A gyergyószentmiklósi örmény katolikus templom harangja szólt a Kossuth Rádióban január 25-én délben

Gyergyószentmiklós Székelyföld északi részén, a Görgényi-havasok és a Gyergyói-havasok ölelésében, a tengerszint felett 812 méter magasan fekszik. Első ismert írásos említése az 1332-34-es pápai jegyzékben található. 1607-ben Rákóczi Zsigmond nyári és téli vásárjogot adományozott a településnek.

1637-ben jelentős számú örmény telepedett le itt, akik 1687-ben saját szertartásuk megtartásával egyesültek a római katolikus egyházzal. A gyergyói örmények istentiszteleteiket kezdetben egy 1450-ben emelt kis gótikus kápolnában tartották, amelyet több alkalommal bővítette. A mai templom építése 1730-ban kezdődött el, a torony 1734-ben épült. A templom négy oltára és a szószék 1752 és 54 között készülhettek. A barokk főoltár két szélső szoborcsoportja közvetlenül kapcsolódik a gyergyószentmiklósi örményekhez: jobb oldalon a város védőszentje, Szent Miklós, püspöki ornátusban, bal oldalon pedig az örményeket keresztény hitre térítő Világosító Szent Gergely szobra látható, amint megkereszteli az előtte térdelő Tridát királyt. A hajó nagyobbrészt az egykori kőkápolna alapjain nyugszik, a szentély is őrzi a régi falakat.

A gyergyószentmiklósi örmény katolikus templom 20 méter magas tornyában 4 harang lakik: a nagyharang: 567 kilós. A délidőben megkonduló középső harang 350 kilós, Andraschofski Efraim öntötte Brassóban, 1872-ben. Ez az egyik legrégebbi harang Székelyföldön, amely minden délben megkondul.