Aki megkezdte benned a jót, be is fejezi
Lukács evangéliumának a gyermekségtörténetet követő kezdetét hallottuk. Az evangélista megjelöli a helyet és az időt. A történetet, a tanítást a valós történelmi időbe helyezi. Jézus valóságos személy, aki közöttünk élt.
Megszólal egy szó, a pusztában kiáltónak a hangja, keresztelő János. Előkészíti az Ige megjelenését. Izaiás prófétát idézi, amikor útkészítésre hív.
Advent idején az érkező Krisztusra várunk. Feladatunk, hogy előkészítsük jövetelét. Saját lelkükben és a másik ember lelkében is. Persze tudom, nekünk, akik napról napra találkozunk vele, nem újdonság az érkezése. Sőt talán már állandó lakást vett nálunk. Mégis az adventi idő segít, hogy megerősödjön a Jézussal való kapcsolatunk.
Az már talán kevésbé tudatos, vagy sokszor nehezebb feladat, hogy a másik ember felé utat készítsünk. Mit is tehetünk?
Úgy éljük életünket, hogy sugározzék rajtunk keresztül Krisztus vonzó szeretete. Váljunk az Ige szavává, vagyis mondjuk el másoknak az üzenetet! Majd abban is részünk lehet, hogy rámutatunk Krisztusra, az érkező Megváltóra.
Mindebben, a készületünkben, a tanúságtételünkben megtapasztaljuk a Szentlélek erejét. Aki indít bennünket, mutatja az utat, erőt ad. Teljessé teszi mindazt, ami az Ige hallgatása által megkezdődött bennünk, általunk.
Fülöp Ákos plébános
Mindenható, irgalmas Istenünk, segíts, hogy szent vágyakozással siessünk Fiad elé! Örök bölcsességeddel nevelj minket, hogy evilági elfoglaltságaink ne akadályozzanak találkozásunkban szent Fiaddal!