsát, a chátlámát, amely az erdélyi vásárok legnevezetesebb csemegéje volt: Ispánki Kati, közösségünk tagja pogácsái is méltán híresek lettek Ráckevén. A chátlámá mellett a bozbash is különleges volt. Mint Esztergály Zsófia, az önkormányzat elnöke elmondta: hosszú szervezés előzte meg a kitelepülést, az étel pedig üstben készült, így frissen kóstolhatták az érdeklődők. „Egyebek mellett több kiló padlizsánt, hagymát, krumplit, csicseriborsót tisztítottuk, aprítottunk és áztattunk a főzés előtt. Az étel ízeit a petrezselyem- és korianderzöld, bazsalikom, menta, kis pirospaprika, fekete bors és kömény tette üdévé”. A látogatók közül sokan nem hallottak még arról, hogy Magyarországon is élnek örmények. Viszont a kaukázusi ízek, a Lusnakar zenéje és a kellemes beszélgetések emlékezetessé tették számukra a rendezvényt és az új információkat. Cseh Fruzsina fesztiválozó elmondta, hogy társaival együtt megkóstolták az ételt: „Mindannyiunknak nagyon ízlett. A szamosújvári pogácsa a mézes puszedlire hasonlít kicsit. Az örmény konyhából eddig csak a szuper Marlenkát ismertem, de ezentúl híve leszek az örmény konyhának”. A fesztiválozók a helyszínen eredeti örmény élelmiszereket is vásárolhattak.
