FÖÖ – Események

Különleges estére várunk június 22-én, pénteken 18.00 órától mindenkit, aki rajong az autentikus zenéért, a Group Duduk kaukázusi muzsikájáért, valamint kíváncsi a Mongóliából érkezett és nemzetközi hírű Sedaa Együttes élő koncertjére. Az ősi ritmikus zeneszámok utazásra késztetik a hallgatót. Az Örményországból származó duduk hagyományos duplanádas fafúvós hangszer, az örmény zene elengedhetetlen része. Változatai elterjedtek a Kaukázus, a Közel-Kelet és Közép-Ázsia egyes részein is. Számos alkalommal hallhattuk összetéveszthetetlen hangját hollywoodi filmekben is (így a Gladiátor elején). Az autentikus hangszer kiváló minőségű sárgabarackfából készül Örményországban. 2008-ban az UNESCO az örmény dudukot és annak hangját felvette a Szellemi Kulturális Örökség listájára. Juhász Endre és a Group Duduk csapata, ezzel a különleges hangszerrel és a hasonlóképpen fantasztikus zurnával kápráztatja el közönségét. Sedaa perzsául „hangot” jelent, ez esetben összeköti a hagyományos mongol zenét a keleti irányzattal, ami összességében rendkívüli és lenyűgöző hangzást nyújt. Az énekesek, Nasaa Nasanjargal és Naraa Naranbaatar, valamint a virtuóz Ganzorig Davaakhuu, illetve az iráni Multi-instrumentalista Omid Bahadori egzotikus világba, a keleti és a mongol sztyeppe közé repíti játékával közönségét. A Sedaa Együttes Kína, Kolumbia, Üzbegisztán, Németország, Hollandia, Finnország, Ukrajna és Olaszország után Magyarországon lép fel, ennek egyik állomása a Fővárosi Örmény Önkormányzat.  Helyszín: Budapest V. Akadémia utca 1. 1. emeleti Színházterem A belépés ingyenes! Együttműködő partner: Mongólia Magyarországi Nagykövetsége Kedvcsinálónak a Group Duduk kaukázusi muzsikája A Seeda együttes egyik csodás előadása

Március 10-én Korniss Péter Kossuth-díjas és Pulitzer-emlékdíjas magyar fotográfus, fotóriporter volt az Örmény Filmklub vendége. Az anyai ágon örmény származású, Kolozsváron született művész életének arról az időszakáról vallott szóban és képekben, amikor Novák Ferenc koreográfus először vitte el egy erdélyi táncházba 1967-ben. Ekkor kezdett el a hagyományos paraszti kultúrával foglalkozni, munkája fő motívuma Erdély, Moldva és Magyarország eltűnő paraszti világa lett. Az innen hozott híradásaival lett ismert, többször tért vissza az általa meglátogatott falvakba. A közhiedelemmel ellentétben Korniss Péter nemcsak az eltűnő félben lévő honi és erdélyi paraszti életmód kitartó megörökítője. A mezőségi, székelyföldi vagy bukovinai csángó falusi hagyományok mellett érdeklődése kiterjedt a máramarosi románok, a felvidéki szlovákok és a délvidéki szerbek szorgos hétköznapjaira, ünnepeire is. Korniss Péter fotói bemutatásakor úgy fogalmazott: Az emlékezés nagyon fontos része az életünknek, tulajdonképp összeköt minket. Fontos, hogy szeressük a múltat, az akkori önmagunkat, mindazt, ami történt. Ez persze nem jelent mindig helyeslést, de helyes értékelést, elfogadást, beépítést, magasabb szintre emelést. Ez a megküzdött identitás lesz, és elfér benne minden: megbocsátás, szeretet, elengedés, béke.

Az áprilisi Filmklub Jankovics Marcell Ének a csodaszarvasról című animációs filmje megtekintésével kezdődött. A vetítés után a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar rajzfilmrendező, grafikus, könyvillusztrátor, kultúrtörténész, író, politikus, aki örmény felmenőkkel rendelkezik, a film elkészüléséről szólva így fogalmazott: A film nem a monda átírása képekre: valójában négy történetből áll össze, amelyek a magyar őstörténet bizonyos korszakát idézik meg. Számomra az volt a fontos, hogy az animáció eszközeivel megmutassam, ezekben a korokban hogyan jelenik meg, hogyan él a csodaszarvasmonda. Az első rész az ősidőkre emlékezik, egy olyan korszakra, amiről a film szándékosan nem mondja el, hogy az egész emberiség történetében megjelenő jégkor-e vagy a finnugor korszak. Ezt az időt a csodaszarvasmonda egy ősi, totemisztikus változatának adaptációjával ábrázoltam. A második rész a szkíta korszak; az, amelyet mi – elsősorban Arany János szövegének köszönhetően – jól ismerünk. A film e szakaszában fel is használtam részleteket az Arany-műből. A harmadik rész a fehér ló mondáját dolgozza föl. Ennek a magyarázata az, hogy a magyar mitológiában a szarvas vezeti el a vándorló magyarokat a Fekete-tenger vidékére, onnan pedig a fehér ló a Kárpát-medencébe. A negyedik rész már a magyar kereszténység korai korszakára emlékezik: Géza fejedelem uralkodására, aki elsőként tette át székhelyét a Duna-Tisza közéről a Duna mellé. Én ezt szimbolikus értelmű döntésként értelmezem, ezért köré írtam egy történetet egy krónikákból ismert legenda nyomán.  A négy történet szerkezete, sorrendje talán már így is sugallja, hogy a film valamiképpen az Európába érkezésünkről, az itteni jelenlétünkről akar beszélni az ezredforduló apropóján.

Májusban Pesty László, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével és a Pongrátz Gergely-érdeméremmel kitüntetett magyar filmrendező és producer, a Pesty Fekete Doboz vezetője, korábban a Fekete Doboz tagja volt az örmény filmklub meghívottja. Az érdeklődők Megsebzett ünnep című rövidfilmjét tekinthették meg, mely a 2006-os őszi zavargásokról szól. A filmben sok eredeti felvétel látható az utcai erőszakról és számos interjút is láthatott a közönség, főként a rendőri erőszak elszenvedőivel. 2006. október 23-án, az 1956-os forradalom 50. évfordulóján számos megemlékezést tartottak Budapesten. A rendőrség – miután megfékezte a kormányellenes tüntetőket – a békés megemlékezőket kezdte el zaklatni. A brutális rendőrtámadás rengeteg olyan embert érintett, akik csak egy békés megemlékezésen vettek részt, vagy éppen az utcákon sétáltak. Az eredmény: ártatlanul megsebesített, megvakított állampolgárok. A magyar történelemben példátlan rendőri brutalitást követően a budapesti főpolgármester kitüntette a budapesti rendőrfőkapitányt. Pesty László a vetítés után így fogalmazott: Tv-riporter vagyok. Még a rendszerváltás idején számos tüntetést dokumentáltam. Az ilyen eseményekről, azt gondolom, kötelességünk tudósítani a társadalmat, akár diktatúrában, akár demokráciában élünk. Sok rendőrattakot láttam, melyek annak idején békés rendszerváltó tüntetők ellen irányultak. De az események, melyekről ez a film szól, sajnos nem a rendszerváltáskor, hanem 2006-ban, 16 évvel a demokratikus változások után játszódnak” A vetítés után a filmklub résztvevői közül többek saját emlékeiket osztották meg az eseményről, felelevenítve a 2006 őszén történteket.

A júniusi alkalommal Paradzsanov Ashik Kerib című filmjét tűzte műsorra az Örmény Filmklub. A filmről Kali Kinga antropológus beszélt. Ashik török szó, énekest is és szerelmest is jelent. A Kerib pedig azt jelenti – kóborló, bolyongó szegény ember. Ashik Kerib, a szegény költő, az örök vándor, akinek gyönyörű hangján kívül nincsen semmije. Csak úgy nyerheti el szerelme kezét, ha vagyont szerez. Ezer nap hűséget fogad egymásnak a költő és a lány, megkezdődik a vándorlás, s Paradzsanov filmjének lényege maga ez az Odüsszeia. A magányos dalnok énekel a vakok és süketek lakodalmán, találkozik a világ uraival, a léha, de a pompát mindennél többre tartó Nadir pasával, a léleknyomorító, háborúra bármikor készen álló Aziz szultánnal. „Dalolj!” – parancsolják Ashik Keribnek, de ő sem aranykalitkában, sem zsarnok udvarban nem tud énekelni… Mesemotívumokkal átszőtt keleti történet, humor, dús grúz ornamentika jellemzi a filmet.