Az áprilisi Filmklub Jankovics Marcell Ének a csodaszarvasról című animációs filmje megtekintésével kezdődött.
A vetítés után a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar rajzfilmrendező, grafikus, könyvillusztrátor, kultúrtörténész, író, politikus, aki örmény felmenőkkel rendelkezik, a film elkészüléséről szólva így fogalmazott: A film nem a monda átírása képekre: valójában négy történetből áll össze, amelyek a magyar őstörténet bizonyos korszakát idézik meg. Számomra az volt a fontos, hogy az animáció eszközeivel megmutassam, ezekben a korokban hogyan jelenik meg, hogyan él a csodaszarvasmonda. Az első rész az ősidőkre emlékezik, egy olyan korszakra, amiről a film szándékosan nem mondja el, hogy az egész emberiség történetében megjelenő jégkor-e vagy a finnugor korszak. Ezt az időt a csodaszarvasmonda egy ősi, totemisztikus változatának adaptációjával ábrázoltam. A második rész a szkíta korszak; az, amelyet mi – elsősorban Arany János szövegének köszönhetően – jól ismerünk. A film e szakaszában fel is használtam részleteket az Arany-műből. A harmadik rész a fehér ló mondáját dolgozza föl. Ennek a magyarázata az, hogy a magyar mitológiában a szarvas vezeti el a vándorló magyarokat a Fekete-tenger vidékére, onnan pedig a fehér ló a Kárpát-medencébe. A negyedik rész már a magyar kereszténység korai korszakára emlékezik: Géza fejedelem uralkodására, aki elsőként tette át székhelyét a Duna-Tisza közéről a Duna mellé. Én ezt szimbolikus értelmű döntésként értelmezem, ezért köré írtam egy történetet egy krónikákból ismert legenda nyomán. A négy történet szerkezete, sorrendje talán már így is sugallja, hogy a film valamiképpen az Európába érkezésünkről, az itteni jelenlétünkről akar beszélni az ezredforduló apropóján.