MECHITARISTÁK A CSALÁDBAN

Elmosódottak immár az arcok ezeken a régi, talán hatvanas, hetvenes évekbeli fényképeken, melyek a velencei mechitarista szerzetesrend iskolájának, a Moorat Rafaelian örmény tanodának kertjében készültek (illetve egyik fotó családi körben) – de fontos megemlékezni családunk két mechitarista szerzeteséről, Fogolyán Vilmos Andrásról (avagy Pater Andreasról) és Fogolyán Miklósról (Pater Lucasról): mindezt egy nemrég előkerült iskolai csoportkép kapcsán. Az örmény nagymamám unokatestvérei ők, az idősebbik tanár és irodalmi művek fordítója volt – ő fordította le örmény nyelvre például az Egri csillagokat is. Annak idején, a kolozsvári aranykorban, még ismerkedésünk első heteiben (amikor már kiderülhetett, hogy örmény származású vagyok), az öreg Kányádi lelkendezve hozta elém a Pater Andreas által neki dedikált örmény nyelvű, saját fordítású Gárdonyi-kötetet, és barátjának nevezte őt – ám nagyot nézett, amikor örömkönnyek szöktek a szemembe, hiszen egy olyan rokonomról mesélt, akivel én sosem találkozhattam személyesen: egy történet körbeért. Pater Lucas viszont nem volt műfordító, hanem inkább misszionárius: amikor én már egyetemista voltam Kolozsváron, ő Gyergyószentmiklósra került misszióba, az ottani örmény katolikus hitéletet egyengetendő, és rengeteget segített nekem első gyergyószentmiklósi, magyar-örményeket célzó néprajzi terepmunkáimon, valamint a szakdolgozatom témájának felgöngyölítésében; nélküle nehézkesen ismertem volna ki magam a örmény katolikus liturgiának az örmény apostoli liturgiából származó elemei között…

A mechitarista szerzetesek története Szebasztei Mechitárral indult, aki 1701-ben rendet alapított, hogy az örmény népet kivezesse a tudatlanságból, úgymond. 1729-ben a velencei rendből mechitarista szerzetesek érkeztek Ebesfalvára (a mai Erzsébetvárosba), az alig pár éve felszentelt örmény katolikus templomba, a lelki élet gondozására – később ők toboroztak időről időre örmény származású 5-6 éves kisfiúkat, akikből mechitarista szerzeteseket neveltek a velencei és bécsi kongregációkban: így alakult ki a hagyomány, amely a huszadik század közepéig tartotta magát. Akik ezen férfiak közül visszatértek a rendből Erdélybe, azok voltak csupán, kik örményül tudtak az egész magyar-örmény kolóniában. Az utolsó ilyenképp örményül tudó Erdélyben a tavalyelőtt eltávozott Zakariás Péter bácsi volt Csíkszépvízen, aki 1927-ben, kilenc évesen került a bécsi mechitarista szerzetesrendbe.

Kali Kinga

A nyitóképen Fogolyán Vilmos András és Fogolyán Miklós Lukács látható (egy csoportkép részleteként, ami a velencei Moorat Rafaelian örmény tanoda végzőseivel készült).

A családi képekért köszönet a Fogolyán-leszármazott Lukács Lillának és családjának.

A csoportkép forrása a Collegio Armeno Moorat Rafaelian Facebook-oldala, és a ’68-69-es végzős diákokat ábrázolja tanáraikkal.