Virrasszatok és imádkozzatok!
Advent első vasárnapját üljük. Az új egyházi év kezdete a várakozásról szól. A Kis herceg rókájával szeretnénk készíteni a szívünket a találkozásra.
Ez a találkozás kettős. Advent elején arra a végső találkozásra irányítja egyházunk a figyelmet, amely életünk végén következik be. Erre szólít az evangélium mondata: virrasszatok és imádkozzatok!
Minden várható találkozásban van öröm is és aggodalom is. Különösen igaz ez arra, amely életünk végén vár minket. Nem csak a mikor és a hogyan bizonytalansága van benne, hanem az ismeretlen hely aggodalma is. Ugyanakkor, mert Jézusnál lehetünk, a vágyakozásunk legyőzhet minden félelmet. Mennyire vagyok készen erre a találkozásra?
Évről évre megéljük az adventi időszakot. Mi lehetne idén a kicsit más? Remélem, sokféle ötlet felmerült már bennünk.
Engem egy érdekes felfedezés foglalkoztat. Nem mintha vadonatúj lenne, de most tudatosodott igazán. Ahogy a fizikai éhség úgy a lelki éhség is különféle tüneteket okozhat. Miért is van a világban annyi feszültség, agresszió? Miért értjük meg olyan nehezen egymást? Azt sejtem azért, mert a lelkünket elfelejtjük táplálni.
Hogyan tehetem ezt? Úgy, hogy keresem a csendet, a lelki olvasmányokat, az Istennel való találkozást. és ahogy a fizikai étel is jobban esik, ha közösen fogyasztjuk el, úgy a lélek táplálása is könnyebb, ha együtt tesszük. Családban, egyházközségben, közösségben.
De ne csak a magam táplálékát keressem! Adjam tovább bátran azt, amire rátaláltam! Adventünk így lesz igazán gyümölcsözővé!
Fülöp Ákos plébános
Mindenható, Örök Isten, önts híveid szívébe szent elhatározást, hogy jótettekkel siessünk a közelgő Krisztus elé, Ő pedig egykor jobbjára állítson minket Országában, és mindnyájan együtt örvendjünk a boldog örökkévalóságban!