„Hogy ki az ember, megmutatja az öltözete, a nevetése és a járása.”
(Sir 19,30)
Jézusról – a mai evangélium tanúsága szerint – az a hír járja, hogy eszét vesztette. Az írástudók pedig azt híresztelik, hogy az ördögök fejedelme segítségével űzi ki az ördögöket. Kicsoda Jézus valójában? A hétköznapokban, az évközi időben erre kereshetjük a választ.
Mindkét híresztelés kicsorbul, ha Jézus életét, tetteit, tanítását reálisan szemléljük. Ha ő Isten ujjával űzi ki az ördögöket, ahogy Máté és Lukács belefűzi ebbe a jelenetbe, akkor elérkezett az Isten Országa.
Ma is számos esetben találkozunk különféle híresztelésekkel. Könnyű rossz hírét költeni valakinek. De milyen nehéz ezt helyrehozni.
Honnan ered mindez? Az olvasmány rámutat a bűn eredetére és következményeire. Az első ember elbújik, fél Istentől, de fél társától, talán leginkább önmagától. A bűntől úgy szeretne szabadulni, hogy a másikra fogja rá. Hányszor keressük a kifogásokat, hogy ne kelljen hallgatni a másikra, követni tanácsát.
Azt gondolom, amíg kapcsolatainkban – a másik emberrel vagy Istennel – a kifogásokat keresem (miért nem teszem…), nem jutok előbbre. Ha majd azt nézem, hogyan tudom mégis megtenni, akkor sikerre vihetem ügyeimet.
Ha együtt működöm Isten kegyelmével, fel tudom fedezni és meg tudom tenni akaratát, megerősödik bizalmam, megtalálom az utat, amelyen vezetni akar.
Fülöp Ákos plébános