Az örmény történészek, például Movses Khorenatsi és a bizánci Faustus által írt irodalom szerint ez a néptánc először a középkor elején jött létre. Ezenkívül alapvetően háborús táncként hozták létre, amelyet a katonák a csata megkezdése előtt rituálé-szerű formában végeztek: így megszabadultak a harctól való félelemtől.
Az előadóművészek (elsősorban férfiak) által használt jelmezek közé tartozik egy hosszú ujjú ing, egy kabát, egy derék köré kötött piros ruha, egy hosszúnadrág és fekete cipő. A táncban használt hangszerek: két síp, vagy harsona és egy vagy több dob. Ezeken túl kalapácsot és a botot is használnak.
A táncot alapvetően férfiak táncolják, akik csoportot alkotnak és páronként állnak egymással szemben, majd előre lépnek és gyorsan megközelítik egymást. Két-két táncos összetapsolja a kezét, így adva a tánc lendületét és ritmusát.
Ez a „rituális néptánc” állítólag az Örmény Köztársaságból származik. A tánc népszerű az országban, különösen olyan falvakban / városokban, mint Talin, Aparan és Ashtarak, amelyek a törökországi Sassoun körzetbe tartozó bevándorlókból állnak. Ez egyben Örményország nemzeti tánca.